Az Európai Bíróság újabb áfalevonási ügyben hozott ítéletet, amelyben immár többedik alkalommal illette kritikával a magyar adóhatóság gyakorlatát.
A szóban forgó C-324/11. számú Tóth-ügy kapcsán az Európai Bíróság az uniós szabályokkal ellentétesnek mondta ki a magyar adóhatóság értelmezését, amely szerint a számlakibocsátónál feltárt formai hibák miatt megtagadható a számlabefogadónál az áfalevonási jog.
Fiktív vagy nem fiktív?
Az alapügy 2007-re nyúlik vissza: amikor az érintett egyéni vállalkozó az építőipari munka elvégzéséhez alvállalkozót vett igénybe. Mint utóbb kiderült, az alvállalkozó a munkásait feketén foglalkoztatta, adót nem fizetett, és vállalkozói igazolványát is visszavonták. Ezzel együtt a megbízó felé kibocsátott számlákat érvényes adószám alatt állította ki. Amikor az egyéni vállalkozó a kapott számlák alapján le akarta vonni a felszámított áfát, az adóhatóság arra hivatkozott, hogy a számlák nagy részének kiállításakor az alvállalkozó már nem szerepelt az egyéni vállalkozói nyilvántartásban. Továbbá a bejelentett dolgozók hiányában nem bizonyítható, hogy a kiszámlázott munkákat valóban az alvállalkozó végezte el. A hatóság ezért az ügyletet „fiktívnek” minősítette, és az adólevonást megtagadta.
A Nemzeti Adó- és Vámhivatal következetesen képviseli azt az álláspontot, hogy az egyértelműen és bizonyítottan „fiktív” számlákra nem lehet adólevonási jogot alapítani. Külön irányelv rendelkezik arról, mit kell „fiktív” számlának tekinteni, és így különösen akkor állapítja meg az ügylet hiteltelenségét, ha az nem valós, nem a számlában feltüntetett felek között jön létre, vagy nem a számlában szereplő tartalommal. Ha bármelyik feltétel hiányzik, az adólevonási jogot a hatóság megtagadja, illetve megkövetel az adózótól minden tőle ésszerűen elvárható intézkedést annak érdekében, hogy a befogadott számla valós teljesítésen alapuljon.
Így látja a szakértő
„A gyakorlatban előfordul, hogy a NAV hiteltelennek minősíti az adott ügyletet, kizárólag a számlakibocsátó vagy a láncban őt megelőző más szereplő formai hibája miatt. Ilyen esetben az adólevonási jogot akkor is megtagadja, ha a formai hiba az ügylet tartalmi megvalósulását önmagában nem érinti. A számlabefogadót ekkor olyan, az érdekeltségi körén kívül eső ok miatt éri hátrány, amelyről nem volt tudomása, vagy amelynek ellenőrzését nem lehet tőle elvárni” – magyarázta Békés Balázs, a Faludi Wolf Theiss Ügyvédi Iroda adópartnere.
A Tóth-ügyben az Európai Bíróság a következő álláspontot képviselte: az áfalevonási jogot nem lehet pusztán az alapján megtagadni, hogy a számlakibocsátó nem rendelkezett vállalkozói igazolvánnyal, illetve be nem jelentett munkavállalókat foglalkoztatott. Ezek a körülmények az ügylet megvalósulását érdemben nem befolyásolják. A bíróság szerint a számlabefogadóval szemben negatív következmények csak akkor alkalmazhatóak, ha egyértelműen bizonyított: a számla befogadója tudta vagy kellő gondosság mellett észlelhette, hogy a levonás alapjául szolgáló ügylet visszaélésen, az adószabályok megkerülésén alapul.
„Ezek az ügyek rávilágítanak arra, hogy a gyakorlatban nagyon nehéz meghúzni a határt, meddig terjed a számlabefogadó felelőssége a számlakibocsátó szabálytalanságaiért. Szerintünk az Európai Bíróság közelmúltban született ítéletei alapján érdemes felülvizsgálni, hogy hasonló döntéseknél valóban fennálltak-e azok a feltételek, amelyek alapján az adólevonási jogot megtagadták” – hívta fel a figyelmet a szakértő.
