Belföld

Mennyit ér a személyes varázs? – polgármesterek sikere és bukása

A vasárnapi választásokon egyértelművé vált a baloldali fölény , ám a helyhatóságok jelentős részében nemcsak az országos politika döntött. Jó példa erre néhány budapesti kerület, ahol a képviselőtestület összetétele és a polgármester pártállása szöges ellentétbe került egymással.

Jó példa az ellentétes egyéni (polgármesteri) és testületi szavazásra a II. kerület. A jobboldali fellegvárnak számító Rózsadombon (és Pesthidegkúton) ugyanis megbukott az eddigi fideszes polgármester, és ez inkább Bencze B. György személyes sikertelenségének köszönhető, hiszen a testületben továbbra is a Fidesz-MDF frakció lesz a meghatározó, amely 48,3 százalékos szavazati arányt szerzett.

Ez mutatja, hogy nemcsak a választók preferenciái tolódtak el (balra), hanem a polgármester személye is fontos szerepet játszott a választásokban. Horváth Csaba, a második kerületi szocialista jelölt három százalékkal több szavazatot szerzett, mint az MSZP és az SZDSZ, tehát ő kifejezetten egyéni eredménynek tudhatja be a győzelmet.

A személyes “varázs” persze leginkább Demszky Gábor esetében érzékelhető, aki 46,7 százalékos szavazati aránnyal, szocialista ellenfelét messze megelőzve, Schmitt Pált pedig több mint tíz százalékkal verve győzedelmeskedett. Az ő szereplése döntően hozzájárult ahhoz, hogy az SZDSZ Budapesten 16 mandátumot kapott, messze meghaladva az országos választáson elért eredményeket.

Ahol a Fidesz nyert mindkét szavazáson

Budapest I. kerületében a polgármester pártállása és a nyertes koalíció (Fidesz-MDF-MKDSZ) nem kelt meglepetést, hiszen az egyik legkonzervatívabb kerületről van szó. Itt érdekességnek legfeljebb csak az számított, hogy Katona Tamás korábbi polgármesternek nem sikerült MDNP-s (tehát mérsékelt jobboldali) színekben visszahódítania az előző előtti ciklusban általa betöltött posztot. A XII. kerületben nagyon szoros versenyben győzött a jobboldali jelölt, a korábbi polgármester, és a testületben itt is maradt a konzervatív többség.

Ahol eltaktikázta magát a többség

Zuglóban a szocialisták és a szabaddemokraták eltaktikázták magukat: egyaránt esélyes jelölteket indítottak, megosztották az egyébként rendkívül nagy szavazótáborukat (a testület választásakor 60 százalékot kapott ez a két párt együttesen), és így a nevető harmadik, a Fidesz-MDF-MKDSZ politikusa, Rátonyi Gábor futott be végül győztesként. A végeredmény érdekessége, hogy mindhárom jelölt 30 százalék körüli eredményt ért el, Rátonyi is csak 33,4 százalékig jutott.

A XXIII. kerületben a jobboldal győzött a testületi szavazáson, polgármesterré viszont a helyi Civil Egyesület jelöltjét, Geiger Ferencet választották. Soroksár legismertebb politikusa, Geiger, aki rendkívüli módon kötődik a kerülethez, személyes sikerének tudhatja be a választást, hiszen vele szemben a baloldal nem állított ellenjelöltet, és a pártszinten amúgy népszerűbb konzervatívok sem tudtak versenyképes ellenfelet állítani vele szemben.

Kerületi erős emberek, erős árral szemben

Különösen érdekes a III. kerület esete: Tarlós István óbudai polgármester, a “Sziget”-rendezvények ősellensége, abszolút többséget szerezve hódította el immár negyedszer a legfontosabb posztot a városrészben. A szocialisták nem tudtak vele szemben olyan jelöltet állítani, aki akár csak megszoríthatta volna a helyi “erős embert”.

Tarlós annak ellenére aratott biztos győzelmet, hogy a képviselőtestületben abszolút többségben lesznek a szocialisták és a szabaddemokraták. Tarlós egyébként függetlenként indult, de egyértelmű jobboldali kötődését mutatta a szigeti melegsátor elleni kirohanása, és más országos felzúdulást kiváltó megnyilvánulásai.

Újpest szintén tipikus példája annak, hogy a polgármester nimbusza mennyire független a választók pártpreferenciáitól. Bár a választási kampány során mindenféle turpisságról érkeztek hírek, a jelenleg konzervatív támogatással indult, negyedszer megválasztott Derce Tamás megőrizte a polgármesteri pozíciót, méghozzá csaknem hatvan százalékos szavazati aránnyal.

Annak ellenére tette ezt, hogy a munkáskerületben az MSZP abszolút többséget szerzett, és az SZDSZ is csaknem tíz százalékot kapott, Derce listája pedig a 30 százalékon végzett. Elmondható tehát, hogy a “profi lokálpatrióta”, a kisgazdáktól az SZDSZ-ig sok pártot és pártszövetséget megjárt Derce egymaga majdnem kétszer annyi szavazatot kapott, mint azok a pártok és szervezetek (Újpestért Egyesület), amelyek őt “támogatták”.

Ahol az MSZP van fölényben – minden tekintetben

Az V. kerületben alakult ki az egyik legszorosabb választási eredmény, mindenféle tekintetben. Itt szinte csak a “véletlenen” múlott, hogy Steiner Pál, az MSZP jelöltje megelőzte (0,7 százalékkal) az eddigi polgármestert, Karsai Károlyt. Ugyanakkor a konzervatív és a balliberális pártszövetségek egyaránt 45,8-45,8 százalékot kaptak, vagyis hajszálra azonos eredményt értek el.

Szocialista, illetve szociálliberális fölény alakult ki viszont mind a testület, mind a polgármester megválasztásakor a VI., VII., a VIII., a IX., a X., a XI., a XIII., a XV., a XVI., a XVII., a XVIII., a XIX. , a XX., a XXI., a XXII. kerületben. Igaz, a XI. kerületben a polgármesteri és a testületi szavazás is nagyon szoros eredményt hozott.

Vidéken más a helyzet

Egészen más a helyzet vidéken, pontosabban a megyei jogú városokban: ezeken a településen ugyanis az a polgármester nyert rendszerint, akit a településen győztes párt(koalíció) támogatott. Egyetlen kivétel akad: Tatabányán baloldali többségű testület ellenére az a Bencsik János nyert, aki függetlenként indult. Bencsikkel szemben egyébként csak a baloldal indított jelöltet, így polgármesterré választása országos tendenciát tört meg. Bencsik személyes teljesítménye mindezek után valóban elismerésre méltó: a bányászváros rendszerváltás óta tartó gazdasági újjáépülését ezek szerint – részben legalábbis – neki tulajdonítják a polgárok.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik