„Régen tökipomposnak, langallónak nevezték a kenyérlángost, a teknőben maradt tésztét sütötték ki és kacszsírral, a módosabbak tejföllel kenték meg” – tartanak a Szeged24-nek történelmi gyorstalpalót a Manófalvi Sütödében, ahol elmondják: kimondottan fesztiválozók, itt árulják kenyérlángosukat.
A magyarok szeretnek magyarok lenni
„ Kell a cégér, a hungarikumoknak, azaz az ilyen fesztiválok, és a jó magyar termék nélkülözhetetlen a kereskedelmi palettán” – állítja Halász István. Kürtösi Anett elmondja, sok tényező befolyásolja a bevételt, az időjárás, a fesztivál jellege, az adott gazdasági környezet, de napi 17 órás munkával meg lehet élni a hagyományos magyar kenyérlángos készítéséből, mert az emberek szeretik ezt az ételt, és nincs olyan fesztivál, ahol vásárlás nélkül elmennének mellette. „Amíg mi itt vagyunk, azaz van kínálat és kereslet, addig működik a dolog” – mondja mosolyogva Anett.
Halász István még hozzáteszi, hogy ugyanakkor országon belül eltérő a kereslet, akadnak azért olyan helyek, ahol ezeket a fesztivál termékeket nem tudják megfizetni az emberek, de szerinte összességében a „magyarok szeretnek magyarok lenni,” és az ilyen fesztiválokon áldozni a hungarikumokra.
Egyszer élünk
Pápán és Gödöllőn készült csemege, csípős, és konyakos szarvas kolbász és libatepertő díszeleg szépen elrendezve a fesztivál egy másik standján. Schmidt Attila azt mondja, bár hatezer forintot kóstál a kolbász ára, mégis megéri csinálni, mert egyre több ember vásárolja. Igaz ritkábban, a fesztiválokon, ahol ők is árulnak, de szívesebben, mint a bolti termékeket. Attila azt gondolja: egyfelől az „egyszer élünk” jegyében, másfelől, mert szerinte az emberek kezdenek rájönni, hogy az egészségtelen ételek később lesznek drágábbak, amikor a „gyógyszert is meg kell venni utánuk.” Attila szerint a minőségi, hagyományos magyar ételekkel az emberek tudják mit vesznek, és mi nincs az áruban: tartósítószer és adalékanyagok, ezért és a megismételhetetlen íze miatt is vásárolják ezeket.
Utánpótlás kellene
Békéscsabáról kínálja szép edénykékben kínálja házi mézét Szlávikné Ormos Mária. Azt mondja, bár a méhészet és a mézkészítés nagyon időjárásfüggő, megérte belevágni és csinálni, és reméli, hogy ez a jövőben is így lesz. Az egyetlen dilemmája az utánpótlás kérdése. Úgy véli: olyan emberek kellenének a hungarikumokhoz és a hagyományos minőségi magyar termékek készítéséhez, akik nem gyorsan akarnak meggazdagodni, hanem szívós, kemény munkával, elkötelezettséggel szeretnének megélni belőle.
