EU – konvergenciából elégtelen

Egyelőre egyetlen kritériumot sem teljesít Magyarország azok közül, amelyek éretté tennék az euró bevezetésére – állapítja meg az Európai Bizottság és az Európai Központi Bank (EKB) által szerdán közösen kiadott 2004-es konvergenciajelentése. A jelentés az euróövezeten kívüli (úgynevezett derogációs státusszal rendelkező) országok inflációját, az államháztartási hiányt, az árfolyam-stabilitást, a hosszú lejáratú kamatokat és a központi bankokra vonatkozó szabályozást vizsgálta az augusztussal zárult egyéves felmérési időszakban. 

A kritériumok Az euróövezeti tagság számszerű feltételei a következők: • az államháztartás évi hiánya nem haladhatja meg a GDP 3 százalékát, • a bruttó államadósság nem haladhatja meg a GDP 60 százalékát, • az infláció legfeljebb 1,5 százalékponttal haladhatja meg a három, legalacsonyabb inflációjú ország átlagát (augusztusban maximum 2,4 százalék) • a hosszú lejáratú kamatráták legfeljebb 2 százalékponttal lehetnek magasabbak a csatlakozáskor a három legalacsonyabb inflációjú ország megfelelő kamatlábai átlagánál (augusztusban 6,4 százaléknál).

Le kell faragni

A már kedden kiszivárogtatott jelentés szerint sem a Magyar Nemzeti Bank függetlensége, sem az augusztusi 6,5 százalékos éves infláció, sem a 6,2 százalékos GDP-arányos államháztartási hiány, sem az 59,1 százalékos GDP-arányos államadósság (amely túl közel van a 60 százalékhoz), sem pedig az augusztusi, 8,1 százalékos átlagos hosszú távú kamatláb nem felel meg az euróövezeti kritériumoknak. Az 59,1 százalékos GDP-arányos közadósság ugyan elmarad az előírt, legfeljebb 60 százaléktól, de ez csak egyik eleme a közszféra mérésének, a másik az államháztartási hiány, és ennek alapján a bizottság a “kormány költségvetési pozíciója” rubrikában is elégtelennek ítélte a teljesítményt.

Magyarországon a magas fokú, fenntartható konvergencia eléréséhez elsősorban fenntartható és hiteles fiskális konszolidációs pálya bevezetésére és az ország fiskális teljesítményének kézzelfogható javulására lenne szükség – szögezi le a brüsszeli jelentés. Az EKB szerint Magyarországon „túlzott” mértékű a költségvetési hiány, és az elkövetkezendő évekre előrejelzett deficit alapján az ország nem fogja tudni teljesíteni a stabilitási és növekedési egyezmény középtávú célkitűzését, hogy a költségvetési egyenleg közel kiegyensúlyozott vagy pozitív legyen.

Csúszásveszély

Az EKB szerint az idei magyar államháztartási deficit GDP-arányosan a kormány által eredetileg 4,6 százalékra tervezett, jelenleg 5,3 százalékra módosított értéknél magasabb lesz, várhatóan 5,5 százalék. A PM által tervezett évi 0,6 százalékos hiánylefaragási sebességnél gyorsabb tempót kell elérnünk, hogy visszatérhessünk a májusban beterjesztett konvergencia-programban megfogalmazott pályához, illetve hogy ne legyen csúszás az egyes további évekre vonatkozó deficit sarokszámait illetően – írja az EKB. A kormány legújabb prognózisa szerint ugyanis a deficit 2005-ben a GDP 4,7, 2006-ben 4,1, míg 2007-ben 3,4 százalékára csökkenne, és 2008-ban érnénk el a kritikus 3 százalékos hiányt.

A jelentés kitér a Magyar Nemzeti Bank intézményi és a Monetáris Tanács tagjainak személyi függetlenségére is. Eszerint a jegybanktörvény már a jelenlegi fiormájában sem felel meg a vonatkozó uniós elveknek. (A kormány jegybanktörvényt módosító javaslatára a jelentés nem tér ki, de eszerint valószínűsíthető, hogy az új jogszabály még kevésbé felelne meg az unió elvárásainak.) Ezzel egyébként nem vagyunk egyedül: az erre vonatkozó törvényi szabályozás semelyik vizsgált országban nem kielégítő.

Senkit sem érdekel? A piac minden bizonnyal szó nélkül megy el a Bizottság és az EKB negatív tartalmú jelentése mellett – vélekedik Barcza György, az ING Bank makroelemzője. Ezt az első reakciók is tükrözik: a forint tovább erősödött a délelőtt folyamán. Mindez megint csak indokolttá teszi a kérdést (amelyet az utóbbi hetekben egyre többször feltehettünk): mi befolyásolja a befektetőket, ha a fundamentális indikátorok egyáltalán nem? A magyarázat a hosszú távú befektetők hiánya – magyarázza Barcza –, a piacot most teljes egészében a rövid távon gondolkodó szereplők mozgatják. Őket egyrészt hidegen hagyják az euró távlati bevezetését érintő problémák, másrészt nem is lepődtek meg a mostani jelentésen. Ezek a számok korábban is ismertek voltak.

A többiek sem remekeltek

Magyarország mellett Lengyelország az, amelyik egyik euróövezeti kritériumot sem tudta teljesíteni. A legnagyobb gondot a lengyelek számára – ahogyan a többi tagországnak is – az államháztartási hiány megfékezése jelenti. A jelentés készítői kétségbe vonják, hogy Lengyelország képes a hiány 3 százalék alá csökkentésére 2007-ben, ami szükséges lenne az euró 2009-re tervezett bevezetéséhez.

A feltételeknek teljes egészében egyébként egyik vizsgált ország sem felel meg, jóllehet Észtország, Szlovénia és Litvánia már belépett az euró előszobájának tekintett ERM-II. átváltási mechanizmusba (amelyben plusz-mínusz 15 százalékos sávban kötik valutájukat az euróhoz). A legjobb helyezést Svédország és Litvánia érte el, három kategóriában teljesítve az euróövezeti feltételeket.

A bizottság jelentése szerint a legnehezebb feladat az államháztartási hiány csökkentése. Svédországnak és Észtországnak többlete volt a vizsgált időszakban, Lettország, Litvánia és Szlovénia hiánya elmaradt a GDP előírt 3 százalékától, de mindenhol máshol meghaladta azt. A jelentés szerint “a többi országban a költségvetés pozíciója általában mind több bizonytalanságot mutatott, és nem látszott a javulás irányzata”. Szlovákiáról pedig azt írták, hogy ott a megfelelő hiánycsökkentéssel szemben csak “kiegyensúlyozott kockázatok” mutatkoznak.