Lázár János érzékeny ember. Elképzelem, milyen érzékenyen viselte a felcsapó pletykákat, miszerint meneszteni fogják, bár szerencsére nem sokkal később érzékeny lelke kicsit megnyugodhatott, mikor kiderült, megússza kis sarokban állással a dolgot. Ne féltsük, csak kiköhögi valahogy azt a százezer forintos büntetést, amit azért kapott, mert nem szavazott a vasárnapi boltzár eltörléséért… Maximum pár napig nem használja az autóját, és meg is van a zsé. Eddig ugyan nagyon érzékenyen tankolt bele rekordidő alatt négymilliót a ki tudja mennyit érő kocsijába (ami feltételezem, hogy bőven drágább, mint egy átlagos panellakás), hát ideje volt az érzékeny orcáját jobban odatenni a népének.
Laktam panelban, több gondom is volt vele. Például az, hogy gyakorlatilag egymás fülében éltünk, azaz mindent hallottam, ami a szomszédságban történt. Anyámék vissza is vágtak, ha nagy volt felettünk a ribillió: beállítottak a fürdőszobába, ott gyakoroljak a következő hegedűórára, élvezzék minél többen a produkciót. A központi fűtés többek követelésére olyan nagyra lett állítva télen, hogy gyakorlatilag trópusi körülmények között vészeltük át a telet, és ez aztán a számlák megduplázódásával járt. Ám a trópusok bőrbarát nedvessége hiányzott innen: állandóan kapar a torkunk a szárazságtól. Az időnként megjelenő csótányinvázió már szót sem érdemel, ezt előbb-utóbb tudták kezelni, de azt nehezebben, ahogy egyesek a szemétledobóval bántak. Azaz a mindent bele elv alapján zacskó nélkül öntötték bele a sittet, amitől olykor olyan bűz terjengett a lépcsőházban, hogy azóta sem éreztem ehhez foghatót. Ja, és nyáron (is) meleg volt, valóban. De rögtön hozzáteszem, hogy a rövid paneles intermezzóm óta csak és kizárólag kőházban (régi bérház) élek, és mit mondjak, július közepétől itt is elviselhetetlen a meleg. Átforrósodnak a falak, a belvárosi légszennyezettség miatt (és sajnos a személyes huzatérzékenységem miatt is) nem lehet napközben kereszthuzatot csinálni, meg lehet dögleni, egész egyszerűen. Én mért nem kapok pénzt, hogy ezt kertes házra váltsam, mondjuk a budai hegyekben?! Bár egy elejtett félmondat szerint szó sincs luxusvidékekről, a panellakók ne álmodjanak, nem kapnak meg egy Római-parton illegálisan felhúzott villát mobilgátastul, de még egy negyed olyan kastélyt sem, amilyenek mostanában felbukkannak szeretett vezetőink tulajdonaként. Megemlítődött ugyanis, hogy nem is lehet ezeket az embereket érteni. Hogy miért nem mentek eddig is kertesbe, mikor az országban annyi ház áll üresen. Igen ám, de hol vannak ezek a házak? Általában olyan helyeken, ahol nem véletlenül veszítették el a lakóikat. (Mint ahogy az sem véletlen, hogy a panel főleg iparosodási melléktermék, hiszen azért volt/van szükség rájuk, hogy a rengeteg beáramló munkaerőt el lehessen helyezni.) Ha ezen emberek nagy részét lezsuppoljuk falura, ahol egyáltalán nincs munkalehetőség, akkor tuti, hogy nem a nyáron átmelegedő panel miatt forr majd fel az agyvizük.
Nézzük meg, a lakosság hány százaléka él panelban! A KSH 2011-es adatai szerint a legtöbb panellakás az ipari nagyvárosokban épült. Budapest lakosságának 24 százaléka él panelben, Pécsen, Veszprémben, Debrecenben és Tatabányán ez a szám 30 százalék. A legnagyobb arányú pedig Székesfehérváron (45) és Miskolcon (42) a panellakók száma. Az egész országra leosztva ez 516.619 lakást, azaz több mint félmillió háztartást jelent. (Csak hasonlításképp: a téglalakások száma csaknem két és fél millió, a vályogházaké viszont megegyezik a panellakásokéval. Közép- vagy nagyblokkban, öntött betonból készült épületben további félmillió lakás található. (Ezek is elég melegek, talán őket is költöztetni kellene…) Ha valóban csak a felső öt emelettel van gond, akkor máris csak negyedmillió háztartásról, cirka egymillió emberről van szó. Kertes házat nekik! Akkor is, ha nem akarják (logikus okokból), akkor is, ha lehetetlen. Vagy legalább lebegtessük be nekik az álmot. Eddig is elhittek mindent, nem? Miért nem rögtön évenkénti karib-tengeri utazást ígért, hiszen olyan fáradt a magyar munkavállaló, ez az oka sokak rossz teljesítményének! Vagy miért nem fejenkénti négymilliós tankolást, hogy a felhúzott új vityillókból megoldják az ingázást a munkahelyükre? Vagy alanyi jogon járó lottónyereményt? Vagy bármi egyéb igazán kecsegtetőt. Hiszen nem mi, hanem ők tudtak eddig is csak nagyot álmodni.
