Az MSZP-ben kik az „árnyékolt” tehetségek?
Dugovics Titusz magával rántotta a törököt – Gyurcsány és Mesterházy -, ez ma az MSZP. Lezuhant, szörnyet halt mindkét vitéz. Legföljebb az a kérdés, melyik ért pár tized másodperccel hamarább földet. Végül is nem mindegy? Mesterházy 2010 óta azt szónokolja, milyen remek pártelnök lenne ő, ha hagynák. Hát, most hagyják. De hol a remeklés?
Fotók: Neményi Márton
Sok ideje nem volt bizonyítani.
Övé minden egymondatos sajtótájékoztató, amivel azt a látszatot kívánja kelteni, hogy egyedül ő létezik.
Hétfőn Bárándy és Tóbiás tartott szocialista sajtótájékoztatót, Mesterházy nem.
Kivétel. Én még mindig nem tudom, igazából kicsoda Mesterházy Attila. Jó ideje próbálom értelmezni őt. Eleinte azt gondoltam, az öregek rutinosan háttérbe vonultak, és találtak maguknak egy bábot, amíg áttelelik a 2010-es súlyos vereséget.
Ha ezt akarták is, Mesterházy túllépett rajtuk. A novemberi kongresszuson kiadta a Szekeres-generáció útját.
És elkezdett a fiatalokra támaszkodni. Kik is ők? Mondjon nekem öt megjegyezhető arcot!
Mesterházy, Tóbiás, Józsa, Lukács, Harangozó – ez az öt ember alkotja a minap megválasztott új frakcióelnökséget.
Az utolsó néven maga is hosszasan elgondolkodott; talán mégsem üstökös mind. Megértem Viktor önbizalmát: beül a patkóba, átnéz a túloldalra, és hálát ad az istennek, hogy ilyenek az ellenfelei. Az úgynevezett fiatalok egyelőre nem mutattak fel számottevő politikai teljesítményt. Az öregek hátraléptek, de dörzsölt alakok, rengeteget tudnak a politikáról, arról, hogyan kell valamit elárulni, összezagyválni, fölmorzsolni. Ne nevessen, ez tényleg rendkívüli tudás. Igaz, sosem válnak első számú vezetővé, de ha egyszer képesek lesznek Mesterházynál jobb figurát kifaragni, visszavehetik a pártot.
Bajnai?
Neki nem kell a párt. Sőt pusztán az MSZP-s miniszterelnök-jelöltségért sem fog előbújni a barlangjából.
Ki állhat még Bajnai mögé 2014-ben? Az LMP?
Az kevés.
Gyurcsány Demokratikus Koalíciója?
Hú, az visszahúz. Kell még valaki. Mondjuk a magyar nagytőke olyasmi képviselője, mint Bajnainak volt a Reformszövetség. Vagy egy a mostaninál erősebb civil társaság. Bajnai legnagyobb ereje a Nyugat osztatlan rokonszenve. A már emlegetett nagykövetek többsége úgy tartja: akkor lesz itt rend, ha ismét ő vezeti az országot. Egyre nagyobb az esély a káoszra, felértékelődnek a válságmenedzserek. Két ilyet ismerek: Bajnai és Bokros.
Miért írja le Gyurcsányékat?
Mert elszállt fölöttük az idő, végük van. A Feri körüli vékonyka értelmiségi réteg hallatlan ricsajt tudott csapni, miközben nem vette észre, hogy Gyurcsány taszító hatása sokkal nagyobb, mint a vonzereje. Befogadó párt nélkül, önálló politikai tényezőként semmi esélye. Sajnos azt kell mondanom, hogy Gyurcsány inkább bizonyul politikai kalandornak, mint megváltónak.
“Demokratikus Koalíció? Hú, az visszahúz!”
2004 nyarán nagyon hitt benne. Meg utána is sokáig.
Nem annyira hittem, mint amennyire inkább segítettem. Egészen 2006 őszéig. De amit az őszödi beszéddel meg az azt követő utcai eseményekkel művelt, egyetlen kifejezéssel jellemezhető: súlyos katasztrófa. A miniszterelnöki meg a pártelnöki szerepből való dicstelen távozása után pedig végképp leírtam őt. A régi táborába nem volt visszatérés, ezért kreált magának egy sajátot. Ami sosem lesz jelentős politikai tényező.
A Jobbikra milyen szerep vár?
Sötét ló, szerintem sose növi ki magát váltópárttá, ugyanis a „töröljünk el mindent, de azonnal” nem kormányzati alternatíva. Annak idején a nyilasok hatalomra jutásához is kellett egy háború, meg az, hogy ott állt mögöttük Hitler. Most hol látni a Jobbik nyugati mintáját? Sehol. A többi magyar párt felelőssége, hogy felmutassa Vonáék ígéreteinek abszurditását.
Egyre több a bizonytalan és az elégedetlen választó. Ez az MSZP-t most beérő Jobbiknak kedvez.
Abból a körből legföljebb további négy-öt százalékot erősödhetnek Vonáék. Huszonöt százalék a plafon. Ez nagyjából megegyezik a mostani MSZP támogatottságával.
Születtek új erők. Megmutatta magát a Milla, a 4K, olykor látszanak a szakszervezetek.
Elgondolkodtató, hogy ősszel többször is tízezreket tudtak utcára vinni. Nem zárom ki, hogy ma még nem is ismerjük 2014 főszereplőit. Az LMP-t is pár száz fiatal tette addig szinte ismeretlen aktivitásokkal pár hónap alatt parlamenti párttá. 2014-ben ez még inkább így lesz. Érkezik egy új, szavazásra jogosult korosztály, háromszázezer olyan fiatal, aki nem olvas papíralapú újságot, nem néz híradót, tévéje sincs, és csak az internetes nyelvet ismeri. Sőt, a fölötte lévők is inkább erre az életmódra állnak át. Ha az LMP-nek van esze, feléjük nyit. Amúgy Schifferékről sem tudni, merre tartanak. Hatalmas szerencséjük volt és éltek is a lehetőséggel, amikor 2010 márciusában egyszerre omlott össze az SZDSZ meg az MDF, és hirtelenjében több százezer gazdátlan szavazó jelent meg a piacon. Bejutottak, de aztán elfelejtettek építkezni, pedig legalább a vidéki egyetemi központokban neki kellett volna állni a munkának. Az LMP-ből tízszázalékos párt lehet, a mérleg nyelve – ez a számukra legszerencsésebb forgatókönyv.
“A mostani Orbánt sosem láttam, fogalmam sincs, honnan bújt elő”
Többé vagy kevésbé, de Orbán lépései befolyásolják a politika összes szereplőjének jövőjét. Még mindig ő az origó.
Az ország úgynevezett újjászervezésével példátlan káoszt zúdít mindannyiunkra. Fölkészültem rá, hogy 2012 az elmúlt negyed évszázad kirívóan legnehezebb éve lesz. A Nyugat kivár, annyit üzen: tudunk segíteni, ha nagyon akarunk. De ahhoz vissza kell venni a nagyképűségünkből. Viktor nem számolt azzal, hogy létezik nyugat-európai önérzet. Hogy Kína, az USA és időnként Oroszország kioktatja Merkeléket, nem szeretik, de nem tudnak tenni ellene. Na de, hogy Mucsáról is beszólnak Berlinnek meg Párizsnak, azt nem nyelik le. Huszonnyolc éve ismerem Orbánt, az első pillanatban látszott, hogy rendkívül kiszámíthatatlan, rendkívül tehetséges és rendkívüli pusztító erő lakozik benne. Látszott, hogy kitelik tőle a jó, de a rossz is, és bármelyik győz benne, túlzás lesz a vége. Sokszor hittem azt, átlátok Viktoron, de rendre rá kellett jönnöm, hogy mégsem. 2010-ben az a benyomás alakult ki bennem, hogy leszállt a szakpolitika szintjére, jókat beszélgettünk, azt hittem, rendet tesz a kormányzásban, de amit a választások után produkált, az rettenetes. A mostani Orbánt sosem láttam, fogalmam sincs, honnan bújt elő. Élete legterméketlenebb korszakát éli. Vezetni akarja a magyarokat, ahelyett, hogy békén hagyná őket. Sok éve interjúztam őt egy könyvhöz, kérdeztem, mi volt a gyerekkora kedvenc olvasmánya. Csillogó szemmel válaszolta, hogy a Gőgös Gúnár Gedeon, azt ezerszer olvasta, annyira szerette, még villanyoltás után, a takaró alatt is azt bújta zseblámpa fényénél. Most az az érzésem, hogy valaki leoltotta nála a külvilágot, ő meg a fejére rántotta a paplant, kezében a Gőgös Gúnár Gedeonnal. Megint magára maradt az álmaival. Ő a kétharmad legnagyobb áldozata.
