Öngondoskodás nélkül nem megy, mivel viszonylag jó nyugdíjra csak a munkavállalók kis része számíthat. Az, aki jól megfizetett és bejelentett alkalmazott – tette hozzá a szakember. Szerinte elvileg sokat tehetnek félre az, aki magas jövedelemre tesz szert, de az nincs bejelentve, azaz ennél a csoportnál tudatos öngondoskodás működik, vagy működhet.
Holtzer Péter szerint a leszakadó tömegeknek – az adózók csaknem harmadának – nincs esélyük öngondoskodásra, mert a bejelentetett minimálbér mellett nincs félretehető jövedelmük. A leszakadó rétegekről lemondani nem tisztességes, és nem is veszélytelen. A középosztály alsó, középső részénél lehetséges és szükséges kialakítani az öngondoskodási stratégiát – tette hozzá. Úgy vélte, makrogazdasági szempontból a jelenlegi nyugdíjrendszer 15-20 évig még fenntartható, mivel a befolyó járulékokból fedezhető a GDP 6-7 százalékára tehető kifizetés.
Ez az arány azonban az évszázad közepéhez közeledve már a GDP 10-12 százalékára emelkedik, mivel öregszik a társadalom, kevesebb lesz a járulék befizető – feltéve, hogy a foglalkoztatottsági szint nem javul jelentősen – azaz a hiány egyre méretesebbé válik – közölte. Holtzer Péter szerint erre a dilemmára megoldást jelenthet a svéd nyugdíjmodell, amelynek lényege, hogy a rendszer csak annyit fizet nyugdíjra, amennyi az adott évben befolyik. Létezik egy másik opció is: ha rend lesz a gazdaságban, mégpedig hosszú távon, akkor kialakítható egy jó nyugdíjrendszer is.
