Budapesten, az Andrássy út az Oktogon és a Deék tér közötti szakaszán újabb design bútorokat árusító üzlet nyitása is várható a napokban. Az utóbbi időben itt galériát nyitott bútorokkal, lakberendezéssel foglalkozó cégek a felső-közép kategóriába tartozó termékeik ára sokszorosan meghaladja azt a szintet, amelyet eddig az átlagos magyar fogyasztó megszokott. Ezek az üzletek nem véletlenül választották az Andrássy utat. Végigsétálva az elegáns sugárúton, a felújított paloták földszintjén egymás után nyílnak a formatervezett, márkás modern – szinte kizárólag import – bútorokat kínáló galériák.
Budapest egyik leglátványosabb útja végre hozzáillő új funkciót kap: ugyanúgy telepednek itt egymás mellé a világszerte ismert design márkákat árusító üzletek, mint néhány utcával arrébb a Margit híd pesti hídfője körül az antikvitásokat kínáló galériák. Újra alakulóban vannak egy európai főváros negyedei.
A designbútor-boltok koncentrált megtelepedése más társadalmi folyamatokat is tükröz. A rendszerváltás után tíz évvel megjelent egy fizetőképes réteg, amelynek tagjai fontosnak tartják, hogy az őket körülvevő környezet modern és fiatalos legyen, ugyanakkor formatervezett és magas presztízsű tárgyakból álljon. Számukra nem a drága antik bútor, hanem a drága modern bútor az önkifejezés eszköze. Lehet, hogy az Andrássy úton az utóbbi hónapokban nyílt üzletek még csak a leggyorsabban reagáló márkák képviselői, akik tudják, hogy itt kell lenniük, mert a közeljövőben jelentős átalakulás várható a lakberendezési cikkek magyarországi piacán.
A rendszerváltás előtt a formatervezett bútor abszolút hiánycikknek számított Magyarországon. A korszakot három formavilág jellemezte. Csökkenő számban, de megmaradtak a polgári és paraszti bútorok, míg a politikai elit kedvence a masszív, esztergált “koloniál” stílus volt. “A területileg szervezett nagyméretű szocialista bútorgyárak leginkább a lakótelepi lakások berendezésére hivatott szekrénysorokat gyártották, miközben a piac legfőbb jellemzője a hiány volt” – magyarázza Vincze Miklós, az 1990 óta működő, s e szegmensben mindmáig a legsikeresebbek között számon tartott első magyar design bútor stúdió, a V.A.M. Design alapító tulajdonosa. A tömegtermékeket gyártó akkori bútoripar kibocsátása sokszorosa volt a mai termelésnek. A készáru nagy részét a szocialista országba szállították, az elmúlt tíz évet ennek megfelelően csak azok a bútorgyárak tudták túlélni, amelyek termékei nyugaton is eladhatók voltak. Igaz, a hazai gyártók ott a legalacsonyabb árfekvésű kategóriában versenyeztek, miközben a magyar piacon – számos importőr mellett – néhány, elsősorban egyedi igényeket kielégítő, nyugati szemmel is közepes méretűnek tekinthető, 20-30 főt foglalkoztató asztalos cég jelent meg. “Az egyre élesebb versenynek tulajdonítható, hogy az elmúlt évben egy-két nagy gyár megkezdte design stúdiók által tervezett bútorok gyártását” – véli Sléziai József, a Iparművészeti Egyetem tanára és a Designtrend Kft. ügyvezetője. A nagyok közül az ülőbútorokat gyártó Balaton Bútorgyár, a kárpitos termékeiről ismert Kanizsa Trend és az irodabútorokat előállító Garzon is kísérletezik stúdiók és önálló tervezők termékeinek szériagyártásával, ám ez a jelenség még korántsem általános. Jellemzően a tervek még a prototípusig sem igen jutnak el. Designer műhelyek és számottevő kapacitással rendelkező gyártók egymásra találását nagymértékben segítette a magyar stúdiók és tervezők termékeit bemutató Mai Magyar Bútortár kiállítás, amelyet a Lakástrend 2000 keretén belül rendeztek meg.
Azon nemcsak frissen végzett fiatalok állíthatták ki termékeik prototípusait, de saját gyártási kapacitással és üzlettel rendelkező kis- és közepes cégek is megjelentek. Ilyen például a Manufactory és az Artica. Ez utóbbi céget 1994-ben három iparművész, Gyimóthy István, Tóth Ildikó és Kertész István alapította. Első termékük egy gyermekbútor-család volt, amelynek gyártását egyikük garázsában saját kezűleg kezdték meg. Gyermekbútorból akkor még hiány volt a piacon, jelentős volt az érdeklődés, gyártókapacitásuk azonban nem volt. Ezért a terveket eladták a Demko Federnek, a befolyt pénzt pedig a cég fejlesztésére fordították. Ma már az általuk tervezet bútorok egy részét nagy bútorgyárak – például a Balaton Bútorgyár és a Kanizsa Trend – gyártják szériában, emellett 5-6 saját üzletből álló hálózatban forgalmazzák termékeiket. A sikerek ellenére is úgy érzik, cégük önmagában kicsi a továbbfejlődéshez, ezért közös céget kívánnak létrehozni a már említett Manufactoryval. Egyesített erővel ugyanis a mostanit jelentősen meghaladó gyártókapacitást tudnának felmutatni. Erre szükségük lesz, hiszen úgy érzik, az elmúlt egy-két évben megmozdult a piac, a trendet diktáló formatervező cégek hazai megjelenése felkeltette az érdeklődést a divatot követő, jó minőségű, de a külföldinél olcsóbb hazai bútorok iránt is. Az Articában designerként és menedzserként is működő Kertész István a közös cég stratégiáját a következőképpen fogalmazza meg: a legújabb trendbe illő designbútorok saját gyártása, az előzőnél konzervatívabb formavilágú – polgári bútornak keresztelt – termékek fejlesztése és egy harmadik kategória, az általuk laminált designnak nevezett, tömegfogyasztásra szánt bútorok kikísérletezése. Ez utóbbi két kategória gyártását nem saját maguk kívánják végezni, ezt jelentős kapacitással rendelkező nagy gyárakra bíznák. Ők inkább a kutatással és fejlesztéssel szeretnének foglalkozni, amire a cégen belül egy önálló részleget is létrehoznak majd.
Hazai bútoripari stratégiák
TRENDKÖVETÉS.
Ez az irány a pillanatnyi trendbe illeszkedő, de a piac sajátosságait figyelembe vevő termékeket igyekszik készíteni. A legújabb technológiával, ügyes tervezőkkel, jó szolgáltatással, megbízható minőséggel némi árelőnyre tehetnek szert a hazai bútorok itthon és külföldön az alsó-közép kategóriában. De ebben a szegmensben mindig is az ár lesz a meghatározó, egyetlenegy darabot sem lehet majd “magyar bútor” felirattal eladni.
ÖNÁLLÓ STÍLUS MEGTEREMTÉSE. Ez jóval nehezebb, de nem idegen a globalizáció teremtette designtól. A hozzáértők ma is meg tudnak különböztetni a német, az olasz vagy skandináv designra jellemző stílusjegyeket, s ez igaz a most felfutóban lévő japán designra is. A hagyományokból táplálkozó nemzeti stílus pedig komoly marketingelőny lehet a globalizálódó világban. A nemzeti stílusokat keresztbe metszheti a gyárak által teremtett világsztárok formavilága, de a középkategóriában már nem a nagy nevek versenyeznek. Magyar stíluson persze nem “tulipános láda” értendő. A szecesszió mesterei képesek voltak ezelőtt száz évvel a hagyományos formavilágot az akkor legkorszerűbb anyagokra alkalmazni, a kor társadalmi igényeinek megfelelő, annak ízlésvilágát, “trendjét” tükröző épületeket, tárgyakat tervezni. Persze ehhez óriási szaktudás, megfelelő technikai háttér, mély piacismeret és hatékony kommunikáció szükséges.
A kutatás és az oktatás jelentőségét hangsúlyozza Vincze Miklós is. A legnevesebb nyugati gyártók termékeit forgalmazó V.A.M. Design alapítója úgy véli, az igényes hazai bútoripar fejlődését még ma is a hiány hátráltatja. “Árnyalt szaktudás és mélyreható, a potenciális vevők igényeit felmérő információk hiányában nem lehet átütő sikert elérni” – vélekedik a nyolcvanas években kutatási tevékenységet folytató szakember. Vele együtt sokan gondolják úgy a szakmában, hogy amíg Magyarországon a design oktatása, illetve az iparművészképzés elsősorban művészképzést jelent, addig a megszülető tervek legnagyobb része csak művészieskedés lesz, hiszen a valódi termékfejlesztéshez elengedhetetlen a megmunkálandó anyag rendkívül mélyreható ismerete. De nem hagyhatók figyelmen kívül a társadalmi folyamatok sem; Vincze szerint a formatervező figyelmének középpontjában mindig a világot mozgató folyamatok állnak. Megfogalmazása szerint a design a társadalmi változásokra reagál. Lényege éppen az új keresése. Új formák, anyagok, technológiák nélkül nem beszélhetünk designról. Éppen az újdonságban rejlik a design egyik ellentmondása is: mivel eltér a megszokottól, a potenciális fogyasztók jelentős része számára megjelenése nem hordoz üzenetet, éppen ezért rendkívül kommunikációigényes műfaj. Talán éppen a kommunikáció hiánya az egyik oka annak, hogy nálunk a közízlés nem reagál ezekre a termékekre. Ugyanakkor a közízlés változását mutatja az IKEA óriási sikere. A formatervezett bútorok iránti honi igényt a svéd áruházlánc 1989-es magyarországi megjelenése keltette fel. Pedig 10 évvel ezelőtt az IKEA még kifejezetten drága holminak, státusszimbólumnak számított itt, s termékeinek presztízse még ma is magasabb, mint a nyugati országokban. Az IKEA sikeréhez minden bizonnyal hozzájárult – a jó marketingkommunikáción kívül – az is, hogy elsőként jelent meg, s kategóriájában mindmáig szinte az egyedüli piaci résztvevő. Valószínűleg a szűk hazai középosztály viszonylag gyenge kereslete az oka, hogy a középkategóriájú termékeket forgalmazó cégek lényegében hiányoznak. Ezt az űrt elsősorban a magyar magántulajdonú cégek próbálják meg betölteni. Ebben a szegmensben az egyedi igényeket kielégítő gyártás iránt mutatkozik a legnagyobb kereslet.
Erre szakosodva fejlődött már nyugati léptékben is korszerűnek tekinthető vállalkozássá az elmúlt tíz évben néhány olyan magáncég, amely a jövőben a magyar designbútor-gyártás meghatározó szereplője lehet. Ma ezek a cégek – ilyen például az Árkossy vagy a Bányai bútorgyártó műhely – jellemzően egyedi gyártásból élnek, de korszerű gépparkjuk, szaktudásuk és főképpen méretük, felkészültségük és technikai hátterük biztosította rugalmasságuk révén képesek kis szériában és jó minőségben előállítani független tervezők, illetve design stúdiók által tervezett bútorokat is. A Veszprém melletti Bándon működő Árkossy-műhely készítette például a tavalyi Lakástrend kiállításon bemutatkozó fiatal magyar tervezők által megálmodott tárgyak jelentős részét. Igaz, ezekre a bútorokra azóta sem érkezett be komoly megrendelés, Árkossy Tamás, az üzem faipari mérnök végzettségű tulajdonosa mégis úgy gondolja, az együttműködés a fiatal tervezőkkel egyrészt bizonyítja technikai felkészültségüket, másrészt hosszú távon még mérhető piaci előnnyel is járhat. A konyha- és fürdőszobabútorairól nevezetes pilisvörösvári Bányai cég egy osztrák design stúdióval működik együtt, míg a hazai piacra saját maguk készítik a terveket.
Sajátos jellemzője a magyar piacnak az egyedi bútorok iránti élénk kereslet. Szikszai László, az Ausztriában is dolgozó tervező szerint nyugati szomszédunknál ez sokkal kevésbé általános. Ott az egyedi gyártatás csak egy szűk rétegre jellemző, a középosztály inkább márkás szériatermékeket vásárol. Lehet, hogy az erős hazai keresletnek a közepes árfekvésű, azaz az IKEA és a vezető nyugati design cégek közötti kategória relatív hiánya az oka? Vagy az, hogy a hazai fejlesztésű termékek a mindmáig jellemző strukturális okok – a kis- és közepes cégek technikai elmaradottsága, illetve a nagy cégek rugalmatlansága – miatt, illetve a közízlést alakító kommunikáció gyenge hatékonysága, s nem utolsósorban a gyenge fizetőképes kereslet miatt nem tudnak széria termékekké válni?
Tény, hogy ma Magyarországon bútortervezésből megélni nem nagyon lehet. Még azok is, akik megjelennek a piacon saját fejlesztésű és gyártású, illetve mások – nagy ismert cégek – által készített termékekkel, többnyire egyedi megrendelésekre végzett munkákból élnek. A design pedig – mint magyar neve, az ipari formatervezés is mutatja – egyértelműen szériában gyártott, újdonságot hordozó, funkcionális és esztétikai értékeket egyaránt ötvöző termékben jelenik meg.
Az újdonság mértéke persze nehezen határozható meg. Kertész István, az Artica vezetője szerint az aktuális trenden belül kell olyan tárgyat előállítani, amely valamilyen tulajdonságában, részletében tökéletesebb, mint a korábbiak. Ettől némileg eltérő álláspontot képvisel Szikszai László, aki szinte kizárólag tömör fából készült bútorokat tervez, kedvenc anyagai a szilvafa, a körte, a berkenye és a bükk. Az általa tervezett tárgyakon a fa szépsége dominál, amit a természettől kölcsönzött finom vonalvezetés tovább erősít. Ezek nem a legutolsó divatirányzat szerinti bútorok. Gyerekkorában modelleket készített, akkor szerette meg a fát, tudását asztalosként, majd faipari mérnökként szerezte, gyakorlati tapasztalatokhoz egy bécsi műhelyben jutott. A minimalista trendtől eltérő Szikszai azon kevés fiatal magyar tervező közé tartozik, akiknek néhány termékét valamelyik nagy bútorgyár szériában kezdi gyártani. Bútorainak – habár stílusuk nehezen kategorizálható – vonalvezetése kissé a szecesszió és a népi tárgyak formavilágára emlékeztet. Úgy véli, ez utóbbi és a tömör fa természetes szépségének hangsúlyozása azok a stíluselemek, amelyek leginkább a skandináv designnal rokoníthatóak. Szerinte a magyar designbútor-ipar számára mintául szolgálhatnának a skandináv törekvések, ugyanúgy, ahogyan a spanyolok olasz mintára teremtettek önálló designt, amire ma hatalmas iparág épül.
