Egyre nagyobb a felháborodás a szinkronszakmában: harcra készülnek a művészek, úgy érzik, hülyének nézik őket – írja a mai Bors.
“A forgalmazók a lehető legolcsóbban, leggyorsabban szeretnék elkészíteni a szinkront, ami a minőség rovására megy. Egy szlovák vagy cseh színész a nyolc-tízszeresét kapja ugyanazért a munkáért, mint mi. A jogdíj kérdése nagyon fontos: mielőtt szinkronizálunk, aláíratnak velünk egy szerződést, amelyben arról nyilatkozunk, hogy minden egyes fillérről lemondunk, azaz a film tulajdonosa a jövőbeni összes forgalmazásért, ismétlésért, DVD-megjelenésért soha többé nem fizet, függetlenül attól, hányan nézik meg a filmet és hányszor ismétlik. A magyar szinkron szakma egy árva vasat sem látott az előadóművészi jogdíjaiból” – nyilatkozta a lapnak Galambos Péter, a Szinkron Alapszervezet elnökségi tagja.
Stohl András abszolút támogatja a kezdeményezést, miszerint a helyzetet rendezni kell a szinkronstúdiók és a filmforgalmazók tárgyalásával.
“Tíz-tizenöt éve ugyanazok a fizetések. Bár én kiemelt helyzetben vagyok, minden olyan kezdeményezés mellé odaállok, amely megpróbálja megreformálni ezt a szakmát” – mondta el a színész.
Gesztesi Károly kevésbé derűlátó.
“Onnantól kezdve nem hívtak bennünket, és a helyünkre állt egy olyan réteg, amely azelőtt kisebb szerepeket szinkronizált. A gázsik pedig ugyanazok maradtak. Egy magamfajta színész 100-120 ezer forintot kap egy nagy mozifilmért, és az a véleményem, hogy ha a szinkronszakma nagyon lázadozik, megtörténhet, hogy lecserélik őket. Ez ilyen ország, itt mindig belép valaki a másik helyére, és a forgalmazó a király, aki minél többet akar nyerni. Azért sok sikert a harchoz!”
