„Miért kell csökkenteni a tankönyvek számát kettőre vagy háromra? Ez az első kérdés. Miért? És ha erre kapunk választ, ki dönti el, hogy melyik kettő? Ki fogja megmondani, hogy a 100 kiadó, a 90 kiadó közül melyik lesz az a 96, amelyik éhkoppon marad, és melyik az a kettő, három vagy négy, amelyiknek a könyvét kiadjuk, elfogadjuk? Államtitkárasszony, akar-e a kormány új állami tulajdonú tankönyvkiadót létrehozni?” – záporoztak Pokorni Zoltán kérdései márciusban a tankönyvpiac átalakításával kapcsolatos oktatási bizottsági ülésen. A kérdések Hoffmann Rózsának szóltak. Ő akkor is, azóta is adós maradt a legfontosabb válaszokkal.
Pedig a tét nagy: mintegy 20 milliárdos forgalmat bonyolít a tankönyvpiac, amely – Hoffmann Rózsa bizottsági felszólalása szerint – csak a központi költségvetésnek 2011-ben 17 milliárd forintjába került, és ez nyilván a szűkítések ellenére is drasztikusan nőni fog a „mindenkinek ingyentankönyvet!” törvényi rendelkezés alapján.
Balog Zoltán a tankönyvbíráló
A napokban tárgyalja a parlament a tankönyvpiac rendjéről szóló törvény – a fideszes Hoppál Péter és a kereszténydemokrata Michl József által benyújtott – módosítását. Ez lényegében az emberi erőforrás miniszter jogkörébe utalja annak eldöntését, milyen kiadványból legyen tankönyv. „A módosítás nyomán azon tankönyvek esetében, amelyeknek elkészítése az oktatásért felelős miniszter nyilvános pályázati eljárása keretében történik meg, nem lesz szükség tankönyvvé nyilvánítási eljárásra (…). Mindez gyorsabbá, hatékonyabbá és egyszerűbbé teszi mindezeket a folyamatokat” – így szól a törvénymódosító-javaslat, amely kizárja annak a lehetőségét is a jövőben, hogy a miniszteri bólintást nem kapott kiadvány tankönyv lehessen.
Szarvas-Ballér Judit, a Tankönyves Vállalkozók Országos Testületének elnöke lapunknak aggasztónak nevezte ezt az elképzelést. Mint mondta, még a látszata sincs meg annak, hogy szakmai kiválasztás előzné meg a tankönyvvé nyilvánítást. Hangsúlyozta: egyelőre sok a nyitott kérdés, azt sem lehet még tudni, hogy a miniszteri pályázatnak egy vagy több nyertese lehet, mint ahogy szerinte érthetetlen a javaslat azon passzusa is, hogy ha van a pályázati úton nyertes könyv, akkor az iskola köteles azt rendelni, és nem lehet helyette mást választani.
Nem lehet vizsgálni, bevált-e a könyv
“Hiába adják meg a lehetőséget a kiadónak, hogy más úton akkreditáltassák könyveiket, ha az egésznek semmi értelme, hiszen az iskolába úgysem juthatnak el” – mondta az elnök. Szerinte a jelenlegi akkreditációs eljárások elég szigorúak, azokon nem kellene változtatni.
A módosítás azt tartalmazza, hogy a tankönyvvé nyilvánítási eljárás kiterjed a könyv beválásának vizsgálatára is, de ez minimum egy éves használatnál derül csak ki. Hogy fogja ezt a hirtelen miniszteri döntés figyelembe venni? – teszi fel a kérdést az elnök. Szarvas-Ballér Judit szerint nemcsak a pályáztatás jelent problémát, hanem az is, hogy nincs elég idő arra, hogy a 2013 őszén induló tanévre elkészüljenek a leghamarabb augusztusra elkészülő kerettantervek alapján megírt új – első, ötödik és kilencedik évfolyamos – tankönyvek. A kerettantervekről még semmit sem tudnak, így kétséges, hogy komoly tankönyvfejlesztés előzi meg a kiválasztási folyamatot.
| A HAT tiltakozik |
|
A Hálózat a Tanszabadságért azt kéri az oktatási államtitkárságtól, illetve a módosító javaslatot jegyző képviselőktől, hogy hozzák nyilvánosságra annak szakmai indokait. „A módosító javaslatok alapos tanulmányozását követően sem világos ugyanis, milyen – az oktatás minőségi fejlődését szolgáló – szakmai indokkal támasztható alá, hogy – a miniszter által kiírt pályázat esetében a törvényjavaslat kiiktatja a tankönyvvé nyilvánítási folyamat minden más esetben kötelező kontrollját; A fenti kérdések megválaszolásának híján összességében nem hárítható az “egyetlen üdvözítő tankönyv” koncepciójának, a szakmai megfontolások zárójelbe tételének, az egyszemélyi döntés által a demokratikus szabályok kiiktatásának, a korrupció melegágyának vádja.” |
„Ne feltételezzük!”
Van egy olyan feltételezés azonban, amit nem lehet kizárni. Ez arról szól, hogy a kerttantervek kidolgozói párhuzamosan már írják is a tankönyveket. Így elkészülhetnek időben, de más szerzőket, kiadókat teljesen kizárnának a versenyből. Erre vonatkozó kérdésünkre Hoffmann Rózsa kedden azt válaszolta: „Kérem, ne feltételezze az oktatás irányításáról, hogy az egyetlen logikus sorrendet megcseréljük. Először a kerettanterveknek kell elkészülni, és utána azoknak a tankönyveknek, amelyek a kerettanterveknek megfelelnek.” Azt viszont nem cáfolta, de nem is erősítette meg az államtitkár, hogy állami tulajdonú tankönyvkiadó létrehozását tervezné a kormány. „Ilyen konkrét lépés nincs, de nem tartom kizártnak”.
Senki nem tiltja be, hogy bármilyen tankönyv megjelenjen, de csak a hivatalos tankönyveket vásárolhatja meg az iskola a normatív támogatásból. Azokat, akiknek ingyen jár a tankönyv, nem lehet rákényszeríteni, hogy más kiadványt rendeljenek meg, mert azt ki kellene fizetniük. Így olyan kiadványt, ami nincs a hivatalos listán, gyakorlatilag nem rendel meg iskola.
A tankönyvkiadás újraszabása után valószínűsíthető, hogy a jelenlegi csaknem százszereplős kiadói piac (igaz, ennek döntő részét most is 4 nagy kiadó fedezi) leszűkül 1-2 szereplősre. A szakemberek szerint ez nem elsősorban azért rossz, mert egy teljes üzletágot lehetetlenít el a kormány, hanem azért, mert a monopolizálás az oktatás minőségét rontja. Az 1-2 kerettantervhez lesz – a miniszter által kiválasztott – 1-2 tankönyv. És mi van, ha az nem lesz jó?
