Az oktatáspolitikai blog tanévnyitó bejegyzésében Radó Péter az előttünk álló hónapok oktatáspolitikai változásainak, elsősorban az államosításnak a várható hatásait veszi sorra.
„Igen tisztelt pedagógusok, jól látják, végső soron megyei vagy járási hivatalnokok fogják eldönteni, hogy Önök mely osztályokban mekkora óraszámban taníthatnak, és milyen továbbképzésekre járhatnak. Hivatalnokok fogják jóváhagyni az egyébként nem létező intézményi költségvetést is” – írja Radó.
Szerinte a költségvetés szó használatának egyetlen értelme lehet: a központilag megállapított és kifizetett fizetéseken kívül a tankerületek jóváhagyják azokat a működtetési költségkereteket is, amelyeket közvetlenül az önkormányzatok fizetnek majd.
A megyei és járási tankerületek hálózatának csúcsintézménye egy új országos hivatal, a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ lesz. A hivatal és a tankerületek feladatairól a létrehozásukról szóló júliusi kormányrendelet így rendelkezik: „A tankerület az illetékességi területén működő általános iskolák, alapfokú művészeti iskolák és gimnáziumok fenntartásával kapcsolatosan ellátja az Intézményfenntartó Központ szervezeti és működési szabályzatában számára meghatározott egyes fenntartói feladatokat.” Radó Péter szerint ez azt jelenti, a Klebelsberg hivatal szmsz-éből fogjuk megtudni, hogy az állami fenntartói feladatok közül a tankerületi igazgatók és az apparátusuk milyen döntési kompetenciákat gyakorolnak majd, milyen procedurális szabályok alapján, kiknek a bevonásával és milyen információ alapján.
A kaotikus felelősség- és feladatrendszer alapján az OktpolCafé arra a következtetésre jut, hogy ennek eredménye csak az lehet, hogy megindul az ügyfelekkel (szülőkkel, gyerekekkel, oktatási intézményekkel) való pingpongozás, a felelősségáthárítás össznépi játékká válik.
„Ez a rendszer már most teljesen szürreális, pedig még létre sem jött” – véli a szerző.
