Hat hónap nagy idő, hát még az olasz belpolitikában. Itália korábbi uniós elnökségei idején nem számított ritkaságnak, hogy nem az a kormány fejezte be a féléves periódust, amelyik elkezdte.
Silvio Berlusconi kormányának aligha kellett ilyen lehetőségre felkészülnie, amikor július 1-jén átvetti Görögországtól az Európai Unió ügyeinek operatív irányítását. A “Lovag” – ahogy Berlusconit hazájában nevezik – egy cinikus törvénymódosítással elérte, hogy Olaszország öt legfőbb közjogi méltósága hivatali ideje alatt minden bírói szőrszálhasogatástól mentesüljön. És bár a történetnek még nincs vége, az üzletemberből lett politikus egy időre minden bizonnyal egérutat nyer majd az őt egyre jobban szorongató ügyészek elől. (Berlusconi ellen az utóbbi években számos eljárás indult.
Legutóbb azzal vádolták meg, hogy a nyolcvanas években megvesztegetéssel bírt rá bírókat arra, hogy megtorpedózzák egy élelmiszer-ipari cég eladását legnagyobb üzleti riválisának, Carlo de Benedettinek.)
Feltűnő improvizációk
Bármennyire is furcsa, Brüsszeltől kezdve Rómáig az Európai Unió számos pontján fellélegeztek az erkölcsi szempontból erősen kifogásolható, az olasz kormányfőnek immunitást biztosító törvény elfogadásának hírére. Eddig ugyanis még nem fordult elő, hogy az Európai Unió soros elnökének szabadidejében bíróságra kelljen járnia. Lehet, hogy ez az olaszokat nem különösképpen zavarja, de az északi tagországok közvéleményének szemében az ilyen “show” aligha emelné az Európai Unió egyébként is fogyatkozó ázsióját.
A Lovag gyanús alaknak számít a tizenöt európai vezető körében, akik hajlamosak úgy tekinteni rá, mint aki pénzét befolyásra váltva “bevásárolta” magát Európa politikai elitjébe. “De ő legalább a saját pénzéből csinált karriert” – replikáznak azok, akik indokolatlannak tartják a fanyalgást.
Belpolitika külföldön
Hírek az Unióból a FigyelőNeten…
…az EU-csatlakozás dossziéban
A tartalomból:
• EU-alkotmány – állandó elnök, közös külügyminiszter?
• Európai közlekedési tervek – megaprojektek
• Uniós agrárreform – hosszú távra terveznek
A belpolitikai kiszámíthatatlanság mellett az előttünk álló féléves olasz elnökséget az is fenyegetné, ha belháború törne ki az Európai Bizottság olasz elnöke, Romano Prodi és az Európai Tanács soros elnöke, Silvio Berlusconi között. Ettől elsősorban azért lehet tartani, mert mindinkább úgy tűnik, egyedül Prodi lehet az a politikus, akit a baloldal a ringbe tud küldeni a filmszínész mosolyú kormányfővel szemben a következő választások előtt.
Felnőni a feladatokhoz
Számos érv szól ugyanakkor amellett, hogy a két rivális ideiglenesen félreteszi az ellentéteit. Peter Ludlow, az EuroComment nevű brüsszeli elemző központ igazgatója úgy véli, hogy a féléves soros elnökségek mindig is moderáló hatást gyakoroltak a kormányokra. Az elnökség ugyanis, ha csak nem akar lebőgni, rászorul uniós partnerei konstruktív hozzáállására. Ennek azonban előfeltétele az, hogy a soron lévő ország ne tolja elvtelenül előtérbe saját érdekeit, hanem inkább a konszenzusépítésre törekedjen. Bár Ludlow szerint ebből a szempontból is kételyek fogalmazódhatnak meg Berlusconival szemben, mégsem zárja ki, hogy a hat hónapos EU-elnökség pedagógiailag kedvező hatással lesz az egyébként több euroszkeptikus minisztert is felvonultató olasz kormányra.
Erre már csak azért is szükség lenne, mivel Rómára komoly feladatok hárulnak a következő félévben. A legfontosabb közülük a leendő alkotmányt véglegesítő kormányközi konferencia összehívása és lebonyolítása. De az európai gazdaság doppingolása, a bővítési folyamat végigvitele és több nyomasztó külpolitikai kérdés kezelése is nagy hozzáértést igényel majd az olaszok részéről.
A legbiztosabb pontnak a nagy rutinnal rendelkező olasz bürokrácia tűnik, amely már több ízben is bebizonyította, hogy képes nehéz helyzetekben is helytállni. A kérdés brüsszeli elemzők szerint az, hogy – Berlusconit is beleértve – a politikusok képesek lesznek-e felnőni a feladathoz.
