Az EBEL rájátszásába jutott a Volán, miután legyőzte az Acroni Jesenicét két fordulóval az alapszakasz zárása előtt, és behozhatatlan előnyre tett szert a Villach, valamint a Graz csapatával szemben. Az ötödik EBEL-szezon minden szempontból a legjobban sikerült a SAPA Fehérvár számára. A hazai pályán az utóbbi két évben mutatottnál gyengébb teljesítmény ellenére fél évtized legjobb győzelmi mutatóját és először pozitív gólkülönbségét hozta az idei pontvadászat. A Volán másodszor jutott a play-off-ba, 2010-ben a Vienna Capitals ellen emlékezetes negyeddöntőt vívott a finn Jarmo Tolvanen vezetőedző irányításával. Idén azonban már a szezon megkezdésekor egyöntetű vélemény volt, hogy minden idők legjobb csapata verbuválódott Fehérváron. Idősebb Ocskay Gábor szakosztály-igazgató ezek után már nyugodtan hátradőlhetne, és nagyokat szippanthatna elmaradhatatlan cigarettájából, mégsem teszi, ugyanis a fehérvári „hoki pápa” úgy érzi még korántsem ért csapata a csúcsra. „Tudtuk azt, hogy nagyon magasan van a mérce, tisztában voltunk azzal, hogy legalább öt csapatot kell megelőznünk a negyven mérkőzésből álló alapszakaszban. Olyan, pedig még nem fordult elő az öt év alatt, hogy három osztrák csapatot is magunk mögé utasítsunk. Hátradőlésről azonban szó sincs, az biztos, hogy egy titkon remélt siker bekövetkezett, és úgy tudjuk folytatni ezt a bajnokságot, hogy az EBEL legjobb hat csapatába kerülve tudunk tíz olyan mérkőzést játszania, ahol igazán emelve a lécet megpróbálunk úgy teljesíteni, hogy ez mindenki számára elfogadható legyen.” – fogalmazott. Az idei keret mind mentálisan, mind fizikálisan a maximumot nyújtotta, szerencsésen sikerült a légiósok kiválasztása, s a komoly sérülések ellenére is megmaradt a csapat tartása. Külön ki kell emelni, hogy az együttes idegenbeli teljesítményét, amely dicséretre méltó, mivel a liga tabelláján ebben a vonatkozásban ötven százalék fölötti mérleggel, a harmadik helyen végeztek.
„Olyan hegymászásban vagyunk, amikor elértünk egy részére ennek a csúcsnak, ahol megpihenhetünk, két-három napot egy táborban, és utána kell menni fölfelé, hogy a csúcsot elérjük. Odáig még nagyon sok feladatunk van.” – hangsúlyozta Ocskay.
