Hack Péter büntetőjogász nemrégiben írt elemzésében azt feszegeti: van-e felelőse a magyar igazságszolgáltatás hibáinak, s ha igen, joguk van-e erről tudomást szerezniük az adófizetőknek. Hack mellett más szakértők, s a bíróságon belül maguk a bírák is sürgetik a változást annak érdekében, hogy az anomáliák ne „véletlenül” derüljenek ki, hanem a bírósági rendszerbe épített kontroll szűrje ki azokat.
A bírói szervezet az elmúlt hónapokban azért is reflektorfénybe került, mert mind többen feszegetik: a tíz éve indult igazságszolgáltatási reform megteremtette ugyan a bírák szervezeti, személyi és anyagi függetlenségét, de adós maradt a számonkérhetőséggel és az átláthatósággal.
Láthatatlan testület
A jogállamiságnak valóban központi értéke a bírói függetlenség, ám ez több részre bontható. „A szervezeti vagy alkotmányos függetlenség azt szolgálja, hogy a mindenkori kormányzat ne szólhasson bele a döntésekbe, emellett azonban létezik egy másik típusú függetlenség: a bíró személyes függetlensége” – emelte ki a Figyelőnek Fleck Zoltán jogszociológus. Garanciális jelentőségű, hogy az elnök ne önkényesen dönthesse el, kire szignál valamely ügyet, vagy azt, hogy több pályázó közül kinek a kinevezésére tesz javaslatot. Ezekre a döntésekre azonban a nyilvánosságnak nincs rálátása, mint ahogy a bíróságokon belül működő érdek- és erőviszonyokra sem. „Csak sejtéseink vannak, amelyek vagy igazak, vagy nem. Így ha azt mondom, hogy teljesen független az igazságszolgáltatás, ezzel azt is mondom, hogy teljesen ellenőrizhetetlen” – figyelmeztetett a kutató.
A nyugati demokráciákban már túl vannak ezen a felismerésen, s az igazságszolgáltatási rendszerekbe épített „finom fékekkel és ellensúlyokkal” biztosítják az átláthatóságot – úgy, hogy közben az ítélkezés függetlensége se szenvedjen csorbát. Magyarországon ezzel szemben semmit nem lehet a bírák értékrendjéről tudni, a talár mögé bújva tökéletesen „láthatatlanok”.
Ők is változtatnának
Az, hogy a változások szele elérte a bíróságokat, jelzi: Cserni János, a Fővárosi Bíróság bírája több kollégájával együtt néhány hete megalapította az Ideális Bírósági Igazgatásért Közhasznú Egyesületet (IBIKE) azért, hogy reformokat indítsanak el, s figyelemmel kísérjék a bírósági vezetők és az Országos Igazságszolgáltatási Tanács (OIT) tevékenységét. Kezdeményezését a hivatalos vezetés felzúdulással fogadta, pláne, hogy eredetileg Tisztességes Bírósági Igazgatásért Közhasznú Egyesület (rövidítve: Tibike) néven kívánta az érdekvédelmi szervezetet megalakítani.
A Figyelő úgy értesült, a vezetők közül sokan szerették volna, ha a bírót fegyelmi eljárással eltávolítják a pályáról, ám erre végül nem került sor. Kollégái közül azonban számosan – egyelőre „árnyékban”, nem vállalva a nyilvánosságot – rokonszenvvel figyelik Cserni aktivitását. „Néhány éven belül száz meg száz Cserni János lesz a bíróságokon – mutatott rá egyikük a Figyelőnek -, akik természetesnek tartják, hogy a harmadik hatalmi ág felett is érvényesül a függetlenséget természetesen nem veszélyeztető kontroll.”
(A milliárdos ügyek kibogozhatatlanságáról további részleteket olvashat a Figyelő e heti számában.)
