Kalapprogram – pénz a civil szférának

Nem jött be a szkeptikusok jóslata, akik csak arra vártak, hogy a sok száz civil elektor mikor kap majd hajba. Az elmúlt napokban az érintettek ugyanis teljesen “fájdalommentesen” választották meg maguk közül azt a pontosan egy tucatnyi tanácstagot, akik az elkövetkezendő évek nagy civil pénzosztásának szabályait megalkotják, majd át is ültetik a gyakorlatba.

A Nemzeti Civil Alapprogram (NCA), az érintett szervezetekre vonatkozó törvény, a civil(izált) felvezetés ellenére is nagy durranás. Hangosat szól már csak azért is, mert a szférát érintő többi módosulás vagy pénzvesztéssel jár – vége a Phare-programnak, s hátvédet ugyan maguk után hagyva, de kivonultak a nagy amerikai magánadományozók is (lásd külön) -, vagy kellően homályos, mint amilyen egyelőre az uniós pénzekhez való hozzáférés részletei is. Az NCA ezzel szemben viszonylag konkrét: nagyjából 7 milliárd forintot ígér a ma bejegyzett közel 40 ezer civil szervezetnek, illetve a közülük pályázni szándékozóknak.

ADÓADAKOZÁS. Pontos összeget ma még azért nem lehet mondani, mert ez attól is függ, hogy a személyi jövedelemadónk 1 százalékos felajánlásából mennyit szánunk a civileknek. A központi büdzsé ugyanis éppen ugyanakkora összeget ad a szektornak, egészen pontosan a várhatóan márciustól pályázható alapnak. Mindenesetre az adózók által tavaly “megcímkézett” összeghez hasonló nagyságrend esetén, amennyiben valamennyi bejegyzett hazai civil pályázik, szervezetenként 150 ezer forint sem jutna. A Miniszterelnöki Hivatal (MeH) előrejelzése szerint azonban legfeljebb a civilek fele ragad tollat, s igen különböző összegeket kérnek.

Ez a lehetőség – egészen pontosan az, hogy kis összeg is pályázható – az NCA egyik legfőbb erénye. A támogatási rendszer többi változása ugyanis éppen ellenkezően hat: úgy tűnik, az apró helyi szervezetek, kis költségvetésű programjaikkal egyre kevesebb helyre fordulhatnak. Az Európai Unió projektjei is többnyire kifejezetten nagyok, tízezer eurós nagyságrendnél kezdődnek, néhány tíz- vagy százezer forintos pályázatokkal itt nincs mit keresni. Márkus Eszter, a Non-profit Szektor Analízis (NOSZA) vezetője pontosan itt látja az eddigi és a most következő időszak civil-finanszírozási filozófiájában a különbséget. A nagy amerikai alapok az elmúlt közel másfél évtizedben a helyi demokrácia fejlesztését célozták meg, s ebbe egy falunap, egy helyi kiadvány segítése is nagyon jól belefért. Az európai támogatási logika jóval nagyobb – közel kontinensnyi – közösséget vesz alapul, s elsősorban határokon átívelő együttműködéseket támogat.

A hazai civilek háromnegyede viszont évi alig félmillió forintból gazdálkodik. A helyi tudást és érdekeket értően képviselő aprócska szervezeteknek azonban alkalmasint jogszabályi változások is segíthetnének. “Például az, ha nem volna számukra kötelező bankszámlát fenntartani” – ad praktikus példát Foltányi Zsuzsa, az Ökotárs Alapítvány vezetője. Az eddig főként adományszerzéssel és támogatások nyújtásával foglalkozó szervezet az új helyzetben új szerepkörre váltva át, ilyen és hasonló változásokat szeretne elérni.

Az átalakuló feltételekre készít fel a Civil Társadalom Fejlesztéséért Alapítvány (CTF) is. A szervezet kénytelen a gyakorlatban is próbára tenni azt a tudást, amelyet egyébként oktat. “Arra képezzük ugyanis a szervezeteket, miként szerezhetnek pénzt, vagy ha ez végképp nem megy, hogyan gazdálkodhatnak kevesebből” – foglalja össze Sátor Balázs, a CTF ügyvezető igazgatója. Egyik technikájuk megmutatni a szervezeteknek, hány lábon is állnak, illetve állhatnának. Sátor szerint a civilek messze nem használják ki a lehetőségeket, nem járnak utána a forrásoknak.

Emellett Magyarországon összességében az egyéni adományozás alacsony szintje a legfőbb probléma. Ezt előnyös volna az adókedvezmény növelésével segíteni (jelenleg az adomány 30 százaléka, legfeljebb 100 ezer forint írható le ekként), bár így sem használjuk ki a rendelkezésre álló kereteket. Egyébként az 1 százalékokra ugyanez érvényes: a lakosságnak csupán az egyharmada rendelkezik róla. A CTF ugyanakkor törekszik innovatív adományozási mechanizmusok terjesztésére. Szívesen meghonosítaná például azon bankkártyákat, amelyek nem vásárlói pontokat gyűjtenek, hanem e bonuszokat civil szervezeteknek utaljak.

A pénzgyűjtésnek az eltérő útjait próbálgatják a szervezetek. Az Ökotárs számára a következő időszak annak kísérlete lesz, vajon működik-e Magyarországon az amerikai tőkealapú filantrópia, amely tőkét gyűjt, s annak jövedelméből nyújt támogatást a hozzá pályázóknak. A terv ugyanis nem veszélytelen. Kivitelezésében és filozófiájában egyaránt felbukkannak kérdések. Óriási összeg – alsó határon 2 milliárd forint – kell ahhoz, hogy a szervezet fenntarthassa a jelenlegi évi 200 milliós adományozói mértéket. Ugyanakkor nagy dilemma, hogy forráshiányos időszakban lehet-e – illik-e – ekkora összeget a finanszírozásból kivonni, úgymond parlagon hagyni. Ráadásul a régióban összesen talán két tőke alapú intézményről – egy lengyel könyvtárról és a Közép-Európa Egyetemről (CEU) – szól a fáma. A hasonló szlovák és cseh kezdeményezésekkel ellentétben itthon eddig az efféle kísérletek rendre elakadtak, s a szervezetek (némi tőkével a hátuk mögött) kénytelenek voltak viszszatérni a forrásvadászat szokásos színterére. E skizofrén megoldással ráadásul éppen azoknak a szervezeteknek lettek erőteljes versenytársai, amelyeket támogatni akartak.

A már élő kormányzati adományozó programra, az NCA-ra visszatérve érdemes megjegyezni: kedvező vonása, hogy a pályázók működési költséghez is kérhetnek támogatást, sőt erre fordítandó az alap nagyobbik része. A rezsit, munkabért általában semmilyen adományozó nem finanszírozza, ezeket a futó programokra sem engedik terhelni, két projekt közötti időszak költségeit pedig végképp nem állja senki. Ráadásul a kormányzat részéről ezzel még nincs “kipipálva” a civil szféra. A MeH-ben az önkéntesség törvény elfogadtatására készülnek (Figyelő, 2003./30. szám), s az idén több jogszabályt és pályázati kiírást igyekeznek civilbaráttá faragni. Ez utóbbi jelenti például azt, hogy ne a szervezet dolga legyen az adó-, vám- és egyéb tartozások hiányáról szóló igazolást beszerezni, ezt – a szervezet beleegyezésével – a pályáztató államigazgatási szerv tegye meg.

NYiRBÁLÁSTÓL FÉLNEK. Civil oldalon azonban a számukra kedvező fejleményekkel együtt is attól tartanak: az NCA-pénz jó érv arra, hogy egyéb forrásokat megnyirbáljanak. Az alapprogram hivatalos honlapja is óvatosan fogalmaz, úgy, hogy “elméletben” az új pénz nem a többi kiváltására született. A MeH-ben azonban egyelőre nemhogy csökkenésről beszélnének, hanem forrásbővüléssel kecsegtetnek – ám azt, hogy mely területen és mennyivel, az éppen zajló minisztériumi egyeztetésekre hivatkozva nem árulják el. Bódi György főosztályvezető szavaiból viszont kitűnik, hogy az eddigi 30 százalék körüli állami szerepvállalást a kormány civil stratégiája szeretné az unióban jellemző 40-60 százalékhoz közelíteni, s a kormányzati ciklus végére 45 százalékra emelni.

“Összességében az is kérdéses azonban, hogy az erős állami segítség nem kényelmesíti-e el a szervezeteket, s nem szenved-e csorbát a függetlenségük” – veti fel Sátor Balázs. E kérdést ő nyilván milliószor átgondolta, hiszen a CTF soha semmilyen körülmények között nem kéri a magyar állam támogatását, sőt arra is volt példa, hogy egyenesen visszautasította azt. Adományozói gyakorlattal rendelkezők pedig arra is felhívják a figyelmet: pénzzel “ölni” is lehet. Hirtelen megugró költségvetés például a szervezet oktalan, túlzott fejlesztését is kiválthatja, s kiderülhet, hogy az új helyzettel már nem képes megbirkózni a csapat.