Járatok
Sierra Leone hamarosan talán újra utazási célpont lesz Afrikában, de a világ turistáinak először az országról kialakult torz képeket kell elfelejteniük. Az európai légitársaságok közül jelenleg még kevesen üzemeltetnek menetrendszerinti járatot Freetownba, de a belga Brussels Airlines már ott van és Brüsszelen keresztül remek csatlakozást kínál az európai utazók számára.
A Magyarországnál valamivel kisebb országot csakúgy, mint a teljes nyugat-afrikai partvidéket a 15. századi portugál hajósok fedezték fel a fehér ember számára. Az ország neve is ezt tükrözi, ami a főváros, Freetown feletti hegyek oroszlánra emlékeztető alakjára utal. Az ország 1808-tól 1961-ig angol gyarmat volt, ahonnét sok ezer rabszolgát hurcoltak két amerikai állam, South Carolina és Georgia rizsültetvényeire. Az 1800-as évek közepétől azonban a szomszédos Libériához hasonlóan Sierra Leónéba is fekete rabszolgákat telepítettek, de ide nem Amerikából, hanem a Karibi szigetvilágból szabadult feketék költözhettek vissza őseik földjére (ezért Freetown a főváros neve). Ennek köszönhetően az ország hivatalos nyelve az angol, de a helyiek inkább egy kreol (krionak hívott) változatát beszélik. 
Az ország kisebb turistaparadicsom volt a polgárháború (1991-2002) előtt. Évente több tízezer európai (főleg brit és francia) jött ide élvezni az örök nyár kínálta kellemes éghajlatot. Ezt a hálás szerepet jelenleg Gambia tölti be a régióban és Sierra Leone célja pont a gambiai hegemónia megtörése. Ennek első lépése kell legyen a jelenlegi rendkívül kellemetlen országimázs megváltoztatása. Elhitetni a világgal, hogy Sierra Leone nem egy elaknásított ország, hanem egy egyedi, fehér homokos tengerparttal megáldott trópusi paradicsom.
Repülőtéri tranzit
Erre az ország nyugati fele kínálja a legjobb lehetőséget, míg a keleti területek elsősorban a sokak által preferált (és valóban örömteli) ökoturizmusnak adhatnak otthont. Természetesen ehhez a jelenleginél sokkal magasabb színvonalú infrastruktúra kell. A rendelkezésre álló szállodakínálat csak a fővárost látogatókat elégíti ki, az is csak azoknak elérhető, akik ki tudják fizetni a néhol 100 dollár feletti szobaárakat. Akik ezt megengedhetik maguknak azok vagy megszállott utazók, vagy az ország legértékesebb természeti kincsében érdekeltek: tudnillik a gyémántban!
Az afrikai mértékkel mérve magas szobaárak legfőbb oka az energiaellátás hatalmas költsége. Még a fővárosban sincs kiépített elektromos hálózat, hanem a jobb módú telepek és házak dízelolajjal üzemeltetett generátorokkal oldják meg saját elektromos energiaellátásukat. A fehér ember fejében azonnal felvetődik a kérdés: a kormány miért nem épít ki elektromos hálózatot, vagy miért nem adja koncesszióba legalább a nagyobb városok elektromos hálózatkiépítésének és -üzemeltetésének jogát? Erre egyetlen választ kaptunk: a kormány egyik fő bevételi forrása az üzemanyagok árába épített adó.
Freetownt elhagyva a lélegzetelállító tengerpartok és ezek érintetlensége győzött meg minket Sierra Leone valós arcáról. Ezeket a partokat jelenleg csak az országban dolgozó európaiak és a több generáció óta itt élő libanoniak látogatják. A strandok és kiszolgáló létesítményeik, ha lassan is, de fejlődnek. A falusi, nagyrészt halászatból élő lakosságot ez a „tömeg” egyáltalán nem zavarja, sőt szeretnének még több látogatót fogadni, hiszen a meglévő létesítményeket ők üzemeltetik és a bevétel nagyobbik része is őket illeti. Ez lehet a kulcsa a jövőbeli fejlődésnek is. A csodaszép tengerpartok mellet más érdekes látnivalóval is szolgál az ország.
Az idelátogató utazót rögtön a repülőteret elhagyva éri az első élmény. A légikikötőt és a fővárost ugyanis egy tengerszoros választja el egymástól. Kompjárat ugyan létezik, de az meglehetősen kényelmetlen és lassú, ezért egy orosz társaság rendszeres helikopterjáratot üzemeltet Lungi Airport és Freetown között. A polgári használatra átalakított MI8-asok nekünk is nagy élményt jelentettek.
Árvaház csimpánzok számára
A Freetown feletti hegyekben található az 1995-ben létrehozott Tacugama csimpánzmenedék. A jelenleg 100 hektáros erdőt magában foglaló intézmény célja az árva, állatkereskedőktől elkobozott csimpánzgyerekek mentális és fizikai rehabilitálása, közösségbe illesztése, önálló életre nevelése és végül természetes élőhelyükre való visszahelyezése. Az itt található majmok nem állatkertben élnek, hanem a hatalmas területű erdőben, ahol szabadon tanulhatják szüleik és remélhetőleg saját jövőbeni életüket. Amíg felnőnek, szocializálódnak addig Bala Amarasekaran és kis csapata viseli gondjukat.
A csoportok a csimpánzok életkorának megfelelően vannak felállítva, azaz létezik bölcsőde, óvoda és iskola. A majmok rendelkezésére álló területek „iskolázottságuknak” megfelelően nagyobbak és nagyobbak, kapcsolatuk a gondozókkal kevesebb és kevesebb. Az első felnőtt csoportot a tervek szerint jövőre engedik szabadon az ország északi részében. A központ további célja a helyi lakosság bevonása az árvaház munkálataiba, az ápolók a környező falusiakból kerülnek ki. Ezzel érdekeltté teszik őket a központ fejlődésében és a helyiek nem úgy érzik, hogy az árvaház tőlük vesz el értékes területeket. Bala áldozatos munkája odáig terjedt, hogy az eddig ellenségnek tekintett orvvadászokat is „megszelídíti”. Az árvaház őrzését ilyen volt orvvadászok látják el, hiszen az erdők és az állatok ismerete a vérükben van. Bala így két legyet üt egy csapásra: kiváló őrei lesznek és kevesebb orvvadász ritkítja az amúgy is tizedére fogyatkozott Sierra Leone-i csimpánzállományt.
Ha az utazó szakít még egy kis időt, érdemes betérni a Freetownba visszavezető úton található Regent nevű kis falu templomába. Itt ne számítsunk semmiféle turistaeligzító központra, hanem keressük a rendőrt, aki az elágazásnál található irodája környékén posztol. Ő nemcsak a rend őre, hanem egyben a falu templomának egyik tiszteletese is (Ministry of Jesus igazolvánnyal!). A szerényen „The Canterbury Churchre” keresztelt anglikán templom valódi gyöngyszem egy ilyen szegény afrikai országban. Maga a templom jelenleg is mintegy 700 hívet számlál és egyik érdekessége, hogy ottjártunkkor ünnepelte fennállásának 190. évfordulóját. Ezzel Nyugat-Afrika legrégebbi kőtemploma. Berendezése az eredeti, orgonája két éves, amit Manchesterből szállítottak ide. A polgárháborúban ugyan kapott egy bombatalálatot, de a berendezés nem sérült meg és a hívek hamar kijavították a tetőn ütött lyukat.
Brunce Island
Brunce-sziget vára egyike a nyugat-afrikai partokon emelt erődöknek, amit a európai gyarmatosítók a tengerentúli rabszolga-kereskedelem kiszolgálására emeltek. A ma már meglehetősen romos erőd 1668 és 1807 között körülbelül ötvenezer fekete nőt és férfit közvetített a már említett amerikai ültetvényekre. Az erőd nemcsak a rabszolga-kereskedelemben játszott fontos szerepet, hanem egyéb árucikkek, úgymint fegyverek, üvegáruk, ruhák, alkohol, arany és elefántcsont közvetítésében is. 
Mivel Sierra Leone Afrika nyugati oldalán nagyjából középen helyezkedik el ezért a gyarmati postaforgalom fontos állomása is volt. Brunce Island erődjét az 1807-es rabszolga-kereskedelem betiltását kimondó törvény pecsételte meg. Az erődre többé nem volt szükség, ezért egyszerűen bezárták. Ma a romos falak mellett látható egy eléggé elhanyagolt temető, ahol a régi sírok még fellelhetőek, de a kor szokásának megfelelően külön a feketék és külön a fehérek. A parton 4-5 ágyúcső is fekszik a fűben. A szigetet többször látogatták meg a rabszolgák 20. századi leszármazottjai, többek közt Colin Powell.
Ha síelés…
… akkor ország-ajánlók, beszámolók, linkgyűjtemények, folyamatosan frissülő hójelentés – tájékozódjon a FigyelőNet Sívilág mellékletéből.
Freetowntól 30 kilométerre és a leóni parttól is 2 kilométerre az Atlanti-óceánban fekszik ez a festői szépségű sziget. Nevét az itt nagy számban található banánfákról és az itt tojásaikat rakó teknősökről kapta. Megközelítése a még alacsonyan fejlett turisztikai infrastruktúra miatt nehézkes, de megfelelő alkudozás után nem lehetetlen. A sziget első lakói brit misszionáriusok voltak, később felszabadított rabszolgákkal és (!) angol prostituáltakkal népesítették be. Ma ennek kevés nyomát láttuk, de a klasszikus viktoriánus házak jelzik a gyarmati múltat.
A sziget nagyon jó búvárkodási lehetőséget kínál, sok színes hal és a delfinek vonzzák a merülni vágyókat. A sziget másik ökológiai érdekessége az itt tojást rakó kéregteknős. A világ legnagyobb teknősfajtája egyes egyedei elérhetik a 185 cm-t és súlyuk több mint hat mázsa. A faj erősen védett, fészkelőhelyük csak korlátozott számban látogatható. Jó látni, hogy Afrika többi államához hasonlóan a mérhetetlen szegénysége ellenére Sierra Leone is próbálja védeni természeti értékeit. Jó példa erre, hogy a helyieket is bevonják a teknősök védelmébe, a halászok oktatást kapnak, hogyan mentsék a hálójukba akadt kéregteknősöket.
