Belföld

Államháztartás 2004 – mozgó célpont

Idén sem sikerült belőni az államháztartás egyenlegének főszámait, volt is ezért vita parlamentben és azon kívül. A pénzügyérek szigort és vasfegyelmet ígérnek a jövő évi számokhoz – a FigyelőNet összeállítása.

Hosszas viták és rekordszámú benyújtott módosítás után fogadták el 2004-es költségvetést, de a büdzsét előkészítő és a parlamenten “átverő” pénzügyminiszter, László Csaba már nem arathatta le munkája gyümölcsét. Az akkori kormányfő, Medgyessy Péter menesztette posztjáról a főpénzügyért. Az indoklás szerint azért, mert
Államháztartás 2004 – mozgó célpont 1

túl magas lett, és az előzetes várakozásoknak sem felelt meg az államháztartási egyenleg mérlege.


A pénzügypolitika új irányítója, Medgyessy régi bizalmasa és kabinetfőnöke, Draskovics Tibor lett, aki tevékenykedését a költségvetési szférát érintő, 185 milliárd forintos megszorítással kezdte. Az államháztartási egyenleg szigorú kézben tartását célzó első költségmegtakarító intézkedést a későbbiekben újak követték. Júliusban, bár cáfolták, hogy megszorításról lenne szó, a tárcák maradványösszegeit zárolta a pénzügyi tárca.


Eközben a pénzügyminisztériumban lázasan folytak a monetáris uniós tagsághoz elengedhetetlen konvergenciaprogram kidolgozásának munkálatai. Az eredmény minden elképzelést felülmúlt, Draskovics Tibor májusban olyan tervezettel rukkolt elő, amelyről a kincstári optimizmus szemellenzőjét viselőket kivéve mindenki számára világos volt, hogy nem lesz tartható. Az egy optimista és egy pesszimista úttal számoló prognózis szerint az euró bevezetésének feltételei 2008-ra érnek meg, így 2010. január elsejétől, a szükséges két éves türelmi idő letelte után Magyarországon is bevezethető lesz a közös uniós valuta.


A cél biztos, az eszköz kétséges



Államháztartás 2004 – mozgó célpont 2

Időközben kézen-közön eltűnt 80 milliárd forintnyi forgalmiadó-bevétel a büdzséből, ámbár a pénzügyminiszter szerint szó sincs arról, hogy a pénz nincs meg, csak egyszerűen nem találták. Ekkor már gyülekeztek a viharfelhők az államháztartás egyenlege felett, s nyilvánvalóvá vált, hogy nem lesz tartható a korábbi 4,6 százalékos áht-hiány, ezért szükség van kisebb korrekcióra. Augusztusra az előzetesen tervezett éves államháztartási hiány 100,6 százalékát sikerült összeszedni. Így aztán ment minden, mint a karikacsapás, s a kormány szeptember közepén módosította az idei áht-hiány előrejelzését. Mintegy 110-120 milliárd forinttal, a GDP 4,9-5,1 százalékára emelte az egész évre vonatkozó, önkormányzatok nélkül számított előrejelzést. Az önkormányzatok további 0,2 százalékponttal növelték a hiányt, vagyis a módosítással a pénzforgalmi alapú hiány 6,3-6,5 százalékra változott. A módosított számokat kisebb ráhagyással már sikerült teljesíteni.


A módosítással Magyarország mind inkább távolodni látszott az eurótól és a konvergenciaprogramban lefektetettektől. Így már felsejlett a dokumentum módosításának lehetősége, bár ettől még az uniós bürokraták is óva intették a kormányt. Szerencsére azonban leleményes ember a magyar, s megtalálta a rejtett lehetőséget, majd élt is vele. Az Eurostat által is jóváhagyott statisztikai szépítés ugyan csak december elejétől vált biztossá, de már korábban rebesgették bevezetését. Vagyis mégis módosult a konvergenciaprogram, s abban az új módszertan alapján már nem veszik figyelembe a magánnyugdíj-pénztárakba befizetett összegeket. Így az uniós normák szerint (ESA ’95) kiszámított államháztartási deficit 2004-ben a GDP 4,5 százaléka, 2005-ben 3,8 százaléka lesz.








Járai-saga
Sokaknak nem tetszett az MNB monetáris politikája, s így 2004-ben is folytatódott, a politikai felhangokkal fűszerezett támadás Járai Zsigmond jegybankelnök ellen. Az előző kormányban pénzügyminiszteri posztot betöltő Járait azzal vádolták, hogy politikailag elfogult, és ezért tartja ilyen erősen a forintot. Az év eleji szórványos tüzelések után szeptemberben újult erővel indultak meg az ellene intézett támadások, s már ekkor több helyről lehetett olyan pletykát hallani, hogy valamilyen trükkel, esetleg a jegybanktörvény módosításával akarják eltávolítani posztjáról. A megoldást mindenki meglepetésére a két szocialista és egy szabaddemokrata képviselő által jegyzett jegybanktörvény-módosítás jelentette, amely a Monetáris Tanács létszámának növelését tűzte ki célul. A módosításra az Európai Központi Bank is reagált, bár a pénzügyi tárca és a jegybank különbözőképpen értelmezte a reflexiót. A jegybank szerint alkotmányos aggályokat is felvető módosítás ugyan elsőre átment a parlamenten, de a köztársasági elnök nem írta alá. A második nekifutásra változatlanul elfogadott módosító javaslat lehetőséget ad a kormányfőnek, hogy 13-ra növelje jegybanktanács eddigi 9 fős létszámát. Járai, aki szerint minden valószínűség szerint 18 hónapnál nem lesz hosszabb életű a törvény, az alkotmánybírósághoz kíván fordulni a jogszabály kivizsgálása érdekében.

A dorgálás


A számok immár szépek, bár több közgazdász és uniós intézmény vezetője is csodálkozott a dolgon. De a szigor, az szigor, és ha eddig elő is fordulhatott, hogy év közben módosították a célszámokat, a jövőben ragaszkodnak a kitűzött célhoz – fogadkoztak a pénzügyi tárcánál. Az elkötelezettséget mi sem jelzi jobban, hogy előbb a költségvetési főszámokat éveken keresztül produkáló pénzügyminisztériumi közgazdászokat, majd az áfa-bevételekért felelős munkatársakat menesztették a tárcától. De, hogy a végrehajtó szervek se maradjanak ki a jóból, az adóhatóság és a korábban oly sokat dicsért vámosok is kevesebb jutalommal kénytelenek beérni.


A szigor és látszólagos teljesítés ellenére többször felvetődött, hogy a befektetők piacok megnyugtatására a kormányváltásnál megtartott Draskovics csupán egy költségvetéses miniszter lesz. A miniszterelnök hivatala ezt természetesen azonnal cáfolta, és annak ellenére, hogy Magyarország a sok fejcsóválás mellett egy rovót is begyűjtött az Európai Uniótól, a kormányfő egyelőre nem menesztette pénzügyminiszterét, sőt elsőként gratulált neki a 2005-ös büdzsé elfogadásakor.


Kamatlejtő


Nehéz, s a korábbi években megszokott, a személy elleni támadásokat sem nélkülöző évet zárt a mindenki megdöbbenésére tavaly november végén 3 százalékpontos alapkamat-emelést végrehajtó Magyar Nemzeti Bank is. A kezdetben a pénzügyi tárca által is támogatott és a későbbiekben sem támadott magas alapkamatra a jegybank akkori indoklása szerint az inflációs cél elérése végett volt szükség.


Az alapkamaton egészen márciusig nem is változtattak, majd tavasszal két alkalommal hajtott végre negyed százalékpontos, jelzésértékű kamatvágást a grémium. Ezt követően, a májusi, az augusztusi, az októberi, a novemberi és a decemberi kamatdöntő ülésén nyúlt hozzá az alapkamathoz a tanács. A fontolva haladás elvét követő csökkentéseket a kedvező tendenciákat mutató világpiac, valamint a hazai gazdaság viszonylagos nekilódulása és a fogyasztóiár-index augusztustól kezdődő csökkenése indokolta. Ugyanakkor a bátrabb elemzők nagyobb kamatvágást sem tartottak kizártnak, bár azt mindannyian elismerték, hogy így nem lőhetnek túl a célon.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik