Hat-hét lakó toporog a decemberi hidegben a Bihari utca 8/c udvarán. Mindenki egyszerre akar beszélni, mindenkinek a saját története a legfontosabb. Egymás szavába vágnak, röpködnek a szitkozódások, a kormány szidalmazása, de az indulat nem meglepő: eddig is nehéz élethelyzetük még bizonytalanabbá vált. Félnek, hogy hamarosan nem lesz tető a fejük felett. Azért gyűltek össze a hidegben, hogy civilek és Tóth Balázs, az LMP helyi politikusának segítségével valami megoldást találjanak.
Itt mindig szegények laktak, és most azt akarják, hogy ne legyünk szem előtt
– mondja az egyik elkeseredett lakó. Nevét és arcát nem vállalja, mert fél, hogy az önkormányzat „tovább bünteti.”
Pénzt és energiát nem kímélve
Az utóbbi időben nagyon sok figyelmet kapott a Hős utca két háztömbje, a 15/A és a 15/B. Nyomortelep, drogtanya, gettó – ezek a jelzők tapadtak a X. kerületi hírhedt helyre, miközben az ottélők életkörülményei valóban drasztikusan romlottak.
A Hős utcától nem messze, mindössze 4 kilométer távolságra, még szintén Kőbányán van a Bihari utcában található 8/c. Ez is két háztömb, de egy közös U-alakú lépcsőház összeköti az épületeket. Amíg a Hős utcában sok a magántulajdonban lévő lakás, addig a „Bihariban” csak önkormányzati tulajdonú van. Vagyis ha Kőbánya úgy dönt, hogy nem hosszabbítja meg a szerződést, akkor a lakóknak el kell hagyniuk lakásaikat.
A lakásokat szociális alapon adták ki. Azoknak, akiknek határozatlan idejű szerződésük volt, az önkormányzat felajánl cserelakást. Ezt már többen elfogadták és ők át is költöztek, de vannak olyan felajánlott lakások, amelyek nagyon rossz minőségűek vagy nagyon rossz helyen vannak, ezért a lakók nem akarják azokat.
Az igazán nagy bajban azok vannak, akiknek a szerződésük határozott idejű. Azok felé semmilyen törvényi kötelezettsége nincs az önkormányzatnak, ezért a többségüknek nem is ajánlanak semmilyen alternatívát.
A Bihari története azonban nem ettől igazán különös.
Az épületet 2005 és 2011 között újították fel. Közel 700 millió forintot fordítottak a projektre. A pénz mellett rengeteg energiát fektettek abba, hogy a Bihari utca 8/c megújulása igazi sikertörténet legyen. Nemcsak az épület fizikai megújítása, hanem a lakók komplex szociális támogatására is nagy hangsúlyt fektettek. Az eredetileg 1939-ban épült szükséglakások jó részét egyszobás, de felújított és komfortos lakásokká alakították át, és több kétszobás lakást is kialakítottak. A felújítás alatt családsegítő szolgálat működött a házban, hogy szociálisan támogassák a lakókat (azt, hogy hogyan nézett ki a felújítás előtt a háztömb, itt lehet megnézni).
Aztán tavaly váratlanul életveszélyesnek nyilvánították az egész épületet. A lakók azt mesélik, egyszer csak megjelentek a műszaki szakemberek, és elkezdték felmérni a terepet. 2016 nyarán az önkormányzat megállapította, hogy a ház életveszélyes: a függőfolyósokkal és a tetővel is súlyos gondok vannak. Vagyis mindössze öt évvel a felújított épület átadása után azt mondták ki, hogy élhetetlen a Bihari utca 8/c. Látványosan aládúcolták a folyosókat, a jegyző elrendelte a ház bontását és elkezdték a lakók elköltöztetését.
Az ügyet felkaroló A Város Mindenkié civil szerveződés azt mondja: a 72 lakásból körülbelül 35-ben élnek még emberek. Úgy tűnik, több mint 10 olyan családnak, amelynek határozott idejű szerződése van, az önkormányzat nem kíván cserelakást biztosítani. Marad a hajléktalanság rémképe.
Lakás, idézőjelben
Vannak olyan lakók, akik már kiköltöztek a Bihariból egy cserelakásba, de vannak olyanok is, akiknek Kőbánya élhetetlen alternatívát ajánlott fel. Így járt Terézia, akit az önkormányzat májusban szólított fel, hogy október 31-ig költözzön ki. Mivel a nő pénze elment a felújítás utáni felújításra (ki kellett cserélnie a padlót, ki kellett festenie, és a konyhában is akadtak munkák), nincs pénze albérletre, ráadásul a jelenlegi árak mellett esélye sem lenne kivennie egy lakást.
Asztmás és refluxos kislányával egyelőre a Bihari utcai lakásban várja, mi lesz a sorsuk. Felajánlottak neki egy közeli, Szállás utcai önkormányzati lakást, de ahogy meséli, oda biztosan nem költözik be a gyerekével.
Az egy idézőjelben lakás
– jellemzi az ingatlant Terézia, aki elmesélte, hogy a hely dohos és penészes, az ajtót olyan üveg borítja, ami átlátszó, a ház pedig romos. De a nő szerint nem ezek jelentik a legnagyobb gondot. A Szállás utcai ingatlanról ugyanis az a hír járja, hogy kinézte egy befektető, és meg akarja venni az önkormányzattól, így Terézia kálváriája, ha odaköltözne, kezdődhetne elölről.
Persze az, hogy mi az önkormányzat pontos szándéka, sem a Bihari, sem pedig a Szállás utcai ingatlannal kapcsolatban nem ismert. Szóbeszéd kering, hogy külföldi befektetők teszik rá kezüket, ezzel is fokozva a szociálisan kiszolgáltatott lakók félelmét.
Jelenleg kilakoltatási moratórium van érvényben, ami azt jelenti, hogy a Bihari utcai lakók feje fölött április 30-ig biztosan lesz fedél. Hogy utána mi lesz, nem tudni. Az AVM mindenesetre minél előbb megoldást szeretne, ezért most nyílt levélben fordult Kovács Róbert kőbányai polgármesterhez, hogy a Bihari utcai helyzetről januárban közmeghallgatást tartsanak.
Hős, Illatos, Bihari
A főváros 1936-ban kezdett szükséglakás-építési programba, ennek keretében négyemeletes, függőfolyosós épületeket terveztek és húztak fel három területen:
- Illatos út 5/A, 5/B és 5/C,
- Bihari út 8/A, 8/B és 8/C,
- Hős utca 15/A és 15/B.
Két évvel ezelőtt az ELTE végzett szociológiai kutatást a Hős utca kapcsán a szükséglakásokról. A tanulmányból kiderül, milyen lakások épültek ezekben a tömbökben:
Két-két lakáshoz egy szélfogó előtér tartozott, közös WC-vel és kiöntővel. A főzőfülkével ellátott szoba nagysága 26 négyzetméter lett. A lakásokhoz külön pincerész és padlásrész tartozott. A közös szárítópadlás mellett 14-18 lakásonként egy mosókonyha is készült, s emeletenként egy fürdő egység is káddal vagy zuhanyzóval.
A lakások állapota rohamosan romlott, és először az Illatos úti, a köznyelvben csak Dzsumbujként ismert épületegyüttesről született végső döntés: 2005-ben bontásra ítélték. Az elszegényedett, többnyire kilátástalan családoknak otthont adó háztömbök kitelepítése botrányosra sikerült, de 2014-re a rossz hírű szegénynegyed eltűnt. A Hős és a Bihari még áll, de sorsuk megpecsételődni látszik, a bizonytalanságba taszítva sok nehéz sorsú családot.
A szakértők szerint nem a lebontással van a gond, hanem azzal, hogy az önkormányzatoknak kevés az olyan lakásuk, amiket fel tudnának ajánlani az érintett lakóknak. Márpedig nagyon sok embernek a lehetetlen kategóriába tartozik, hogy a mai ingatlanárak mellett albérletet fizessen.
