Belföld

Milliárdos belvárosi ingatlanon csatázik az állam az MSZP-vel

Döntött a Kúria, mégsem látni a történet végét.
Korábban a témában:

A Fidesz, illetve hát az állam, ahol tudja, sarabolja az MSZP-t. A küzdelem zárófejezeteinek egyike a Politikatörténeti Intézet irodájáról íródik, ami csak első ránézésre komolytalan tétel: a belvárban, a Kossuth tér oldalában, a nemrég kiürített Néprajzi Múzeum épületében találni, alapterülete 1890 négyzetméter, három szinten, vagyis összesen bő öt és félezer négyzetméteren terül el.

Három-négymilliárd forintot biztos ér, tán ötöt is.

Hogy mi az a Politikatörténeti Intézet? Az egykor volt MSZMP egykori Párttörténeti Intézetének jogutódja, pont úgy, ahogy az MSZP is jogutódja az MSZMP-nek. Ennek fényében nem meglepő, hogy 1989-ben az újszülött MSZP adta használatba a mindig is állami tulajdonban lévő százéves épületrészt az ő Politikatörténeti Intézetének; a jogi aktust a földhivatal bejegyezte.

2012-ig senki nem bolygatta a jogi katyvaszt, ám ekkor az állam (a második Orbán-kormány) visszakérte a mindvégig ingyen használt irodát. Amit a Politikatörténeti Intézet nem adott, ellenben jelezte, megfelelő kompenzáció fejében hajlandó költözni.

A Politikatörténeti Intézet levéltárának egyik raktára Fotó: Máthé Zoltán / MTI

Az államnak viszont esze ágában nem volt egyetlen buznyákot is fizetni egy „kijátszott” ingatlanjáért. Sőt, hogy látsszék az irány: már 2010-ben megszüntették a Politikatörténeti Intézet központi támogatását. Mi több, utóbb az alaptörvénybe foglaltan államosították az intézetben őrzött dokumentumok közül az 1947-48 közötti pártiratokat, valamint az 1944-89 között a társadalmi szervezetekről született papírokat. (Földes György, az intézet volt főigazgatója szerint azért az alaptörvény lett e jogi aktus helye, hogy az Alkotmánybíróságon se lehessen megtámadni a döntést.)

Az állam 2012-ben felszólította a Politikatörténeti Intézetet, hogy harminc napon belül kiürítve adja át az épületrészt, majd pert indított.

Hat év elteltével ez a per ért ma a csúcsra azzal, hogy a Kúria megerősítette a másodfok idén nyári ítéletét, miszerint a Politikatörténeti Intézet jogszerűen használja az épületrészt. Értsd: lehet maradni.

Örülhetne hát az intézet és az MSZP, ám tartalmaz még egy fontos bekezdést a verdikt, mégpedig azt, hogy törölni kell a Politikatörténeti Intézet javára két évtizeddel ezelőtt a földhivatalnál bejegyzett használati jogot.

Na de hogy van az, hogy törölni kell a használati jogot, ám jogszerű a használat? Ezt az intézet mostani főigazgatója, Egry Gábor se tudja biztosan értelmezni. Mindenesetre most azt mondja, maradnak, és:

az intézet a jelenlegi helyén végzi tovább széles körű tudományos és kulturális munkáját, hozzáférhetővé téve levéltárát és könyvtárát; célunk, hogy mindezt ugyanúgy folytathassuk majd a költözés utáni új helyünkön is.

Az ítélet tán értelmezhető úgy is, hogy az intézet jelenleg még jogszerűen használja az épületrészt, de amint a földhivatalban törlik használati jogát, az állam új eljárást indít, s akadálytalanul, kompenzálás nélkül löki utcára a balos tudós társaságot.

Egry Gábor válasza erre ez:

Legföljebb kiderülhet, hogy gyöngült a pozíciónk, de nekünk amúgy sem célunk még tíz évig itt maradni, sokkal inkább az, hogy az érdekeinket méltányoló megállapodást kössünk.

Mielőtt kihüvelyeznénk, mit is takar ez az „érdekeinket méltányoló megállapodás”, vázoljuk, mivel is foglalkozik a Politikatörténeti Intézet.

A Politikatörténeti Intézet restauráló- és könyvkötõ mûhelye
Fotó: Máthé Zoltán / MTI

Az alaptörvényes dokumentumeinstand óta kevesebb a munka és az irat, de így is ezerötszáz iratfolyóméter dokumentum kutatható a házban. (Mi sem tudtuk, mi az az iratfolyóméter, megkérdeztük: egy iratfolyóméter = egy méter irat a polcon. Bсе хочу знать.) Zajlanak továbbá ismeretterjesztő rendezvények, valamint társadalomelméleti és történelmi kutatások; egy, az első világháború végi átmeneteket tárgyaló projektre a közelmúltban nyert kétmillió uniós eurót az intézet.

Nem csak az magyar, akinek fáj Trianon
A nemzetárulózás kontra fasisztázás nem vezet sehova. Ideje lenne beszélgetni.

Mindezt húsz-huszonöt munkatárssal, évi bő százmilliós költségvetéssel, zömmel tartalékaiból abszolválja az intézet, mely az MSZP-től másfél évtizede kapott utoljára pénzt, igazából azt sem ő, hanem az intézetet tulajdonló Politikatörténeti Alapítvány egy kötelező tőkeemelés részeként.

Vissza oda, mit takar az „érdekeinket méltányoló megállapodás”. Az elmúlt években azt lehetett hallani, hogy az intézet egy csereingatlant és pénzt kért a költözésért cserébe. Ma viszont arról beszélt nekünk Egry Gábor, hogy „inkább jelent ez pénzt, mint ingatlant.”

Mint megtudtuk, az állam korábban már kínált csereingatlant, de az, ahogy a főigazgató fogalmazott, „sem használhatóságában, sem minőségében, sem földrajzi elhelyezkedésében nem volt megfelelő, meg amúgy sem szeretnénk az államnak kitett helyen működni”.

A patthelyzetet a tulajdonos oldhatja fel. De nem tudni, melyik motiváció lesz erősebb a Fideszben, illetve az államban: azonnal hozzájutni a méregdrága ingatlanhoz (ahová amúgy elvileg majd a Kúria költözne be), viszont közpénzt adni egy ellenzéki párthoz kötődő alapítványnak, vagy időt nem kímélve igyekezni élőhelyén megfojtani az intézetet.

Azt végképp nem tudni, mennyi a reális lelépési ár.

A „történelmi” kérdés pedig az: ha egy ilyen tranzakció föltölti is a Politikatörténeti Alapítvány számláját, ám közben az alapítványt alapító MSZP végképp legatyásodik, Egryék képesek lesznek-e megóvni tőkéjüket, munkájukat.

Kiemelt kép:Máthé Zoltán / MTI

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.