Belföld

Kellemes meglepetés a jegybanktól

Kedvezőbb inflációs prognózissal rukkolt elő a jegybank, mint amilyet a piac várt tőle. A jelentésben azonban arra is részletesen kitér, hogy a kedvező számokhoz milyen feltételek teljesítése szükséges.

Az alapkamatról szóló döntéssel egy időben hozta nyilvánosságra meglepetésként ható inflációs jelentését a Magyar Nemzeti Bank. A piac csak találgatta a lehetséges inflációs számokat, semmilyen konkrétumot nem lehetett tudni. Piaci körök 3,8 százalékos fogyasztói árindexet jósoltak 2005-re. Ehhez képest a jegybank hétfői jelentésében 2005 végére 3,6 százalékos árromlást prognosztizál. Jövőre pedig ugyanez a szám 3,4 százalék lehet.

Kedvező jelentésében azonban egy biztonsági megjegyzést is elrejtett a jegybank: a várakozás csak a kitűzött gazdaságpolitikai célok maradéktalan érvényesülése esetén teljesül. Ehhez az idei költségvetés irányszámait, illetve a konvergenciaprogramban 2006-ra lefektetett 0,6 százalékos hiánycsökkentést vették alapul. Ha mindez nem teljesül, akkor ugrott az egész.

Lassuló növekedés
A jegybank szerint 2004-ben várhatóan 4 százalék körüli éves GDP-növekedési ütemet állapít majd meg a KSH. Ez a beruházások kiugróan dinamikus bővülésével, a fogyasztási dinamika elhúzódó lassulásával magyarázható. De a növekedés üteme fokozatosan 4 százalék alá, a hosszú távú növekedési ütem közelébe lassul. Ennek oka a lakossági fogyasztás és a beruházási aktivitás mérséklődése. Ez pedig szintén ellene tehet a 45 százalék körüli bővüléssel számoló kormányzati terveknek.

Az MNB előrejelzése elérhető az Adatbányában>>

Képlékeny kormányzati módszertan

Egy későbbi fejezetben a jegybank már ki is hátrál saját prognózisa mögül. Azt állítják ugyanis, hogy a jegybanki számítások szerint pótlólagos intézkedések nélkül a 2005-re meghirdetett ESA-hiánycél várhatóan nem teljesül. Az idei évre vonatkozó 5,3 százalékos ESA-hiány előrejelzést nagyfokú bizonytalanság övezi, részben a múlt év végi kormányzati intézkedések hatása, részben az eredményszemléletű hiányszámítás hazai módszertanának képlékenysége miatt. Ezért aztán a GDP arányában közel 2 százalékos egyensúlyjavító intézkedésre lesz szükség.

Ennek ellenére várható az MNB szerint, hogy teljesülnek az elvárások. Ugyanis „a jelenlegi monetáris kondíciók fennmaradása esetén a fogyasztói árak növekedési üteme 2005-ben és 2006-ban is a meghirdetett célsávon belül alakulhat”. Az alappálya körüli kockázatot elsősorban az olaj és a feldolgozatlan élelmiszerek ára, illetve a bérek várható alakulása jelenti. Kiemelt bizonytalansági tényezőt jelent, ha a tavaly év végi árnövekedési ütem tartós inflációs hatásnak tekinthető.

A jegybank jövőre a fentieken túl a szabályozott árak alakulásában lát számottevő, inkább lefelé mutató kockázatot. Összegezve a meghirdetett inflációs célsávhoz képest mindkét évben némileg nagyobb célsáv alatti, mint célsáv feletti árnövekedést jósol az MNB.

Jelen
Az idei inflációcsökkenés nagyrészt azzal magyarázható, hogy megszűntek a múlt év eleji indirektadó-emelések hatásai, de a makrogazdasági folyamatok és egyéb tényezők is az infláció mérséklődésének irányába hatnak. Mindehhez azonban az is szükséges, hogy a forint árfolyama a januári szinten maradjon. A külső hatások közül a dezinflációt segíti az olajár feltételezett mérséklődése is, míg a szabályozott árak infláció felett várható növekedése idén is az inflációnak kedvez. 

A csúnya, ködös múlt

2004-ben az infláció több mint két százalékponttal emelkedett a megelőző évhez képest. Az éves átlagos számok mögött azonban az infláció éven belüli lefutása nem volt egyenletes. 2003 második felében az árnövekedés üteme gyorsult, emelkedett az inflációs nyomás a gazdaságban, amit 2004 elején ugrásszerű árnövekedés követett az indirektadó-emelések következtében. 2004 közepétől markáns csökkenésnek indult; a negyedik negyedévre pedig a trendinflációs mutatók az indirektadó-emelések bejelentése előtti szintre süllyedtek.

A múlt év közepétől beindult gyors inflációmérséklődés a lakossági és a vállalati inflációs várakozások csökkenésével járt együtt. Nem állapítható meg ugyanakkor egyértelműen, hogy az inflációs várakozások mérséklődése oka-e vagy következménye az infláció-mérséklődésnek. Összességében úgy tűnik, hogy az indirektadó-emelés nem emelte tartósan az inflációs várakozásokat.

Fotó: MTI 

Ajánlott videó

Olvasói sztorik