Havas Gábor magyar szakon végzett, majd szociológiából kandidált. Részt vett számos kutatásban a legendás roma kutató Kemény Istvánnal és Solt Ottiliával. 1973-tól a Népművelési Intézet tudományos munkatársa, ahol a falusi szegénység, cigányság életmódjával foglalkozik. 1995-ben az országos reprezentatív cigány kutatás vezetője. Ebben az évben az MTA szociológus munkatársa lesz. Ugyanebben az évben a Wesley János főiskola tanára, majd Kemény Istvánnal és Liskó Ilonával éveken át a cigány és a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek oktatási helyzetével összefüggő kutatásokat végez. 2007-2008-ban részt vesz és egyik szerzője a magyar oktatás megújításával foglalkozó Zöld Könyv megalkotásában. 2001-től egészen 2008-as nyugdíjba vonulásáig a Romaversitas Alapítvány tanulmányi igazgatója.
Havas Gábor a szegedi egyetem Közéleti Akadémia elnevezésű sorozatának vendégeként a roma ügy megértéséről tartott előadást. A neves szociológust a Szeged24 a jelenlegi helyzetről kérdezte.
Ön szerint milyen sztereotípiák, előítéletek sújtják ma leginkább a romákat?
HG: „A legnagyobb probléma, hogy egységes masszaként tekintünk rájuk. A hazai többség egy része úgy gondolja, lehet úgy fogalmazni róluk, hogy a cigányok ilyenek meg olyanok, holott a kép sokkal összetettebb.”
Milyen veszélyeket lát a roma ügyeket kezelő közpolitikában?
HG: ”Azt látom, hogy nagyon súlyos a szociális helyzet. Alapvetően attól, hogy a foglalkoztatásnak széles körben a halvány esélye sincs meg. Tehát az, hogy a munkaerőpiacon a romák olyan tisztességes munkához jussanak, amiből megélhetnek. Az előítéletek is rájátszanak erre: ha van is állás, akkor a romákat kevésbé veszik fel, mint a nem romákat.”
Azt tudjuk, hogy vannak helyi konfliktusok, és akadnak olyanok, akik ebből etnikai polgárháborút vizionálnak. Mennyire elképzelhető-ez?
HG: „Bizonyos helyeken tényleg nagyon súlyos konfliktusok vannak, ezek de maguktól nem jutnak el még a durva helyzetig sem. Igazi éles konfliktusok ott jönnek létre és fokozódnak, ahol külső rásegítés van. Tipikus példa erre Gyöngyöspata, ahol volt súrlódás romák és nem romák közt, ami érthetően borzolta a kedélyeket, de akkor mérgesedett el a helyzet, amikor odavonultak a gárdisták és az egyéb paramilitáris egységek. Ha ez így megy tovább, akkor ez egy idő után valóban elvezethet akár polgárháborús helyzethez is. Ugyanakkor elképedve tapasztalom, hogy néhány elszórt példán kívül mennyire béketűrők a romák ezekkel az atrocitásokkal szemben. Inkább rettegve, félve, kiborulva nézték ezeket, mint ellen-agresszióval.”
Mi lehet az a kitörési pont, megoldás, amely elfogadható lenne a romák és a nem romák számára is?
HG: „Erre nehéz röviden válaszolni. Alapfeltétel lenne, hogy a foglalkoztatási helyzet javuljon. A Fidesz azt ígérte, hogy tíz év alatt lesz egymillió munkahely, de ez eddig időarányosan sem teljesült. Valamennyivel bővültek ugyan a közfoglalkoztatási programok, de ez csak minimálisan változtatott az összképen. Amíg nincs rendes jövedelem, és a szociális juttatások egy részét elvonják vagy megszüntetik, addig ne várjuk azt, hogy olyan emberek, akiknek a betevő falat is probléma, a társadalom számára elfogadható módon viselkednek, hiszen a legelemibb létfeltételeik sem garantáltak. A szegénységben ugyanis mindennek a megteremtése sokkal nagyobb energiával jár, mint egy középosztálybeli családban.”
