Ki mer szállni Budapesten az autójából?
Persze, metróval jöttem.
Jeggyel vagy bérlettel utazott?
Bérlettel. Tíz napja érkeztem haza Berlinből, másnap megváltottam.
Mennyibe kerül a bérlet?
Háromezer… nyolcszáz. Nagyjából.
Én kilencezer-nyolcszázért veszem.
Mert ön aktív. Én viszont nyugdíjas vagyok.
Olvasom, autózik is olykor. A minap kerékbilincset kapott, sok-sok fővárosi polgárnak okozva ezzel örömet.
Egy méterrel túlnyúlt a kocsim az engedélyezett területen, jogos intézkedés volt, tizennégyezer-hatszáz forintom bánta.
A fotók szerint egy tízéves Skoda Fabiával büntették meg. Két évtized főpolgármesterség után nem telik Octaviára?
Jó nekem a Fabia. Az apósomtól vásároltam a városházától kapott végkielégítésemből.
Húsz év után mindössze ötszázezer forintot kapott?
Kicsit többet. A maradékból kijött még egy laptop is.
Öreg autóval és BKV-val jár. Anyagi gondokkal küzd?
Küzdöttem, de tavaly szeptemberben elnyertem egy berlini ösztöndíjat, ami korrekt megélhetést biztosít odakint, ráadásul így tavasz óta kiadom a budapesti lakásomat.
“Csapdába kerültél, tanúim vannak!” Fotók: Neményi Márton
Ugye leadózza a bevételt?
Természetesen le fogom. Nem élek nagy lábon, négy gyerekem van, közülük kettő még iskolás. Egyikük tizenhét éves és kint lakik velem Berlinben, de angol tannyelvű iskolába jár, a másik Bostonban tanul, jövőre tán befér a Harvardra. Ami a büszkeség mellett komoly anyagi tehertétel is.
Nem varrtuk el a beszélgetésünk BKV-s szálát. Beszólnak önnek a buszon? Megy az egyik oldalról a kátyúkirályozás, a tolvajbandázás, másikról meg a „drága Demszky úr, de jó volt maga alatt”?
Egyre ritkábbak a negatív beszólások, az arány ma már nyolcvan-húsz a pozitív javára. A legsúlyosabb eset az volt, amikor két feketeruhás, bakancsos, karszalagos, Árpád-sávos sapkás, kerékpáros fickó megtámadott. Gyalog voltam, külföldi tudósoknak mutattam meg a Váci utcát, a gárdistának öltözött férfiak kerékpáron ültek, s a hátunk mögül ocsmányságokat kiabáltak rám. Félő volt, hogy elhaladva mellettünk megütnek minket. Ezért odaléptem az elsőhöz, megállítottam, hogy öreg, a szöveg, amit előadsz, bűncselekmény, ha folytatod, rendőrt hívok, és hidd el, nagyon rosszul fogsz járni. Mondtam, csapdába kerültél, tanúim vannak, már amit eddig ordítoztál, az is épp elég egy jogerős ítélethez.
Tanúk? Az ön külföldi tudósai értik a magyart?
Nem. De ezt a gárdistának öltözött nem tudta. Megszeppent, leállt. Mire én: takarodjatok el innen! El is mentek. De ha egyedül vagyok, alakulhatott volna rosszabbul is.
Pár héttel a 2010 őszi önkormányzati választások előtt beszéltünk utoljára. Rettentő feszültnek tűnt. Mondjuk volt rá oka: a tavaszi országgyűlési választásokon kétharmadot szerző Orbán elszámoltatást ígért, Hagyónak sok év börtön nézett ki, az ön jobb keze, Mesterházy Ernő előzetesben ült, a Fidesz mantrázta, hogy „Gyurcsányt börtönbe”, „Bajnait rács mögé”, „Demszkyt sittre”. Az ön homlokán is ott virított a célkereszt, azokban a napokban hallgatták meg tanúként Főkert-ügyben, és nagy pénzt tettünk volna rá, hogy hamarost pórázon hordozzák föl-le kamerák előtt.
Bajnai, Gyurcsány, Demszky – kedvemre való névsor. Bajnait nagyra becsülöm. Gyurcsányt is szeretem, emberileg, bár politikusként sok vitám adódott vele. Kitűnő szónok, remek pártelnök, csak sajnos szavafelejtő tehetség.
Ön alkalmas volt pont főpolgármesternek?
Tény, hogy többször újraválasztottak.
2010-ben nem választották volna újra.
Már 2006 tavaszán bejelentettem, hogy ez lesz az utolsó megmérettetésem. Kétségtelen tény, hogy az évek során sokat kopott a megítélésem.
“Orbánék mindent megtettek, hogy rács mögé kerüljek”
Mondják, hogy az utolsó két ciklusában már nem érdekelte Budapest, lerázta magáról az ügyeket. Ezért is nőhettek fel a hagyók.
Eleinte minden ügy fontos, aztán elkezd szelektálni az ember: egyeseket megtart magának, másokat delegál. Az utolsó két ciklusban a legtöbbet a nagyberuházásokkal foglalkoztam: a központi szennyvízkezelővel, a négyes metróval, a Szabadság híd és a Margit híd felújításával, hatszáz kilométer útfelújítással, valamint oktatási és kulturális beruházásokkal. Meg persze gazdasági és politikai válságkezeléssel.
Innen visszanézve: jó ötlet volt a négyes metró?
Két olyan nagyberuházást készítettünk elő, a szennyvízkezelőt és a metrót, melyhez százmilliárdos támogatást nyújtott Brüsszel. Az előbbi nyolcvanöt százalékát az unió fedezte, az utóbbihoz pedig száznyolcvanhatmilliárd forintot kaptunk az induláskor becsült háromszázhúszmilliárdos összköltségből. Vétek lett volna kihagyni bármelyiket. Ezek a befektetések százötven év múlva is szolgálják majd a várost.
Ötszázmilliárd fölött lesz a metró vége.
A felszíni létesítményekkel, több budapesti tér teljes átépítésével együtt, ezek a tételek nem szerepeltek a háromszázhúszmilliárdos keretben. Nagyobb baj, hogy csúszni fog a 2014 tavaszi átadás. Többek között azért, mert Tarlósék elzavarták az építkezés vezetőjét, Klados Gusztávot, miután túl magasnak ítélték a fizetését. Rossz döntés volt: spóroltak pár milliót, viszont tízmilliókat bukunk a késlekedés miatt.
Onnan kanyarodtunk el, hogy 2010-ben kinézett önnek minimum némi előzetes. Aztán csak megúszta valahogy.
Pedig Orbánék mindent megtettek, hogy rács mögé kerüljek. Az ügyészség 2009 nyarától, az első BKV-botrány kirobbanásától politikai marketingeszközként működött. Valószínűsíthetően a Fidesz megrendelése alapján bilincsbe verve hordoztak körbe embereket, tudván, hogy utóbb, már a választások után csak mínuszos hír lesz, hogy bűncselekmény hiányában sorra megszűnnek az eljárások. Az erőszakszervezet a pártpolitika szolgálatába állt, mint Rákosi és Kádár alatt.
Ön alkut kötött Tarlóssal, Orbánnal?
Eszembe nem jutott. Küzdeni akartam. Tisztában voltam vele, hogy az ügyészség két bevitt és meggyanúsított embernek – Mesterházy Ernőnek és Antal Attilának – is felajánlotta: ha rám vagy Hagyóra vallanak, kiengedik őket. Egyébként én emberileg megértem azokat, akik elgyöngülnek ilyen esetben, de Mesterházy tartotta magát, Antal Attila pedig a kecskeméti bíróság előtt kért bocsánatot tőlünk a vallomásáért.
“Első számú célponttá váltam”
Sokaknak volt miért elgyöngülniük. Valaki csak felelős egyebek mellett azért, hogy dupla pénzen újítódott fel a Margit híd, s hogy minimum másfélszeres pénzt nyelt el a négyes metró.
Amikor korrupciógyanús ügy került a látókörömbe, az ügyészséghez fordultam – körülbelül egy tucat esetben történt ez meg.
És Hagyó?
Arról, hogy ő bűncselekményt követett volna el, ma sem tudok. Ha tudtam volna, megteszem, ami elvárható. A szakmai alkalmatlanságot ne keverjük össze a bűncselekménnyel. Én az előbbi miatt vontam el tőle jogköröket. Mondjuk elég későn, 2009 augusztusában, pedig már 2007-ben kellett volna. Nagy volt rá a kabát. Ma már az MSZP is bánja, hogy őt tolta be a városházára.
A legenda úgy tartja, hogy a főváros cégei mindig is pártpénz kifizetőhelyek és káderparkolók voltak.
2009-ben és 2010-ben sorra érték egymást a közműügyek, de ezekről már szóltam, a látszat fontosabb volt, mint a valóság. Arról viszont nem tudok, hogy bárki is pártpénzeket fizetett volna ki fővárosi cégektől. A lényeg: Orbán Viktor az ügyészség segítségével jól átgondolt politikai támadás hajtott végre, bűnszövetkezetnek állította be a fővárosi cégeket, mellyel egyetlen célja volt, mégpedig Budapest meghódítása.
Szóval minek köszönheti, hogy önt – Hagyóval és Mesterházyval ellentétben – nem bilincselték meg?
2010 tavaszán, amikor már mindenki számára egyértelmű volt a váltás, komoly figyelmeztetést kaptam a magyar igazságszolgáltatás legfelsőbb berkeiből. Azt tanácsolták, tűnjek el az országból, mert első számú célponttá váltam.
Kávézás közben közölte önnel valaki, hogy Gábor, menekülj?
Körülbelül így történt. Persze nem tudhattam, mennyire volt reális ez a fenyegetés. Mindenesetre hiteles személytől jött.
Vagyis ön komolyan vette az ügyet.
Igen.
És erre időpontot kért Orbántól?
Nem kértem időpontot senkitől. Hanem nyugodtan kivártam. Mivel nem követtem el semmit, nem volt okom izgulni, bár tudtam, hajtóvadászat zajlik ellenem is.
“Továbbra is ketyeg a BKV-bomba”
Azt mivel érte el, hogy Tarlós Istvánnak személy szerint önre nem volt és ma sincs egyetlen rossz szava?
Azzal, hogy ismer. Én nem feltételezem róla, hogy korrupt, és ő sem feltételezi rólam.
Jó bolt. És végül is az a lényeg, hogy megúszta.
Az tud megúszni valamit, aki előtte el is követte azt a megúsznivalót. Politikai hibákat követtem el, bűnt viszont nem.
Az átadás-átvétel során Tarlóson kívül kivel egyeztetett?
Vele viszonylag keveset beszéltem, az összes tárgyalásunk médianyilvánosságot kapott, kettesben, titokban nem találkoztunk.
Tarlós a minap épp arról beszélt, hogy „trágyadomb” maradt itt az előző városvezetés után.
Nincs azon semmi meglepő, hogy még a saját rossz döntéseinek következményeiért is bennünket hibáztat, ez a kötelező politika porhintés része. Ő is látja, hogy a Tarlós-korszaknak már most vége, a töredéke lehetőséggel, hatalommal sem rendelkezik, mint én rendelkeztem, s ez a gúzsba kötve táncolás nem hozhat eredményt. Az állam elvitte a pénzt és feladatokat, megerősödtek a kerületek, ráadásul továbbra is ketyeg a BKV-bomba. Budapest az ellenzék ölébe fog hullani 2014-ben, és ismét a szabadság szigete lehet, visszaállva arra a fejlődési pályára, amelyen 1990-ben elindult.
Ki lehet hozzá a főpolgármester?
Szeretnék világlátott, több nyelven beszélő, urbanisztikai tapasztalatokkal bíró embereket látni a város élén, olyanokat, akik idővel karizmatikus politikussá érhetnek. Egyben biztos vagyok: szeretni kell Budapestet.
Ehhez képest ön főpolgármesterként Budakeszin lakott, a váltás után pedig Berlinbe költözött. Miért nem maradt itthon?
Mert elnyertem egy német ösztöndíjat. Létezik egy alapítvány, évi negyven tudóst és alkotóművészt fogad, a magyarok közül ösztöndíjasként egy-egy évet töltött itt Ligeti, Konrád, Esterházy, Nádas és Kertész Imre, utóbbi épp akkor, amikor a Nobel-díjat kapta. A feladatom az, hogy írjak. Az első könyvem most jelenik meg, A szabadság elvesztése címmel.
“Egyre több lehetőség nyílik meg előttem”
Két éve azt mondta, Budapest Maraton lesz a címe.
Nem az lett. Mert végül nemcsak a város utóbbi húsz éve került bele, hanem a családtörténetem és a rendszerváltás előtti ellenzéki évek is. A második, most készülő kötet alapjául a főpolgármesteri időmben húsz éven át készített feljegyzéseim szolgálnak, azokat egészítem ki dokumentumokkal, adatokkal. Azé a jövő, aki a múltat birtokolja – a könyveimmel hozzá akarom tenni a magamét ahhoz, hogy mindenki reális képet festhessen a múltról. A berlini körülmények ideálisak. Kiváló kutatók között dolgozhatom, a társaság fele társadalomtudós, sokuk történész, akad néhány Nobel-díjas is. Rendkívül inspiráló közeg, rengeteget tanulok.
Sok pénzt remél a kötetekből?
Könyvből Magyarországon nincs kasszasiker. Itt és ebben a műfajban a három-ötezer példány tisztes eredmény.
Itthonról keresik néha?
Kint egész más az életformám, mint idehaza. Nincs autóm, taxiba sem ülök, kerékpárral járok és tömegközlekedem. Nincs mobiltelefonom sem, mert nagyon drága, ha itthonról hívnak – és hát honnan máshonnan hívnának? -, odakint a vonalasat használom. Ez bizonyos izolációt jelent, amire amúgy szükségem is van a munkámhoz. Persze olvasom a hírszájtokat, és néha belehallgatok a Klubrádióba. Ha úgy tetszik, a múltban élek, én most egy Berlinben élő kutató vagyok.
Nem hívják a régi SZDSZ-esek? Kunczéval mikor beszélt utoljára?
Egyszer felhívott, a Klubrádióba interjúzott. A politikusok közül csak néhánnyal találkozom: Magyar Bálinttal, a szocialista Horváth Csabával. Ők a máról beszélnek, én meg azt kérem tőlük, küldjenek anyagokat, hogy dolgozhassam belőlük. Azok maradtak mellettem, akik 1990 előtt is a barátaim voltak: Kőszeg Feri, Haraszti Miki, Konrád és Rajk, nekik rendre elküldöm, amit írok, s kérem őket, javítsák a hibáimat. Az viszont szomorúsággal tölt el, hogy a Fidesz gonoszsága, bosszúállása miatt a volt SZDSZ-es politikusok és szakértők szinte egytől egyig borzalmas helyzetben vannak, ugyanis gyakorlatilag állástilalom sújtja őket.
Önnek van már állásajánlata az ösztöndíj utánra?
Egyre több lehetőség nyílik meg előttem. Az európai piacon nemzetközi tanácsadással és befektetésekkel foglalkozó cégek keresnek meg. Egyre inkább van hozzá merszük.
Miért kéne mersz Demszky tárcsázásához?
Aki Magyarországon is tevékenykedik, inkább nem kezd az előző vezetés embereivel, mert attól tart, ha alkalmazza őket, jön az APEH.
“Vagy Orbán győz, vagy a balliberálisok. Harmadik út nincs”
NAV. Orbánék így hívják.
Köszönöm a pontosítást. Az előző kérdéséhez visszatérve: ahogy halad az idő, s egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy ez a kurzus így nem folytatható, úgy billen át minden. Amúgy pedig töretlenül jó a nemzetközi megítélésem, az európai fővárosok főpolgármesterei felveszik a telefonomat, így képes vagyok ajtót nyitni mások számára.
Az imént azt állította, 2014-ben az ellenzék ölébe hullik Budapest. És az ország?
A politikai fordulat ma már nem elegendő. Globális program kell, Orbán Viktor világképével versenyképes vízió. Látni kell, hogy Orbán lefedi a jobboldalt, vannak válaszai a múlt, a jelen és a jövő kérdéseire. Nem szabad őt alábecsülni. Hasonlóan globális világképet kell vele szemben felállítani, nemcsak azért, hogy választást nyerjen az ellenzék, hanem azért is, mert e nélkül a következő kurzus nem lesz hosszú életű. Nem elegendő a régi recept, nem elég a stabilizációs program és a restrikció.
Mondja ezt egy ősszadeszos. Kifejtené?
Nem. Nem az én dolgom ezen gondolkodni. Csinálja más.
Ki?
Bajnaiék.
Lát rá sanszot, hogy Bajnai legyűri Orbánt?
Csak akkor, ha az említett feltétel megteremtődik. Vagy Orbán győz, vagy a balliberálisok. Harmadik út nincs. Az LMP-féle egyik sem kell, másik sem kell lehet szimpatikus álláspont, de járhatatlan. Az 1990-ben kialakult alkotmányos politikai berendezkedéssel kell kontinuitást vállalni.
