A Kisfaludy Terem előtt találkoztunk. Magányosan ült az egyik asztalnál és csak arra várt, hogy elkezdődjön az előadás. Merthogy ez az előadás, csak róla, Jordán Tamásról szól, egy speciális stand up-ról, melynek lényegéről és miértjéről magát a művészt kérdeztük.
Jordán Tamás: A produkció A széllel szemben elnevezést kapta, már a cím is elég beszédes. Őszinte leszek, megirigyeltem a stand up-osok érzékelhető sikerét, hisz a közönség ezt a műfajt nagyon szereti. Zárójelben mondom, hogy csak az elnevezés új, maga a stílus régi, mert már Hofi Géza és Sándor György is egyedül állt a színpadra és szórakoztatta a nézőket, csak ugye akkor ezt még másként hívták. Szóval vállalkoztam arra, hogy én is kiállok önállóan, mondok nagyon jó történeteket és verseket. Hát így született.
Hogyan kell elképzelnünk az előadást?
J.T.: Ha egy képpel szeretném leírni akkor gyakorlatilag olyan, mintha egy trójai faló lenne. A faló ezesetben a sztorik halmaza, melyet az emberek körüljárnak, majd egyszer csak kinyílik a faló és kilép rajta Ady, Kosztolányi, Babits, József Attila és a többiek. Ezért is az-az alcíme, hogy poénok és poémák.
Jordán Tamás stand up produkciójában is van rögtönzés?
J.T.: Ebben nincs rögtönzés. Van egy szerkezete, vagyis pontosan tudom, hogy milyen sztorikat mondok el, és azt is, hogy melyik vers mikor következik. Ez egy stabil est, ebbe a rögtönzés csak az élő kontaktust jelenti, azt, amelyet én magam alakítok ki a közönséggel, látva a reakciókat. A hangulat változik, a szöveg az nem.
Nagyon kevés művész vállalkozik önálló fellépésre. Mi lehet ennek az oka?
J.T.: Talán a színpad biztonsága. Egy színdarab esetében vannak kellékek és díszlet, jelmezek, amelyek mögé el lehet bújni. Az egyéni bemutatkozást meglátásom szerint kicsit veszélyesebbnek ítélik, de szerintem mindenki megszokja, amint belekezd…
