Belföld

Miért hiszünk a guruknak? Miért nem tűnik el a sok a bullshit a süllyesztőben?

Spirituális tanítók, szektavezérek, karizmatikus szónokok, motivációs előadók, megmondóemberek, guruk. Néha szakértők valamilyen területen, máskor csak ügyes üzletemberek. Közös bennük, hogy egészséget, jólétet, boldogságot, egyértelmű válaszokat ígérnek. Azt már nehezebb megmondani, hogy a követőik miben hasonlítanak egymásra. Műveletlen, buta, önbizalomhiányos emberek, akik nem tanultak meg az iskolában kritikusan gondolkodni? Vagy túl könnyen irányíthatóak, hajlamosak vezetőket követni?

Szociálpszichológiai kutatásokból tudjuk, hogy nem vagyunk képesek olyan mértékben kontrollálni tetteinket és gondolatainkat, ahogy szeretnénk, ezért mások – főleg a meggyőző fellépésű, karizmatikus emberek – könnyen befolyásolhatnak minket. Másképp viselkedünk csoportban és tömegben, mint egyénileg, keressük a hozzánk hasonlóan gondolkodókat, és hatásukra megerősödik a véleményünk. Gyakran hisszük, hogy ami népszerű, az értékes is, vagy hogy amelyik szakértő az egyik területen kompetens, az mindenhez ért. Figyeljük a környezetünket, modellként követünk másokat, hogy képesek legyünk „helyesen” cselekedni, ami érthető, hiszen társas lények vagyunk. Ha máshogy gondolkodunk, mint a többség, könnyen perifériára is kerülhetünk – és Erich Frommtól tudjuk, hogy a szabadság valódi lehetőségek nélkül elmagányosodáshoz vezethet.

Az önjelölt szellemi vezetők rafinált eszközökkel érik el, hogy hassanak az emberekre. Azt sugallják, hogy különleges tudás birtokában vannak, amihez csak a kiválasztottak férhetnek hozzá, általában fizetőképes vagy az átlagnál motiváltabb közönség. Elhitetik, hogy a „vonzás törvénye” valóságos, tényeken alapul. (A fogalmat ezoterikus körökben régóta használják, A titok című filmmel került a köztudatba. Lényege, hogy amire gondolunk, azt előbb-utóbb „bevonzzuk”, megkapjuk az univerzumtól; ezért érdemes pozitívan gondolkodni.) Végül elhitetik, hogy mások nem olyan okosak, mint ők – a tanítómestereiket kivéve –, ugyanakkor mindenki könnyen elérheti a céljait, csak elszántságra és szenvedélyre van szüksége.

plakat(2)(210x140).jpg (Array)
Fotó: Berecz Valter/ 24.hu

Nagy mennyiségű információt feldolgozni, a világ működését átlátni nehéz, ezért természetes, hogy az emberek kognitív (gondolkodásbeli) torzításokat, heurisztikákat követnek el és használnak. Ez részben megmagyarázza, miért hallgatunk a gurukra, vagy miért hiszünk el olyan áltudományos mítoszokat, mint például hogy az agykapacitásunknak csak 10%-át használjuk. Az egyik leggyakoribb, szinte észrevétlenül ható gondolkodási hiba a megerősítési torzítás, amikor is azokat az információkat részesítjük előnyben, amik a saját feltételezéseinket igazolják, az ezzel ellenkező tényeket pedig figyelmen kívül hagyjuk. Könnyebb és kevesebb energiába kerül elhinni valamit, mint kételkedni benne, ráadásul fizikailag is jobban érezzük magunkat az egyetértéstől, mint a vitától. Az úgynevezett elérhetőségi heurisztika is általános hiba: amiről gyakrabban hallunk, annak a valószínűségét a valóságosnál nagyobbnak hisszük.

Ha például egy kormánypárti szavazó mindkét kognitív torzítást alkalmazza, annak szinte egyenes következménye, hogy az M1 Híradóját részesíti előnyben, aminek hatására megerősödik az a hiedelme, hogy a migránsok nagy része terrorista. Ehhez hasonló, amikor hiszünk abban, hogy mindenki azt kapja, amit érdemel, és csak az ezt igazoló állításokat halljuk meg, így nem is kell kételkednünk benne.

A gyakran, szinte mindenki által elkövetett érvelési hibák is befolyásolják, mit tartunk igaznak. A vonzás törvénye a hamis okozat nagyszerű példája: elhisszük, hogy az egy időben vagy egymás után bekövetkező események között ok-okozati összefüggés van. A szellemi vezetők gyakran használják az anekdotikus érvelést is – amikor valaki egy személyes eset alapján von le általános következtetéseket – visszaélve azzal, hogy ez is egy olyan hiba, amit az emberek többsége rendszeresen elkövet. Szabó Péter, a tömegeket vonzó magyar motivációs tréner, akiről korábban már írtunk, például visszatérően hivatkozik saját példájára, igazolva, hogy bárki sikeressé válhat, hiszen neki összejött.

Irigy, aki nem tud örülni Szabó Péter sikerének
A boldogság választható, állítja a legnépszerűbb hazai motivációs tréner, aki ült börtönben és volt hajléktalan is. De mi a baj a pozitív gondolkodással, amit sugall?

A fentiek mutatják, amit a szociálpszichológus Elliot Aronson fogalmazott meg: az ember valójában nem racionális, hanem racionalizáló lény. Mindenkinek vannak vakfoltjai; érzelmeink, előítéleteink, érdekeink befolyásolnak. Az intelligencia sem annyira egységes és egzakt, mint hisszük. Lehet valaki a munkájában intelligens, míg a személyes életét nem alakítja optimálisan; és nagyon tájékozott emberek is képesek elhinni értelmetlen dolgokat, ha abban szocializálódtak.

Az intelligencia nem véd meg

Ha ennyire általánosak a gondolkodásbeli hibák, vajon miért csak az emberek egy része vonzódik a gurukhoz, míg mások közhelyesnek, hazugnak, álságosnak tartják őket? A válasz az egyéni különbségekben rejlik: sokat számít, ki milyen családban nő fel, milyen élettapasztalatokat szerez.

Demográfiailag nagyon különbözők lehetnek a célcsoportba tartozó emberek, inkább a pszichés szükségleteik hasonlóak. Bárki számára vonzó lehet, hogy a szekták és a szellemi vezetők baráti közösséget, új identitást, biztonságot, letisztult világképet kínálnak; de főleg azokat nyűgözhetik le, akik valamilyen krízist éltek át a közelmúltban, és nem tudták azt hatékonyan kezelni. Nyilvánvalóan sebezhetőbb, befolyásolhatóbb az az ember, aki kiszakadt a megszokott közegéből, elvesztett a munkáját, túl van egy szakításon, egyedül érzi magát. Gyakran művelt, érzékeny, logikusan gondolkodó embereket hálóz be a strukturált, célokban gazdag élet ígérete és néhány barátságos gesztus. Hajlamosabbak azok csatlakozni a megmondóemberek táborához, akik úgy érzik, nem tudják megfelelően irányítani az életüket.


Fótó: MTVA/Zih Zsolt

A gyerekként vagy párkapcsolatban elszenvedett bántalmazás különösen kiszolgáltatottá teheti az embert. A felületes megfigyelő elintézheti annyival, hogy a befolyásolás tökéletes alanyának alacsony az önbizalma, magas a megfelelési igénye, könnyen megfélemlíthető és irányítható. A pszichológia nyelvén ez alaposabban leírható például a korai maladaptív sémák segítségével, amelyek gyerek- vagy kamaszkorban kialakuló, önsorsrontó érzelmi és gondolkodásbeli mintázatok. Akire jellemző például az összeolvadás-éretlenség séma, az a számára fontos személy(ek)en keresztül éli az életét, nincs saját identitása, preferenciája; kritikátlanul átveszi mások véleményét, követi világnézetüket. Ez a séma elsősorban akkor alakul ki, ha valakinek kontrolláló, fizikailag bántalmazó vagy túlvédő szülei vannak. A dependencia-inkompetencia séma létrejöttéhez olyan szülők kellenek, akik nem ruháznak elég felelősséget a gyerekre, mindent megcsinálnak helyette, így elhitetik vele, hogy képtelen a saját életét irányítani. Nagyon kontrolláló szülői viselkedés hatására a behódolás séma is kialakulhat, ami néhány dologban – a felszínen az önállóság hiányában – hasonló az előzőekhez, de elsősorban félelmen alakul. A behódoló mások igényeinek veti alá saját szükségleteit, könnyen alkalmazkodik, átengedi az irányítást. Mindhárom séma hozzájárulhat ahhoz, hogy az ember irányíthatóvá, egy guruval szemben kevésbé kritikus gondolkodásúvá váljon; és egyik sem függ össze azzal, hogy valaki egyébként képes-e a logikus gondolkodásra.

Nem bízunk eléggé a tudományban

Néhányan úgy gondolják, hogy ma a tudományt támadások érik, az emberek nem bíznak a tudományos gondolkodásban, ehelyett mondjuk a félelmeikre hallgatnak vagy elfogadják a nekik kényelmesebb álláspontot. Az USA-ban ezt a tendenciát látszik bizonyítani, hogy Donald Trump tagadja a klímaváltozást, egyre több az oltásellenes szülő, terjed a kreacionizmus. Ugyanakkor a kutatások szerint az amerikaiak sokkal inkább hisznek a tudósuknak, mint például a kongresszusnak, a sajtónak vagy a nagyvállalatok igazgatóinak. Azt sem állíthatjuk, hogy az emberek teljesen elutasítanák a tudományos eredményeket, hiszen használják az okostelefonjaikat, bíznak az időjárás-előrejelzésben. Gyakran a politikai meggyőződéssel függ össze, hogy ki miben hisz (az éghajlatváltozással kapcsolatban elsősorban a konzervatív szavazók szkeptikusak), mivel előbbi fontos része az identitásnak.

Oravecz Nóra (oravecz nóra, )
Fotó: Berecz Valter/ 24.hu

Magyarországra az ezotéria a rendszerváltás után gyűrűzött be, igény azóta is van rá. Sok ember jár lelki problémáival pszichológus helyett különböző spirituális „gyógyítókhoz”, léleklátókhoz. Mások egy-egy motivációs előadástól vagy tréningtől várják, hogy választ kapnak a kérdéseikre, meggyógyulnak. A jelenség egyik legfontosabb oka az lehet, hogy mindig egyszerűbb az általános tanácsokat meghallgatni, mint évekig tartó munkával szembenézni a traumáinkkal és egy új működésmódot kialakítani. Ugyanakkor a tudomány művelői, a szakemberek is felelősek azért, ha nem sikerül közérthetővé és vonzóvá tenniük a módszereiket, vagy ha a tudományosság és szakmaiság a népszerűségre való rovására megy, mint például Csernus Imre vagy Szendi Gábor esetében.

A Szabó Péterek, Oravecz Nórák, Müller Péterek követőinek nagy szerepük van abban, hogy a sok a bullshit nem tűnik el a süllyesztőben. Eldönthetik, hogy az ő könyveiket veszik le a könyvesbolt polcáról, vagy egy pszichológiai önsegítő irodalmat; részt vesznek néhány, a boldogságról tartott előadáson, vagy hetente eljárnak terápiába. De mégis csak nagyobb felelősségük van a megmondóembereknek, akik gondolkodásbeli torzításokra, szorongásokra és bizonytalanságokra alapozva használnak ki embereket, veszik el tőlük a valódi segítséghez való jutás esélyét, hogy gazdagabbá, befolyásosabbá váljanak.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik