A Vaslady nem kap több pénzt – megszűnik a brit visszatérítés

“Vissza akarom kapni a pénzemet” – mennydörögte Margaret Thatcher brit kormányfő 1984-ben az Európai Gazdasági Közösség tagállamainak fontainebleau-i csúcstalálkozóján, karján elmaradhatatlan retiküljével, amikor keményen harcba szállt azért, hogy Nagy-Britannia gazdasági erejéhez mért hozzájárulást fizessen be a közösség kasszájába, és befizetéseivel összhangban álló közösségi pénzekből részesüljön.

A szigetország azóta automatikus mechanizmus révén kapja vissza annak a különbségnek a 66 százalékát, amely az áfa-ból származó befizetései, illetve az EU-pénzekből visszakapott összeg között keletkezik. Ez az évi 3-4,5 milliárd euró nem túl nagy összeg ugyan egy olyan ország számára, amely egészséges költségvetési többlettel rendelkezik, de az évtizedek során szép kis summa jön össze belőle.

Egyedi kiváltság helyett általános korrekció

Az Európai Bizottság múlt heti javaslatával ettől az összegtől kívánja „megfosztani” Nagy-Britanniát, jobban mondva a visszatérítést ezután a többi nettó befizető országra is kiterjesztené. A javaslat elfogadása már a Bizottságban sem volt zökkenőmentes, hiszen az általános visszatérítési mechanizmust a biztosi semlegesség elvéről megfeledkezve hevesen ellenezte a két brit nemzetiségű bizottsági tag, Chris Patten és Neil Kinnock.

A biztosai ellenállásával szembesülő Romano Prodi bizottsági elnök végül egy olyan megoldást javasolt, amely 4 év alatt, fokozatosan transzformálja át a brit költségvetési visszatérítést egy általános korrekciós mechanizmussá, amelyben minden EU-tagállamot megillet a visszatérítés, ha nettó hozzájárulása meghaladja bruttó nemzeti jövedelmének (GNI) 0,35 százalékát. A briteknek járó pénz fokozatos csökkentésével párhuzamosan évről-évre nő majd más nettó befizetők visszatérítése.

Anglia egy külön világ Az első javaslatot kidolgozó Schreyer biztos szerint az éves átlagban jelenleg 4,6 milliárd eurós „rebate” az átmenettel átlagosan körülbelül 3 milliárd euróra csökken majd, de még így is Nagy-Britanniáé lesz a legnagyobb összegű visszatérítés – mutatott rá a költségvetési biztos arra a kérdésre felelve, hogy miért jó a briteknek a javasolt megoldás. Nagy-Britannia az európai közösséghez való csatlakozás kezdetétől mindig is a közös kassza egyik legnagyobb nettó befizetője volt. A költségvetésbe befolyt pénznek több mint a fele az egyes országokban kivetett áfa után számított befizetésekből, valamint a mezőgazdasági lefölözésből és a vámokból befolyt összegből származott. Mivel a szigetország hagyományosan sokkal nagyobb összegben importált a nem közösségi országokból, mint más tagállamok, ezért a vámok illetve az áfa formájában nagyobb befizető is volt, mint a többi tagállam.

A szavazás nélkül, de még így is a két brit biztos ellenében elfogadott javaslat értelmében a 0,35 százalékos szint fölötti befizetésük 66 százalékát visszatérítik a tagállamoknak. Az adott tárgyévben maximálisan visszafizethető összeg ugyanakkor nem haladhatja meg a 7,5 milliárd eurót, körülbelül azt az összeget, amekkorára a brit rebate a bővítés következtében nőne, ha nem történik semmilyen változás. Az általános visszatérítéshez valamennyi tagállam bruttó nemzeti jövedelmének az egész EU-éhoz viszonyított arányában járulna hozzá.

Utolsokból elsők?

Számítások szerint a Schreyer-terv a briteket tenné az EU-költségvetés GDP-arányosan legnagyobb befizetőivé (abszolút értelemben Németország marad a fő befizető): hozzájárulásuk a jelenlegi 0,25 százalékos GDP-arányról 0,51 százalékra nőne. Ha egyáltalán semmiféle visszatérítés nem létezne, a brit hozzájárulás 0,61 százalékra emelkedne.

A britek tehát nemhiába őrzik féltékenyen a visszatérítést, egyik szóvivőjük a múlt héten rögtön elutasította a francia Le Monde-nak kiszivárogtatott elképzelést. „A brit visszatérítés továbbra is teljesen indokolt, és nem is vagyunk hajlandók róla tárgyalni” – mondta a szóvivő. A javaslat a Tanácsban is komoly vitákhoz fog vezetni, már csak azért is, mert a tagállamok többsége egyáltalán nem gondolja úgy, hogy a visszatérítés annyira indokolt, mint volt a nyolcvanas években.

Hangsúlyeltolódás

Nagy-Britannia akkor az EU kevésbé fejlett államai közé tartozott: egy bizottsági tanulmány szerint 1984-ben egy főre jutó bruttó nemzeti jövedelme (GNI) az EU gazdasági átlagának 90 százalékán állt, ma viszont már 111 százalékon, a második helyen Luxemburg mögött.

Másrészt a közös mezőgazdasági politika az uniós költségvetés sokkal nagyobb részét tette ki, mint most: körülbelül 80 százalékot a mai 45 százalékkal szemben. Ráadásul nem volt tagja a közösségnek a nyolc, viszonylag szegény kelet-európai állam, amelyeknek most a többiekhez hasonlóan rendszeresen óriási pénzeket kell átutalniuk a brit kincstárnak a visszatérítés miatt.

A magyar fizetési kötelezettség idén 44 millió euró, jövőre pedig 70 millió euróra nő – ennyivel járulunk hozzá a brit állami költségvetéshez. Az eredeti javaslat alapján Magyarország pénzügyi hozzájárulása körülbelül a felére zsugorodna a brit visszatérítéshez való hozzájáruláshoz képest. A brit kedvezmény átalakítására adott négy éves átmeneti időszak ehhez képest nyílván lassabb csökkentést eredményez majd.