Furcsa szerepben találták magukat a tőzsdei és számítástechnikai kérdésekkel foglalkozó újságírók a Hewlett-Packard (HP) és a Compaq fúzióját eldöntő közgyűlések előtt, alatt és után. Eddig legfeljebb a soros választások idején, politikusok kényszerültek olyan bizonytalanságban dolgozni, amilyen most a két vállalat légkörére jellemző. Az elmúlt hónapokban sokat kritizált vállalategyesítés leginkább a 2000-es amerikai elnökválasztáshoz hasonlítható, hiszen nemcsak a voksolás előtt, hanem napokkal, sőt hetekkel azután sem lehetett tudni, mi is lesz a harc kimenetele.
Mozgalmas időszak2001.SZEPTEMBER 3.
Carleton (Carly) Fiorina, a HP vezetője és Michael Cappellas, a Compaq első embere a piac megdöbbenésére Bostonban bejelentik, hogy vállalataik fuzionálnak. A két részvény árfolyama zuhanni kezd: az eredetileg 25 milliárd dolláros fúzió értéke így 20 milliárd körülire zsugorodik. Az amerikai sajtó értékelése szerint ritkán tapasztalt egy “ifjú” pár ekkora elutasítást.
SZEPTEMBER. Megindul az a hirdetési kampány, amely a befektetőket a vállalati összeolvadás előnyeiről akarja meggyőzni. A “Wall Street Journal” szerint fifty-fifty a fúzió esélye; a problémák egyrészt versenyjogi aggályokra, másrészt a részvényesek elutasítására vezethetők vissza.
OKTÓBER 2. A Compaq “profit warningot” jelentet meg, a harmadik negyedévre részvényenként 5-7 cent veszteséget vár a menedzsment. Ez gyengíti a céget a fúzió részleteinek tárgyalásakor.
NOVEMBER 6-7. Az első igazán komoly ellenreakciók: Walter Hewlett, az egyik alapító fia, valamint David Packard, a másik névadó család sarja az ellenzők táborához csatlakoznak.
NOVEMBER 15. Az illetékes amerikai versenyhivatal, a Federal Trade Commission (FTC) további részleteket akar megismerni, ezáltal tovább húzódik a fúzió.
DECEMBER. Elemzők leminősítik a Compaq-részvényt. Capellas első alkalommal beszél alternatívákról. Walter Hewlett nyílt levelet ír, amelyben keresetlen szavakkal ítéli el a milliárdos egyesülés ötletét.
2002. JANUÁR. A fúzió körüli vita eszkalálódik, Walter Hewlettet kis híján eltávolítják a HP igazgatóságából. Az Alliance Capital Management Holding – elsőként az intézményi befektetők közül – viszont a merger mellett foglal állást.
JANUÁR 31. Brüsszel feltételek nélkül engedélyezi a fúziót.
FEBRUÁR. Carly Fiorina és Walter Hewlett szappanoperába illő vitája egy roppant költséges hirdetési háborúba torkollik.
MÁRCIUS 5. HP-részvényesek egy csoportja a bíróságon akarja megtámadni a fúziót. Fiorina viszont fontos csatát nyer: az intézményi befektetők számára iránymutató tanácsadó szervezet, az Institutional Shareholder Services (ISS) támogatja az összeolvadás tervét.
MÁRCIUS 6. Az FTC is zöld utat ad a fúziónak.
MÁRCIUS 11. Megjelenik egy, a HP és a Compaq 100 legjelentősebb ügyfelénél végzett tanulmány, amely kimutatja, hogy a többség elutasítaná a fúziót.
MÁRCIUS 19. Az igazság napjának kikiáltott közgyűlésen fej-fej melletti küzdelem zajlik a Fiorina-hívek és a Hewlett-örökösöket támogatók között. Bár a menedzsment győztesnek kiáltotta ki magát, az ellenzők is bizakodnak. A végső eredményre egy darabig még várni kell.
MÁRCIUS 20. A Compaq részvényesei elsöprő többséggel a fúzió mellett foglalnak állást.
Nem véletlen tehát, hogy reneszánszukat élik a Gore-Bush összecsapásban bevált újságírói fordulatok – igaz, most már a lapok más hasábjain. “Too close to call” (túl szoros a verseny bármilyen előrejelzésre) – ezt az elhíresült mondást idézgetik mindenfelé. A harc főként Carly Fiorina HP-vezér és az alapító családok leszármazottai között folyt: a hirdetési kampány csak a vállalat részéről 100 millió dollárt emésztett fel. A végső összecsapásra a kaliforniai Cupertinóban március 19-én megrendezett rendkívüli közgyűlésen került sor, ám az eredmény lapzártánkig sem dőlt el. Egyrészt azért, mert a tanácskozás ideje alatt minden részvényes megváltoztathatta véleményét, és módosíthatta már leadott szavazatát is. De leginkább azért, mert a 900 ezer HP-tulajdonos nagy része – egy e-businessben “utazó” vállalat esetében némileg meglepő módon – levélben voksolt, s a posta nemcsak muszkaföldön jár lassan.
Mindez azonban nem zavarta abban a menedzsmentet, hogy győztesnek hirdesse ki magát a közgyűlést követően. Az ellentábor persze protestált, a másik házasuló fél pedig gratulált, ám olyan megfogalmazást használt, ami eddig példátlan volt az üzleti életben: a Compaq örömét fejezte ki amiatt, hogy a HP-menedzsment győztesnek hiszi magát… A gratulációnál többet jelentett persze, hogy az egy nappal későbbi Compaq-közgyűlés 9:1 arányban a fúzió mellett foglalt állást. Ez természetesen már nem befolyásolhatja a HP-szavazatok alakulását, de mutatja, hogy a houstoni IT-cég valóban kész a fúzióra. Ezt azonban a kommentátorok eleve természetesnek vették, hiszen – mint egyikük fogalmazott – “ha egy súlyos beteg rokon kórházba szállításáról kell dönteni, nem szokás nemmel szavazni”.
A fúziót illetően az elemzők és a brókerek körében is nagy a bizonytalanság. Amit a média szavakkal igyekszik kifejezni, azt a börzén számokkal is meg lehet tenni: a Compaq-papír árfolyama egyértelműen az alatt a szint alatt maradt, amit a biztos fúziónál el kellene várni.
Nem eldöntött még, lesz-e egyáltalán fúzió, de az már bizonyos, hogy Fiorina, illetve Michael Capellas, a Compaq elnök-vezérigazgatója veszélyes szituációba lavírozták magukat. Ha mégsem lesz összeolvadás, Fiorinának bizonyosan, Capellasnak minden valószínűség szerint mennie kell. Ha mégis sor kerül a fúzióra, ám a lehető legkisebb támogatottság mellett, akkor az első kis hiba, a vártnál rosszabbul alakuló negyedév végzetes lehet a vezetői párosra.
Márpedig a szektort elemző szakértőket a mai napig nem tudták meggyőzni arról, miként lesz a két 40 milliárd dolláros árbevételű cégből egy olyan 80 milliárdos forgalmú vállalat, amely képes megszorongatni az IBM-et.