A munkaügyi központokat felkereső magyarok azonnali és hatékony segítségre vágynak, pedig a hazai központokban nemcsak a tűzoltásra lenne lehetőség. A munkanélküliség elkerülésével kapcsolatban sokat emlegetett munkaerő-piaci fittséget csak úgy lehet megőrizni, ha a munkavállalók folyamatosan figyelnék az aktuális trendeket és frissítenék tudásukat. Ráadásul erre a hazai munkaügyi kirendeltségekben lenne is lehetőség: a pályaorientációs tanácsadás minden magyar számára nyitva áll.
De a legtöbben csak az állásuk elvesztése után keresik fel a munkatanácsadót, amikor már ég a ház. Az átlag magyar állampolgár csak toldozgatja-foldozgatja karrierjét, állítja Berde Éva A felnőttek pályamódosításának és foglalkoztathatóságának kapcsolata című tanulmányában.
|
Magyarországon a felnőttek átfogó pályamódosításával, pályaorientációjával a munkaügyi központok országos hálózata hívatott foglalkozni. Emellett még létezik több olyan magán- és közösségi intézmény, amelynek feladatkörébe a pályaorientáció is beletartozik. A megyei munkaügyi központokat azonban egész megyét behálózó kirendeltségeikkel, munkatanácsadóikkal, humánszolgáltatási osztályukkal, pszichológusukkal, esetenként a Foglalkoztatási Információs Tanácsadóval (FIT), illetve a Rehabilitációs Információs Centrummal (RIC) egyértelműen úgy tervezték, hogy ilyen jellegű feladatok ellátására is alkalmasak legyenek.
Ezzel szemben a tanulmány azt mutatja, hogy a munkaügyi kirendeltségekre látogatók korántsem a pályaorientációban, legfeljebb a pályakorrekcióban érdekeltek. Döntő többségük ugyanis munkanélküli volt (mindhárom megyében legalább 93 százalékuk). Az összes nem munkanélküli ügyfél közül mindössze egy jelezte, hogy azért érkezett a kirendeltségre, mert jövőbeli boldogulása érdekében szeretne valami újat tanulni. Úgy tűnik tehát, hogy a pályaorientáció pillanatnyilag még nagyon távoli cél azoknál a felnőtteknél, akik a munkaügyi hálózat szolgáltatásait veszik igénybe.
|
Minél idősebb valaki, annál kevésbé hiszi el, hogy ő is találhat változtatási lehetőséget. A kirendeltségek látogatóinak életkorát tekintve mindhárom megyében hatvan százalék körüli volt a 35 év alattiak aránya. A 45 évnél, de különösen 50 évnél idősebb korosztály tagjai közül jóval kevesebben keresik fel a központokat.
De nemcsak ők nem bíznak saját sikerükben. A tartósan munkanélküliek jelentős része is lemondott már arról, hogy a kirendeltségeken valóban eredményes segítséget kapjon. Még azok közt is sok az elkeseredett, akik elmennek a munkatanácsadókhoz. Az ő arányukat a szakemberek különbözőképpen becslik, de egyesek még 30-40 százalékot is meghaladónak tartják az enyhén depressziós látogatók részarányát.
Pedig pontosan ennek a problémás rétegnek lenne szüksége a pályaorientációs tanácsadásra. A tartósan munkanélkülieknek van a legnagyobb szükségük arra, hogy átképeztessék magukat, új irányt találjanak az életútjukon. Az időseknek pedig a velük szemben a munkaerő-piacon tapasztalható előítéleteket kell tudniuk leküzdeni.
|
Nem csak a szakértői oldalon vannak tehát hiányosságok. A tanulmányból az is egyértelműen kiderült, hogy nehéz helyzetükből adódóan a munkaügyi kirendeltségek ügyfeleinek elsődleges és szinte kizárólagos célja, hogy állást találjanak. Elenyésző volt azoknak az aránya, akik öt alkalomnál többször folytattak megbeszélést a munkatanácsadókkal, ami komolyabb pályaorientációs stratégiák kidolgozására adott volna lehetőséget.
A magyar munkavállalók hozzáállását az is jól jelzi, hogy csupán 10-15 százalékuk szeretné, ha a munkaügyi központok több tanulási lehetőséget kínálnának. Pedig ez elengedhetetlen a pályaorientációs döntések meghozatalához.
A munkavállalók életét a szakemberek csak akkor tudják megkönnyíteni, ha ők is akarják, és még időben foglalkoznak a karrierjük kérdésével. A pályaorientáció ugyanis sosem a közvetlen kényszer alatt, hanem a gazdaság előrebecsült változásainak és az egyén távlati céljainak megfelelően, hosszú távú tudatos stratégia eredményeként alakul ki.