Játékos-pályafutása legnagyobb sikerét a montreali ötkarikás arany jelenti, amelyre elmondása szerint ritkán gondol, jóval maradandóbb nyomot hagyott benne az 1996-os olimpia, amikor már a válogatott szakvezetőjeként volt ott Atlantában.
“Érdekes módon, ha szóba kerül 1976, nem ugrik be emlékképként ez vagy az a meccs, sem a város, Montreal. Persze, hogy ott nyertünk aranyérmet, az igen, hiszen csodálatos év volt az nekünk” – mesélte az MTI érdeklődésére. Majd azzal folytatta: számukra olyan természetes volt, hogy nyerni mentek ki, és hogy aztán győztek is.
“Nem volt a csapatban lyuk, nem volt gyenge pontja, bitang erős társaság jött össze Molnár Endrével, aki fantasztikus kapusunk volt, aztán egy fantasztikus centerrel, Szívós Pistával, de ott volt Faragó Tamás, Gerendás Gyuri, vagy éppen Sárosi Laci, az irányítónk, s vehetném sorra a többieket” – mondta. Hozzáfűzte: olyan társaság jött össze, ami nagyon ritka. “Ugyanúgy, ahogy összejött utánunk egy olyan garnitúra, amely megnyert három olimpiát egymás után Kemény Dénessel.”
Arra a kérdésre, hogy milyen a jelenlegi, Benedek Tibor irányította férfiválogatott, mekkora az esélye a 2016-os olimpián, azt válaszolta: az a csapat, amely világbajnokságot nyert, márpedig a Benedek-csapat ezt tette, esélyes a riói olimpián is, ő nagyon bízik benne. “Hogy aztán mi lesz két év múlva, majd elválik, ott már egészen apró, nüánsznyi dolgokon múlik, hogy adott esetben ki a jobb” – tette hozzá.
Az esélylatolgatást már a budapesti Európa-bajnoksággal folytatva, Horkai György úgy látja, a hazai rendezésű júliusi kontinensviadalon bármi történhet.
“Annyira erős a nemzetközi mezőny, hogy senki sem mehet biztosra. A legjobbak közül is a szerb csapat, úgy gondolom, kimagaslik a mezőnyből – vélekedett az ünnepelt. – Nem azt mondom, hogy nem lehet megverni, mert kikapott a legutóbbi világbajnokságon is és nem került a négybe. A lelkesedés, a nagy akarás, és amikor összeáll egy csapat nagyon egységessé, mindez óriási energiákat tud felszabadítani és az egymásért való játék gólokban kamatozhat a jobb ellenféllel szemben is.”
Horkai György a szerbek mellett a nagyon erős riválisok között említette a horvátokat, a montenegróiakat, az olaszokat és a spanyolokat is, hozzátéve, hogy az utánpótlásban is hasonló a kép.
“Európán kívül ott vannak még az ausztrálok, az amerikaiak, Európában pedig újból jönnek fel az oroszok is, akik nagyon szép vízilabdát játszanak” – jelentette ki.
A felvetésre, hogy ez hovatovább igaz a magyar utánpótlásra is, a szakvezető, aki 2011 óta szövetségi kapitány az utánpótlásnál, így válaszolt:
“Visszakerültünk a legjobb négy közé tavaly, s ha tartósan ott tudunk lenni, akkor már kijelenthető: ismét a legjobbak mezőnyéhez tartozunk.”
Fotó: MTI
Horkai György kitért rá, hogy mielőtt a juniorok szakmai vezetője lett volna, másfél évtizedig érdemben nem volt köze a sportághoz.
“Az atlantai olimpiai negyedik hely után eltávolodtam a vízilabdától, 15 évet a pólótól távol töltöttem el, azt hiszem, ez nagy hiba volt a részemről” – jelentette ki. Bevallotta, hogy kivonulásában a balszerencsés ötkarikás szereplés jelentős szerepet játszott.
“Nehéz volt annak idején megemésztenem a negyedik helyet, nagyon bántott a dolog, azzal együtt is, hogy előzetesen nem volt előírva eredmény Atlantára, csak az, hogy ütőképes csapatot hozzak össze, és ez sikerült is” – mondta. Ezzel összefüggésben említette, hogy 17 év után nyert a magyar válogatott világkupát, 1995-ben.
“Atlantában szerencsés körülmények között kerültünk be a legjobb négybe, de ott ugyanakkor elvesztettük a harmadik helyért vívott mérkőzést úgy, hogy a végén kaptunk három peches gólt, így lettünk negyedikek” – nyilatkozta a nemzeti csapat egykori balkezes kiválósága, majd a múltidézést ezzel folytatta:
“Atlantát követően én elmentem más területre, aztán jött a szerencse, Dénes, aki most a szövetség elnöke, visszahívott a vízilabdába, és azt kell mondjam: nagyon jól érzem magam” – így Horkai György, aki a jövőt illetően optimista.
“Megkezdődött egy felzárkózás a fiataloknál, nem vitás, működik egy program, egy rendszer, amit elindítottunk rendszeres edzésekkel. Megpróbáljuk visszavinni a magyar vízilabdát az őt megillető pozícióba a világban. Pár éven belül meglesz az eredménye, ha a munkát folytatjuk.”
Ami a várakozásait illeti, Horkai György arra számít, hogy a 96-osok válogatottjával sikerül dobogóra állni, s a 95-ben születettek csapatánál is elsődleges cél a négy közé kerülés az augusztusi világversenyeken. Derűlátó a júliusi felnőtt Eb-vel kapcsolatosan is:
“Rettenetesen nehéz már a négybe kerülni is, de nagyon drukkolok Benedek Tibinek és a magyar csapatnak. Tudom, mennyire profi módon készülnek, és mindent elkövetnek azért, hogy a legjobb eredményt érjék el. Biztos vagyok benne, hogy sikeres Eb lesz a budapesti. A lányok is rengeteget dolgoznak, meggyőződésem, hogy a hazai környezet fel fogja dobni őket. Ott sincsenek nagy különbségek a csapatok között, s nagyon drukkolok Merész Bandinak, a szövetségi kapitánynak és a lányoknak is, hogy nyerjék meg az Európa-bajnokságot.”
