Nem feltétlenül kell egyetérteni minden felvetésével, azonban mindeképpen érdemes eltöprengeni azokon a gondolatokon, amelyeket a HVG székházában tartott budapesti előadásán fogalmazott meg Douglas Rushkoff. A 90-es évek közepén az internet társadalomra gyakorolt hatásáról írt műveivel ismertté váló teoretikus szerint elérkezett az idő a digitális korszak tízparancsolatának megalkotására, és saját érdekünk, hogy be is tartsuk ezeket a szabályokat. Az amerikai szakember szerint azért is rendkívül fontos lenne új alaptörvények lefektetése, mert az analóg érából már egy ideje átléptünk a digitális média korába. Egyelőre azonban nem áll rendelkezésünkre az az eszköztár, amellyel képesek lennénk kivédeni, megfelelően kezelni az új kor kihívásait, vagy ahogyan előadásában fogalmazott, torzításait.
A legfontosabb gondolat egyben az előadás címe is volt: „Program or be Programmed”, vagyis programozunk, vagy hagyjuk, hogy bennünket programozzanak. Douglas Rushkoff állítása szerint, ha csak felületesen ismerjük azt, hogyan működik a digitális média, akkor mindössze passzív szereplői leszünk egy mások által kitalált és működtetett rendszernek. Ahhoz, hogy ezt elkerüljük, a felszín mögé kell látni. Az amerikai szakértő példaként elmondta, ha már azt sikerül felismernünk, hogy egy-egy eszköz vagy program nem csupán azért létezik, hogy a mi életünket könnyebbé tegye, hanem azzal bizonyos üzleti köröknek szándékai vannak, és a legújabb technikai újítások használatára, illetve fogyasztásra akarnak sarkallni minket, már elkerülhetjük, hogy a digitális világ áldozataivá váljunk.
Persze egyáltalán nem könnyű az új média, az internet színfalai mögé látni, és tudatosítani, hogy milyen hatással van gondolkodásunkra. Douglas Rushkoff megdöbbentő példák sorát hozta fel annak bemutatására, hogy milyen módon válnak a felhasználók a divatirányzatok és a technológia kínálta lehetőségek áldozatává. Beszélt arról a lányról, aki egy buliban azzal töltötte az időt, hogy két, más-más partin lévő barátnőjével egyeztetett, hogy melyik a legjobb rendezvény. Ahelyett, hogy jól érezte volna magát az ott lévőkkel, fotókat készített, amelyeket azonnal feltöltött a Facebookra, hogy az ottani ismerősei láthassák, hol járt. Szintén elgondolkodásra késztető példa azon iskolai csoporté, amelynek tagjai egy teremben ültek ugyan, de számítógépeiken keresztül mégis a Second Life virtuális világában tartottak konferenciát. Ezek az esetek a folyamatos online jelenlétre való törekvés, illetve a fizikai együttlét és a digitális élmények közötti határok elmosódására figyelmeztetnek.
Komoly veszélyeket rejt az internet kínálta anonimitás is Douglas Rushkoff szerint, nem véletlenül fogalmazta meg hatodik szabályában, hogy ne legyünk névtelenek a világhálón. Az ismeretlenség jelentette védőernyő ugyanis könnyelműségre, felelőtlenségre ösztönöz. A világháló ezen torzító hatását jól mutatja egy netező gyerekek körében végzett felmérés, amelynek tapasztalatai szerint hajlandók ugyan elismerni, ha hibáztak, de bocsánatot már nem kérnek.
Persze egy előadás hatására az ember nem feltétlenül válik Rushkoff követőjévé, de tény, hogy érdemes eltöprengeni olyan dolgokon, mint például, hogy valóban mi alakítjuk-e a webet, vagy valójában az formál-e minket. Érdemes odafigyelni arra is, hogy miközben egyre jobban belemerülünk a kapcsolatépítésbe a közösségi oldalakon, addig hogyan alakulnak kapcsolataink a valós világban. A Douglas Rushkoff által felvázolt alapgondolatok megfogadása egyrészt a jelenleginél lényegesen tudatosabb felhasználói közösséget eredményezne, másrészt könnyen lehet, hogy egyik pillanatról a másikra megfosztaná hatalmuktól a világháló jelenlegi véleményformálóit és jövedelmüktől haszonélvezőit.
