Magyarország egyik leglehangolóbb települése furcsa módon magában foglalja az ország egyik legszebb és legismertebb búcsújáróhelyét. A Salgótarján felé vezető 21-es út mentén fekszik Mátraverebély, amely a panelépületeiről ismert Bátonyterenye bányavárosát előzi meg, ha Budapest felől közelítünk a régió felé. Mátraverebély része pedig Szentkút, amelyről az alábbiakban még sok szó esik majd.
Romok, pusztulás
Mátraverebély – nem egészen meglepő módon – a Mátra északnyugati csücskében fekszik. A településre érdemes sietni: aki egy-két hetet késik, az lehet, hogy néhány háznak már csak a romjait találja. A település központjában például egy olyan épület áll (?), hogy egy hollywoodi producer nyilvánvalóan itt forgathatná legújabb háborús filmjét, makettekre egyáltalán nem kellene pénzt költenie Verebélyen. (Állítólag a faluban van Magyarország egyik legszebb kora gótikus épülete, a római katolikus templom is, de e sorok írója kénytelen bevallani, hogy nem mert igazán elmerülni a falu életében, minthogy a halálfélelem kerülgette fényes nappal is Mátraverebélyen.)
Az igénytelen, kidőlt-bedőlt falú házakat felsorakoztató, vigasztalanul pusztuló falunak szöges ellentéte az országszerte ismert zarándokhely,
Szentkút, amely közigazgatásilag ugyan Mátraverebélyhez tartozik, de szerencsére egészen más látványt nyújt. A Verebélytől több kilométerre lévő Szentkút földrajzilag már a Cserhát vidékén, a kelet-cserháti tájvédelmi körzet közvetlen szomszédságában, egy festői völgyben fekszik.
Szentkútra érve tényleg más világba kerülünk: gyönyörűen felújított templomra bukkanunk a völgyben. A kolostor és a szabadtéri oltár is igen jó állapotban van.
Szent László nyomában
A török előtti időkben Vereb néven mezőváros volt a mai Mátraverebély. Legnagyobb vásárát augusztus tizenötödikén, Nagyboldogasszony napján tartották. A szentkúti kegyhely főbúcsúja is erre a napra esik, bár Szentkút kissé távolabb helyezkedik el Mátraverebélytől. A kegyhely kialkulásának legendája szerint a kunokat üldöző Szent László királyt és katonáit bekerítette itt egy keskeny völgyben az ellenség. A magyarok – nem lévén vizük – engedélyt kértek az uralkodótól, hogy pogány áldozatot mutathassanak be. A szent király erre haragjában egy sziklába dobta a lándzsáját, s amikor kihúzták onnan, friss vízű forrás fakadt a helyén.
A templomhoz érve egy kisebb „kacsaúsztató” tűnik fel, ám a néhány négyzetméternyi mesterséges vízfelületre kacsák nem férnének rá, az ebihalak viszont jól megélnek itt. Sajnos felirat nem figyelmeztet arra, hogy a vízbe ne nyúljunk, mert számos fertőzést, csúnya keléseket szerezhetünk be – minderre csak egy-egy arra járó pap inti a látogatókat. Így fertőzött vízben pancsolnak a kisgyerekek. Ki tudja, miért nem lehet táblát kirakni, esetleg lecserélni azt a néhány tízliternyi vizet?
A templomhoz érve idézzük fel a bédekkereket, egészen pontosan a nograd.net közléseit: Szentkúthoz mint búcsújáró helyhez több monda fűződik. A csodálatos gyógyulásokat hozó forrást 1290-ben említették először. Korábbi fakápolnája helyett 1705-ben kőkápolnát építettek, de ez 1755-ben már romos volt.
Remetebarlang és a kápolnák
Szentkút a hagyományok szerint az 1200-as évektől búcsújáró hely volt. A remetebarlang középkori eredete nem igazolható. A remeték főleg a XVIII. században tartózkodtak a barlangban, de egyes közlések szerint még az 1930-as években is lakták – legalábbis a nograd.net információi szerint. A barlangnak két kápolnája, egy nagyobb csarnoka, egy konyhája, étkezőhelyisége, három hálókamrája, egy kamrája és egy illemhelye volt. A konyha volt az egyetlen fűthető helyiség, itt a tűzhely, a füstelvezető csatorna, a falak melletti ülőpadkák és a nagyméretű téglából készült padlóburkolat maradványai még megfigyelhetők.
A templomot Bellágh Antal remete kezdte el alapozni, majd az Almásy család segítségével 1758-63 között készült el a mai formájában. A barokk stílusú templom kéttornyú, egyhajós, észak-dél tájolású, később kolostorépületet toldottak hozzá. A nyugati oldalhoz kapcsolódik az Almásy sírbolt. Rövid, széles, boltozott hajója van, a hevederek kosárívesek. Főoltára rokokó stílusú, itt helyezték el a XVIII. századi Mária kegyszobrot. A templomot 1970-ben Basilica minor rangra emelte a pápa.
A templom mellett szabadtéri miséket tartanak. A falba vágott kőoltár fantasztikus látványt nyújt, és ha tovább sétálunk felfelé a völgyben, akkor több forrásra bukkanunk. A hosszabb kirándulásokat kedvelők más nógrádi településekre is eljuthatnak innen. Szentkút búcsúira gyalog igyekeztek és igyekeznek ma is rendszeresen például a márkháziak (legalábbis egy részük). Márkháza a Cserhát egyik igen hangulatos települése, a Szentkút és a település közötti úton rendkívül gazdag élővilágra bukkanhatunk. Fácánok, vaddisznók, szarvasok, őzek láthatók az erdőkben, illetve a Márkháza fölötti, nevezetes ősborókásban.
Tar: Árpád-kor és Tibet
A tágabb környék látnivalói közül érdemes megemlíteni Tar községet, a 21-es út túloldalán, a jól ismert palócföldi város, Pásztó előtt. Innen származik Zsigmond király híres vitéze, a „Pokoljáró” Tari Lőrinc, aki Írországba is elzarándokolt és Tinódi Lantos Sebestyén szerint Szent Patrik purgatóriumát is megjárta. A Tari család udvarházának ma már csak romja látható, mellette az erődfallal megerősített templom áll. Az épület szentélye Árpád-kori, román stílusú.
Aki más vallási élményekre áhítozik, az a közigazgatásilag Tarhoz tartozó buddhista (tibeti) sztupát is meglátogathatja – ahol Körösi Csoma Sándornak emlékszobát rendeztek be –, amelyet maga a Dalai Láma szentelt fel 1992-ben. Jelenleg igen drága szuvenírek vásárolhatók a „sztupa-shopban”, a 21-es út sámsonházai elágazásánál.
