Bár az Európai Parlament és az EU-tagállamok múlt kedden Athénban sem ásták el a csatabárdot, az már biztos, hogy a költségvetési vita nem okoz késedelmet a csatlakozási szerződés aláírásában. Az Athénban tartott tisztázó megbeszélésen sem sikerült közös nevezőre jutnia az Európai Parlamentnek a tagállamokat képviselő görög elnökséggel a csatlakozási szerződés vitatott, XV-ös számú mellékletéről, amely a bővítés pénzügyi rendelkezéseit tartalmazza.
A bővítési folyamatban végig katalizátorszerepet játszó képviselőtestület a kudarc ellenére már nem teszi függővé a csatlakozási szerződés elfogadását a tanáccsal támadt nézeteltérés rendezésétől. Ezzel elhárult az utolsó akadály is az elől, hogy az Európai Parlament szerdai plenáris ülésén egyetértését fejezze ki az új tagok csatlakozásával kapcsolatban. Enélkül nem lehetne aláírni a csatlakozási szerződést április 16-án Athénban.
A tanács elutasította az EP-nek azt a követelését, hogy vagy törölje a csatlakozási szerződés szövegéből a bővítés költségvetési keretszámait, vagy a szöveg módosításával hagyja nyitva a lehetőséget a benne feltüntetett összegek növelésére. Az Európai Parlament szerint a tanács intézményközi megállapodást sértett, amikor a képviselőtestület költségvetési jogosítványait figyelmen kívül hagyva az elsődleges jogforrásnak számító csatlakozási szerződésben előre meghatározott olyan kiadásokat, amelyekbe normális esetben a parlamentnek is beleszólása van. A vita egy pontján az EP kilátásba helyezte, hogy jogainak védelmében kész a csatlakozási szerződés ratifikációját késleltetni.
Miután a tanács a bővítési pénzek megemelésétől félve nem engedett a szövegmódosítás kérdésében, a vita lényegében arra szűkült le, hogy a kormányok a hatáskörébe tartozó költségvetési tételeknél mennyi pluszforrást hajlandók biztosítani az Európai Parlamentnek. Az EP három évre 600 millió euróval megemelt pénzügyi keretet követel, amiből mind a 25 EU-tagállamnak jutna. A tanács ezzel szemben csak 300 millió euróig hajlandó elmenni. A pluszpénzt kizárólag a belső politikákra – intézményfejlesztésre, nukleáris biztonságra, külső határellenőrzés megerősítésére – lehetne felhasználni, ha a Parlament ezt indokoltnak látná.