„Magyarország a besúgók országa, és szégyen, hogy ezt a mai napig nem lehet tisztába tenni. Szerintem az igazi ügynökkérdés az, hogy részben ma is egykori párttitkárok vezetik az országot, és ezt nyugodtan leírhatja.”
Jelentett-e még valaki Önről a Viktor fedőnevű ügynökön kívül?
Igen, rajta kívül biztosan még ketten. Az egyikről annyit lehet tudni, hogy Szamosi volt a fedőneve, ma is a belügyben dolgozik, és annak idején Berlinből jelentett rólam. A másik egy szakmabeli, róla kezdem sejteni, hogy ki volt, és annyit tudok még, hogy hosszú ideig figyelt engem, viszont az ő aktája eltűnt a levéltárból. És lehet, hogy vannak még mások is, mert a teljes aktám 350 oldalra rúg, szabadidőmben ezeket olvasgatom. Talán majd egy újságíró kideríti az újabb neveket is.
Mit érzett, amikor a Blikk kiderítette, hogy Szuhay Balázs volt Viktor?
Röhögtem, már csak a VIktor név miatt is. De engem nem Szuhay érdekelt, hanem az az énekesnő, akiről azt állították, hogy rólam jelentett. Azért kértem ki az aktáimat, mert tisztázni akartam a hölgy nevét, akivel haláláig nagyon jó barátságban voltam, és mert én tudtam, hogy ő nem lehetett a besúgóm.
Mi a véleménye az ügynökkérdésről?
Nem érdekel a politika. Soha nem is érdekelt. Szerintem az az igazi ügynökkérdés, és ezt nyugodtan leírhatja, hogy részben ma is egykori párttitkárok vezetik az országot.
Az sem érdekli, hogy egyesek a semmiből válnak milliárdossá, kizárólag a politikai hátszelüknek köszönhetően?
Ez régen is így volt. A párttitkárnak mindene volt, a jónépnek meg semmije.
De ma demokráciában élünk. Éppen azért, hogy ilyen ne fordulhasson elő többé.
Igen, de a politika is csak egy üzlet. A pártállamban is az volt és most is az. És én ezt a fajta üzletet nem szeretem. Ha akartam volna, tudtam volna csinálni, de nem akartam.
Oké. Amerikában azt mondják, hogy aki nem bukott legalább egyszer a vállalkozásával, az nem is igazi vállalkozó. Ön már jó párszor megbukott élete során. Egy sikeres vállalkozására hány elvetélt próbálkozás esik?
Tízből hat ötletem sikertelen, kettő nagyon sikeres. A hattal is foglalkozom, elindítom őket, de később kiderül, hogy eleve nem volt jó az ötlet. És nagyjából kettő, ami próba alatt van, amiből még lehet valami.
Korábbi vállalkozásai is, amelyek már nem léteznek, arra építettek, hogy olcsóbban kínálnak szolgáltatást vagy terméket, mint mások. Erre a hozzáadott értékre hogyan lehet alapozni hosszú távon?
A hozzáadott értékem az, hogy mindig megpróbálok olyan dolgot csinálni, amit más nem csinál, vagy csinál, csak én más módon. És minden jónak látszó ötletet kipróbálok, megvalósítok. Ha látom, hogy megy valami, akkor rámászok. Ha nem megy, akkor meg elaltatom.
Tehát mindig más dologgal foglalkozik, miközben a vállalkozók többsége specializálódik.
Így van. Nem szeretek egy területre koncentrálni. Kizártnak tartom, hogy életem végéig autókkal kereskedjek.
Hogyan épít fel egy vállalkozást? Készít-e üzleti tervet, vagy csak nagy vonalakban számol?
Hát az természetes, hogy körbeszagolom a dolgot. De inkább intuitív alapon döntök, semmint pontos számítások alapján.
„Üzletpolitikám része a sajtó, tudatos imázs-építő vagyok. Apámtól azt tanultam, hogy a népszerűség anyagi előnyökkel is járhat, mert az emberek úgy kezelnek, mint régi ismerőst,
ezért megbíznak
bennem és vásárolnak.”
Mit tart eddigi legnagyobb sikerének?
Mindig azt, amit éppen csinálok. Az arany, a dió, a bútorkereskedés stabil sikerek.
Milyen ötlettel bukta el eddig a legnagyobb összeget?
Romániában 1,5 millió dollárral buktam, mert nem beszélek románul, és az ottani partnereim elsikkasztották a tőkém. Az egyik egy házat vett magának belőle, a másik egy autót. De bukások mindig vannak. Hogy kicsiben vagy nagyban, az mellékes, mert az a döntő, hogy mikor fizettem, és abban a pillanatban hogyan állok. Akkor fáj valami, ha éppen nincs hová nyúlnom.
És most éppen van hova nyúlnia, vagyonát 2 milliárd forintra becsülik. Mi a legújabb projektje, ami “próba alatt” van?
Egy számítógép-javító vállalkozás, aminek a reklámfilmje most készül. Nagyon olcsón javítunk mindenféle eszközt, laptopot, tabletet. Nagy raktárunk van, profi szakikkal. Ez két hónapja indult, és már vannak megrendeléseink. Nagykovácsiban is árulok telkeket nagyon olcsón, ennek a hirdetése a múlt heti HVG-ben olvasható.
Hogy megy a diós vállalkozása, amit tizennyolc éve kezdett?
A dió nagyon jól megy, bár idén az eső óriási károkat okozott nekem. A víz miatt kicsit megbarnult a dió, és emiatt nem vették át az exportpartereim, mert ők a szőke diót szeretik. Mindez 30-40 millió forintos bevételkiesést okoz nekem idén, ami több mint a fele a teljes évi diós bevételemnek. Miközben csak a rezsink 20 millió forint.
Vannak más befektetési eszközei?
Természetesen. Három dologba kell befektetni: egyharmad aranyba, egyharmad értékpapírba, egyharmad ingatlanba. Valamelyik a három közül mindig megy, ha meg nem, akkor kell venni. Most az arany ára nagyot esett, úgyhogy be is vásárolok.
Kik a legközelebbi munkatársai?
Attól, függ, hogy milyen projektről van szó. Általában mindent egyedül csinálok, ehhez válogatom ki a legjobb szakembereket.
Ön legutóbb átvágta a fél országot, hogy eladná a zálogházát, mert már unja, aztán később kiderült, hogy mégsem akarja eladni. De miért épp most szállna ki a zálogüzletből?
Körülbelül ötször-hatszor annyi adót fizetünk, mint öt éve. Elegem van ebből.
Mindenesetre a hírverés bejött. Milyen a jó reklám?
A jó reklám egyszerű, mint egy pofon. És hiteles, mert csak ez fogja meg az embereket. Ha én azt mondom, hogy zöld rét, szivárvánnyal és kicsi felhőcskékkel, az a kutyát nem érdekel. Én szeretek karcosabban, vagányabban fogalmazni, és erre szerencsére a magyar közönség is vevő.
Önt az újságírók is szeretik, mert frappánsakat mond, mindig rendelkezésre áll, és mert az arcával jobban el lehet adni egy lapot, mint más híres emberrel. Mennyire volt tudatos, hogy keresi a nyilvánosságot?
Nem vagyok hülye, üzletpolitikámnak része a sajtó, tudatos imázsépítő vagyok. Mindez sokat számít. Apámtól azt tanultam, hogy a népszerűség anyagi előnyökkel is járhat, mert az emberek úgy kezelnek, mint egy régi ismerőst, akitől szívesen vesznek valamit, mert megbíznak benne.
Regényes életútja igazi magyar népi hőssé teszi sokak szemében. Vagabund táncosból vált vagabund üzletemberré, aki úgy szerezte vagyonát, hogy mindenhol megtalálta a kiskapukat, amire láthatólag nagyon büszke. Kritikusai szerint ugyanakkor végtelenül kínos, hogy az újságok önt állítják példaképül a társadalom, a fiatalok felé.
Valóban nem vagyok jó erkölcsi példa. Mindig is kerestem a kiskapukat, és nem voltam hűséges a magánéletemben sem, és ezt felvállalom. Arról inkább az újságokat kellene megkérdezni, hogy ma egyáltalán állítanak-e erkölcsi példaképeket, és azok valóban példaképek-e, vagy csak a mindenkori hatalom akarja őket példaképnek láttatni. Például ha doktorátust hamisítottam volna, ma én lennék a köztársasági elnök. De vajon miért nem tettem ilyet? Mert nem akartam erkölcsi példakép lenni, hiszen tudom, hogy nem éltem erkölcsös életet.
Másrészt van itt egy ilyen képmutatás, hogy akiknek nem sikerült semmi az életben, azok gyűlölik azokat, akiknek sikerült. Amikor irigyek jönnek, és mondják, hogy így meg úgy, akkor az a probléma, hogy nekik nem sikerült. Az a baj, hogy az emberiség 10 százaléka tehetségesebb és szorgalmasabb, mint a többiek. A 90 százalék fele ezt elismeri és tiszteli, mert jóakaratúak, a másik fele meg irigykedik erre, mert nekik nem sikerült semmi.
„Ha doktorátust hamisítottam volna, ma én lennék a köztársasági elnök. De vajon miért nem tettem ilyet? Mert nem akartam erkölcsi példakép lenni, hiszen tisztában vagyok vele, hogy nem éltem erkölcsös életet.”
Ez külföldön is így van vagy csak Magyarországon?
A világ összes országában így van. Az irigység és képmutatás általános emberi tulajdonság. Ugyanakkor Magyarország a besúgók és feljelentők országa, és szégyen, hogy ezt a mai napig nem lehet tisztába tenni. Amikor a németek megszállták az országot, 400 ezer feljelentést kaptak. Amikor az oroszok megszálltak minket, szintén 400 ezer feljelentés érkezett. Szerintem ezek a feljelentők mind ugyanazok az emberek voltak.
Melyik országban érezte magát a legjobban?
Engem az utazás érdekelt a legjobban. Amikor két ország között utazom, az mindig nagyon felspannol. A hatvanas években Kelet-Berlinben többszöri kilépési engedélyem volt, amivel szabadon utazhattam Nyugat-Berlinbe. Úgy éltem, mint Marci Hevesen.
A Kádár-rendszer alatt hogy sikerült ilyen útlevelet szereznie?
Ügyesen. Egy kinti magyar diplomata segítségével.
Bármely titkosszolgálat megkereste Önt?
A nyugatnémet igen, de nemet mondtam. Az nem az én asztalom, hogy a társaimat beáruljam. Táncosból lettem vállalkozó, engem ez nem érdekel, mondtam nekik. Magyarok soha nem próbálkoztak.
Mi a sikerei titka három szóban?
Szorgalom 80 százalékban, vagányság és szerencse 20 százalékban. Lusta zsenivel én még nem találkoztam. És még egy: aki pénz nélkül nem tud pénzt csinálni, az pénzzel sem tud. Engem nem a pénz érdekel, hanem a siker. Ha a pénz érdekelne, már rég nem dolgoznék.
Azt mondta, hogy ezernél is több szeretője volt. A nőknél mivel aratott sikereket?
A legtöbb nőt nem kell elcsábítani. Megy az magától is. Nekem ehhez különleges érzékem van. Mindig tudom, melyik pillanatban kell verset szavalni, vagy megérinteni egy hölgyet. Nyilván az is számított, hogy jókiállású, vonzó férfi voltam. Egyik feleségem azt mondta rólam, hogy kiköpött Gene Kelly vagyok (az ötvenes évek amerikai filmsztárja, táncos-komikus, filmes producer – a szerk.).
Mi foglalkoztatja mostanában?
A munka. Öt vállalat ügyeit intézem séróból, azaz fejből. Aztán itt vannak a gyermekeim, az unokáim. Egyik lányom kutató Düsseldorfban, fiam a német Vodafone-nál atyaúristen. Kisebbik lányom most tinédzser, de már négy nyelvet beszél perfektül, köztük japánul is.
Most 85 éves, láthatóan jó egészségnek örvend.
Értem a célzást. Az elmúlás egyáltalán nem foglalkoztat. Csináltam végrendeletet, a vagyonomat igazságosan elosztottam az örököseim között. És igen, boldog emberként fogok meghalni.
