Geszti Péter a Hungarian in Europe című daláról azt mondja, hogy régi vágya volt feldolgozni Sting Englishman in New York című dalát. A kivándorlás három éve foglalkoztatja intenzívebben, amikor az „már szabad szemmel is jól látható társadalmi méretet öltött itthon”. A 2005-ben írt Magyarország című dal szembement azzal a politika által gerjesztett indulattal, „amely mindent a nacionalizmus köpenyébe burkol, nagy erővel hat az emberekre, és nagyon megosztó”, de nem politikai szándékkal íródott. Ugyanúgy nem volt mögötte politikai erő, mint a Hungarian in Europe esetében.
Dübörög a „leostobásodás”
Geszti úgy látja, nincs egyértelmű válasz a kivándorlás összetett problémájára. Nem arról van szó, „hogy megint csak minket sújt a magyarok istene, hanem része vagyunk egy régiós jelenségnek, ami a 2008-as válság óta felerősödött”. Ettől még néha tényleg olyan, mintha kiüresedett volna az ország, szellemileg is. „Leostobásodás” van sok szakmában. Üvöltő az ellentét a médiumok többsége által festett valóság és a valódi valóság között, előkerült a kettős beszéd, a sorok között olvasás, és olyan intellektuális deficitet él meg az ember, ami nem teszi okvetlenül jókedvűvé – teszi hozzá.
Magyarország kulturális hagyományai gyakorlatilag lehetetlenné teszik, hogy kitörjön a saját maga ásta vermekből. „A magyar elit szinte soha nem tudott úgy élni a lehetőségeivel és a felelősségével, hogy a közérdeket a saját anyagias érdekeinél előbbre tartsa. Nem védte meg honfitársait, nem állt ki az önálló gondolkodás és a szabadság értékei mellett, nem volt képes hosszú távú és demokratikus gondolkodásra, nem sikerült a huszadik században a megfelelő szövetségi rendszerhez csatlakozni, ebbe pedig többször beleroppant már a maradék társadalom”.
Máig tart, hogy „egyik zsákutcából a másikba lépünk, és közben mindezek a sérelmek, tévedések, önzések, kibeszéletlen drámák oda vezettek, hogy egy kicsi, zárt, nem csak nyelvében, de kultúrájában is zárványként működő ország lettünk”. Szerinte lefelé megyünk, és a jövőt illetően sem lehetünk túlságosan nyugodtak. „Eltűnik a szabad verseny, eltűnik a jogbiztonság és a lehetőség arra, hogy az emberek információhoz jussanak. Ez már nem nagyon emlékeztet arra, amit örömmel fogadtam a 90-es években, és amit úgy hívtunk: európai demokrácia.”
„Mindenhatóság lett minden hatóság”
A magyarok – szerinte – azért nem állnak ki magukért, mert „annyi csalódáson mentek keresztül a különböző politikai képviseleteiknek hála, hogy úgy érzik, a politikai elit alkalmatlan arra, hogy hitelesen képviselje az érdekeiket. Ez egyértelműen a szélsőségeknek kedvez. Másrészt pedig olyan hangulat uralkodik az országban, hogy jobb, ha befogod a szádat. Különben előbb-utóbb nem lesz állásod, egyszer csak rád ugrik valamilyen hivatal. Visszatért az a korszak, amikor mindenhatóság lett minden hatóság. Közöny van, restség és félelem.”
Kiút lehet, ha mindenki jól csinálja azt, amivel foglalkozik, ragaszkodik a minőséghez, nem megy bele a legegyszerűbb alternatívába, a legdurvább árversenybe. Akkor is meg kell maradni a minőségnél, ha a környezet már nem támaszt ilyen igényeket. „Továbbra is hiteles tartalmakat kell előállítani, ez pedig a pékektől az írókig mindenkire igaz”.
A másik fontos dolog, amire nem sok esélyt lát, hogy új emberek kellenének a politikában. „Egy olyan fiatalabb generációnak, amelynek tagjai nem arra lettek szocializálva, hogy átvegyék az előzőek összes mocskát, és akiket még nem korrumpált ez a politikai valóság, ami teljesen abszurd”. Biztos létezik egy szent jezsuita valahol, aki érinthetetlen, aki nincs benne a korrupciós hálóban, és ezért nem lehet zsarolni sem.
”Ez nem megváltóvárás, de talán ez tűnik egyedül realitásnak. Mitől változna meg az elitünk? Semmitől. Csak traumatikus társadalmi változások tudnák őket valamilyen mozgásra rávenni.”
“Költözz el, Peti!”
Geszti most is ugyanazt tanácsolná ifjúkori önmagának, amit egy korábbi interjúban megfogalmazott, hogy „költözz el, Peti!”. Nem tartja véletlennek, hogy két-három havonta elutazik néhány napra. „Az ember vészkijáratokat próbál építeni magának. Van, aki drogokkal, van, aki alkohollal, van, aki eszmékkel, és van, aki utazással”. Ő az utóbbit választja. Drága, az otthoni pálinkafőzés sokkal olcsóbb lenne. Hosszabb időre egyelőre azért nem megy el Magyarországról – mert igény ugyan lenne rá –, de jelenleg a család miatt ez nem reális.
Szerinte Magyarországon is egyre többször lehet idegen az ember. „Elkezd az ember lelki értelemben visszahúzódó lenni, mert azt érzi, bármit csinál, az kiveri a biztosítékot (…) Van egy rendszerszerűen működő elmebaj, a gyanakvás és tehetségtelenség idiotizmusa, az irigység kisszerű dühöngése. Eltűnt nálunk az, amit a feka rapperek úgy mondanak, hogy respect (tisztelet – a szerk.). A másik ember méltóságának vagy teljesítményének figyelembe vétele kiveszni látszik a társadalomból. Ez a fikázós sérelmi kultúra – ami többek között az online újságírás egyik nagy bűne – olyan általánossá vált, hogy valóban kulturális csapdahelyzet keletkezett, és itt egyáltalán nem csak a politikáról beszélek. Olyan, mintha nem is házakban laknának az emberek, hanem trollbarlangokban.”
Geszti szerint Magyarországon van a legközelebbi fekete lyuk, azt nem az űrben kell keresni, itt „minden bonyolult kérdésre van egy gyors, rövid, egyszerű és teljesen téves válasz. Az indulat útja nagyon rövid, a végén pedig a rasszizmus áll. Nálunk kultúrrasszizmus van, ami oldalfüggetlen. Mindenki tartozik valamilyen kis kulturális gettóba, ahova magát bezárta. Ezek a gettók pedig nem átjárhatók. Szívből gyűlölik egymást, és mindenki mindent összeken a véleményével”. Olyan általános negatív erőtér alakult ki, amire azt szokta mondani, ez a fekete lyuk, és elnyel minden pozitív energiát.
