Az elmúlt években a csökkenő kamatok alaposan megváltoztatták a nagy családi beruházásokkal kapcsolatos döntéseket. Tíz évvel ezelőtt alig néhányan mertek hitelre vásárolni autót vagy lakást, hiszen akkor a banki betéti kamatok gyakran még a 30 százalékot is meghaladták, nem is beszélve a jóval magasabb hitelkamatokról. Ma már az számít ritkaságnak, ha valaki készpénzzel vásárol új autót. Az eladósodási kedvet nemcsak az infláció csökkenése és – ezzel párhuzamosan – a kamatok esése növelte, hanem a devizahitelek elterjedése is. Az euró, a svájci frank vagy éppen a dollár piaci kamata ugyanis még mindig jóval alacsonyabb, mint a forinté, így az 5-10 százalékpontos kamatkülönbség alapján első ránézésre nagyon kedvező feltételekkel lehet devizahitellel új autóhoz jutni.
|
A finanszírozók általában betartják a szabályt, azaz ha csak kis betűkkel is, de a tájékoztató anyagaikban közlik az egyes konstrukciók teljes hiteldíjmutatóit (THM). A mutató számítási módját ugyan törvény is rögzíti, és a számítások alapvetően helyesek, de egy több millió forintos hitel esetén azért érdemes ezt ellenőrizni. Különösebb pénzügyi matematikai ismeretek nélkül ma már bárki kiszámolhatja a konstrukció tényleges kamatlábát, a belső megtérülési rátát, ami gyakorlatilag megegyezik a THM-mel. A számításhoz csak egy Excel táblázatkezelő programra van szükség, ami a legtöbb számítógépen megtalálható.
Első lépésben határozzuk meg a hitel tényleges összegét és a havi törlesztő részleteket. A hitel tényleges összege nem feltétlenül az a szám, ami majd a szerződésben szerepel. Fiktív példánkban egyszeri 3 százalékos kezelési összeget is levonnak az 1 millió forintos hitelből. Ilyenkor a tényleges megkapott összeg 970 ezer forint. A táblázatkezelőbe írjuk be ezt a számot negatív előjellel, például a B1 cellába, majd alá egymás után az egyes havi törlesztéseket. Ezek általában megegyező számok, legfeljebb az utolsó érték (maradvány-érték) tér el. A példában 36 havi hitel szerepel 30 000 forintos havi törlesztéssel.
A táblázatkezelő egy másik oszlopában levő cellába – például az E1-be – írjuk be a következő képletet: BMR(B1:B37;0,1). Ez a függvény a B1 cellától a B37-es celláig tartó pénzáramlás alapján számítja ki a belső megtérülési rátát. Angol nyelvű program esetén a BMR helyébe az IRR – internal rate of return – nevet írjuk. (A képletben szereplő 0,1 szám a program számítását megkönnyítő kezdeti becslés. Ide más számot is beírhatunk, a reális hitelfeltételek esetén a 0,1 általában megfelelő, de ha a program hibát jelez, válasszunk más számot.)
Ekkor az E1 cellában megjelenik: 0,6%. Ez az alacsonynak tűnő szám még nem ad okot az örömre, hiszen ez nem az éves, hanem a havi kamat. Az E2 cellában számítsuk ki az éves kamatot, amit a havi érték 12-edik hatványra emelésével kaphatunk meg. A cellába írjuk azt, hogy =(C1+1)^12-1. Ekkor a E2 cellában megjelenik: 7,3%, ami a konstrukció tényleges kamatlába. |
|
Hitelt ajánló autókereskedőkkel kapcsolatos általános tapasz-talat, hogy bár majdnem mind-egyikük kínál forinthitelt is, az esetek többségében ezt meg sem említik az ügyfélnek. Ha a reménybeli vevő rákérdez, akkor pedig általában azt mondják, hogy a devizahitel kamata sokkal alacsonyabb, csakis azt érdemes felvenni. A névleges kamat ugyan ma valóban alacsonyabb, s ez kedvező, a kereskedők azonban elfelejtik megemlíteni, hogy a devizahitelnek azért van kockázata is.
A fő kérdés az, hogy miként mozog majd az adott deviza és a forint árfolyama, mekkora esély van a forinthoz képest történő felértékelődésére. A hitelkonstrukciók marketingüzenete egyértelműen az alacsony névleges kamat, így az előbbi kérdés általában fel sem merül. Ezt jelzi az is, hogy ezeket a hiteleket általában egyszerűen csak devizahitelekként emlegetik, pedig valójában egyáltalán nem mindegy, hogy milyen devizáról van szó.
A forint jelenleg egy +/- 15 százalékos sávban mozog az euróhoz képest, s 2003 szeptemberében a sáv erős oldalán 9 százalék körül állt. Ez azt jelenti, hogy a sávon belül 6 százalékpontot tud emelkedni, de esni akár 24 százalékpontot is. A Magyar Nemzeti Banknak csak akkor kellene beavatkoznia, ha a forint kilépne ebből a sávból. Ha a hazai fizetőeszköz túl erős lenne, akkor az MNB forint eladásával gyengítené, ha túl gyenge, akkor vásárlásával erősítené az árfolyamot. A sávon belüli 24 százalékos áresési lehetőség azt jelenti, hogy egy 40 ezer forintos havi törlesztés akár 50 ezer forintra is emelkedhet.
Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy adott esetben akár el is mozdítható a sáv. Erre került sor tavasszal is, amikor a forint gyengítése érdekében mintegy 2 százalékponttal eltolták a sávot, azaz ennyivel értékelték le a forintot. A forintpiacon ma egyöntetű vélemény, hogy az árfolyam ugyan mozoghat le is és fel is, de nem kell tartani a forint összeomlásától. A forint elleni spekuláció azonban nem lehetetlen. Érdemes csak egy jóval nagyobb gazdaság pénzére, az angol fontra gondolni. Soros György 1992-ben több mint 15 milliárd font értékben spekulált a font ellen, mégpedig eredményesen. Ekkora nyomással még az angol jegybank sem tudott megbirkózni, a font árfolyamának összeomlásán több mint 1 milliárd fontot nyert Soros.
A kisebb és gyengébb devizák kockázatát jól mutatja egy képzeletbeli indonéz autós esete, aki bár jövedelmét rúpiában kapta, 1997 szeptemberében mégis dollárhitelre vásárolt autót. Akkoriban 3000 rúpia ért egy dollárt. Ha egy 30 millió rúpiás autó felét készpénzben fizette ki, felére pedig dollárhitelt vett fel, akkor 5000 dollárnyi adóssága volt. A rúpia árfolyama ősszel zuhanni kezdett, négy hónappal később 1 dollárért már 15 000 rúpiát adtak. Ez azt jelentette, hogy az újonnan 30 milliót érő autón – aminek csak a felére vett fel hitelt – már 75 millió (!) rúpiának megfelelő hitel volt. A bank ekkor vélhetően pótlólagos fedezetet kért, amit ha nem tudott teljesíteni, akkor a már használt autót a gazdasági helyzet miatt nyomott áron kellett eladnia. A 15 000 rúpiás árfolyamon hitelét nagy nehezen visz-szafizető autós azonban még nem nyugodott meg. Májusban 1 dollár már csak 8000 rúpiát ért, azaz ha tudott volna négy hónapot várni, akkor rúpiában számolva csaknem feleannyit kellett volna visszafizetnie. Az árfolyam azonban ekkor sem stabilizálódott: júniusra megduplázódott, majd őszre újra a felére esett. Ez az eset természetesen rendkívüli, de jól mutatja, hogy az átgondolatlan kockázatvállalás milyen következménnyel járhat.
 |
Az előzőek alapján úgy tűnhet, hogy az árfolyamok csak rossz irányba mozdulhatnak el. Ez természetesen nem igaz. Sőt, az utóbbi néhány évben devizahitelt felvevők nemcsak az alacsony névleges kamattal jártak jól, hanem az árfolyamváltozással is. A táblázatból jól látható, hogy az öt legfontosabb deviza esetén 12 hónapos periódusokat tekintve a forint csaknem minden esetben erősödött; volt olyan év, amikor a jenhez vagy a dollárhoz képest több mint 10 százalékot. Extrém esetben ez akár negatív kamatot is eredményezhetett, azaz a hitelfelvevőnek összességében kevesebbet kellett forintban visszafizetnie, mint amekkora összeget felvett. A kockázatot, a nyereség és a veszteség esélyét jól mutatja a dollár árfolyamváltozása.
Különösen jól jártak azok, akik három éve dollárban adósodtak el, hiszen idén tavasszal már 30 százalékkal kevesebb forintot kellett adni egy dollárért. Ez persze nem vigasztalja azokat, akik a dollár további gyengülésére számítva májusban vettek fel hitelt, hiszen azóta nem gyengült, hanem éppen 10 százalékot erősödött a dollár. A számok jól mutatják, hogy az árfolyamok változása ugyanúgy hozhat a hitelfelvevőnek tetemes nyereséget, mint hatalmas veszteséget is.
