A pénztártagok döntő többsége jogosult lesz reálhozamra és a reálhozamok (a pénztári hozamok infláció feletti része), illetve az ezekhez csapott munkáltatói pótbefizetések összege átlagosan 124 ezer forint körül alakul. A tárgynapon, vagyis július 20-án az állami szervezetek, így az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK), illetve a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) nem adott ugyan semmilyen tájékoztatást a reálhozamokról, de a délelőtti állapot szerint ez volt a helyzet – tudta meg az fn.hu. A nagyobb, döntően pénzügyi csoportokhoz kötődő pénztárak az utolsó pillanatig kivártak, így ez az összesítés hét kisebb, jellemzően független nyugdíjpénztár tagjainak az adataiból adódott. A 124 ezer forint csak azok reálhozamát átlagolta, akik kapnak reálhozamot, vagyis a sok „nullás” nem rontotta a számot. A szórások nagyok, eddig 800 ezer forint a legnagyobb reálhozam, de az előzetes számokból már tudható, hogy lesz milliós reálhozam is, no és persze sok a pár tízezer forintos is.
Határnap
No, de miért is volt ennyire fontos határnap július 20-a és egyáltalán miért kellett az alapoknak az államtól visszaigényelni a reálhozamokat, miért nem fizették ki azokat közvetlenül a tagoknak? A törvényben meghatározott menetrend szerint az egykori pénztártagok reálhozamát ugyan valóban már a május 31-i állapot alapján ki kellett kalkulálni, de a szabály szerint június közepéig a kalkulációtól függetlenül az átlépő pénztártagok vagyonát teljes egészében át kellett utalni a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alaphoz (NYAA). A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) összesítése szerint határidőre meg is érkezett 2946 milliárd forint, ebből kért most vissza a 18 pénztár előzetes becslések szerint mintegy 250 milliárd forintot (a legnagyobbak közül az OTP 60, az ING 40 milliárd forintot) azért, hogy kifizethesse a reálhozamokat és a munkáltatói kiegészítő befizetéseket.
A pénztáraknak mára kellett véglegesen elkészülniük a reálhozamok kiszámításával, mert a mai napig kellett az összesített igényüket eljuttatni az ÁKK-hoz. Úgy tudjuk, a számítást és a procedúrát mindenhol a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének emberei ellenőrizték, és az érintett 18 pénztárnak belső ellenőri jelentést is kellett küldeni a reálhozam-számítási módszertanáról. A felügyelet elégedett volt a jelentésekkel, végül is mindenki megoldotta a matematikát, igaz, nem kis fejtörést okozott a sokszor pénztárt váltó tagoknál, hogy nem mindenhol volt könnyű visszafejteni a teljes életpályán, hogy melyik befizetés volt munkáltatói kiegészítő befizetés. Nem kevesebb, mint 550 ezer pénztárt váltó pénztártag volt a rendszerben, közülük még olyan is akadt, aki az évek során hétszer váltott pénztárat.
Nyitott kérdések
A visszaigénylés után, augusztus 31-ig többé-kevésbé lezárul a reálhozamok eljuttatása a tagokhoz. Hat pénztár már meg is kezdte a kifizetéseket. Az augusztusi befejezést azért több zárójel árnyalja. A felügyelet az ING-vel és az OTP-vel még pereskedni fog azon, hogy mennyi is jár a pénztártagoknak, a felügyelet álláspontja szerint ugyanis a pénztáraknak indokolatlan költségeket is felszámoltak az adott pénzügyi csoporthoz tartozó vagyonkezelők, ez pedig végső soron a tagok hozamából hiányzik. A felügyelet álláspontja szerint ezeket az összegeket a pénztáraknak vissza kell követelni a vagyonkezelőktől és át kell adni a tagoknak. A pénzügyi csoportok szerint azonban megfelelően jártak el, és ők alkalmazták helyesen a törvényt.
Augusztusra azoknak az ügyét sem lehet véglegesen lezárni, akik nem rendelkeztek a reálhozamaikról, és/vagy a postai kézbesítés során nem veszik majd át a járandóságaikat. Ők szeptember 16-ig még az illetékes postákon személyesen is átvehetik a jussukat, utána azonban megy az állami nyugdíjalaphoz a pénz, ahol majd az illető leendő egyéni számláján írható jóvá. Biztosan lesznek jogviták is a reálhozam nagyságáról. Amikor valaki megkapja a reálhozamát, öt napon belül egy 2010-2011-es elszámolást is kap. Ha ennek tartalmával nem ért egyet, elsősorban a saját pénztáránál reklamálhat. Ha azonban nem elégedett a panasza kezelésével, akkor a felügyelethez fordulhat, ha pedig elszámolási vita alakul ki, akkor polgári bíróság rendezheti a vitás kérdéseket. Szúrópróbaszerűen majd a felügyelet utólag is ellenőriz, kiemel egyedi aktákat és maga is végigszámolja, hogy mennyi reálhozam is járt.
Az első adatok
Az első reálhozamadatokat azért még illik fenntartásokkal kezelni, mert ez kicsit olyan, mint a parlamenti választások adatainak feldolgozása. Amikor a kisebb választókörzetekből beérkeznek az első adatok, az még nagyon eltérhet a végső számoktól, ahogyan ugyanis egészen más lehet a pártpreferencia a kis falvakban és a nagy városokban, úgy egészen különböző lehet a reálhozam a kisebb pénztáraknál és a nagyobbaknál. A következő nagy kérdés, hogy mit kezd az állam a nála maradó eszközökkel. A különböző részvények, kötvények, befektetési jegyek értékesítése már megkezdődött, az állampapírokkal pedig egyszerűbb volt az ügykezelés, azokat csak be kellett vonni, csökkentve ezáltal az államadósságot.
Egyelőre kevés az információ az értékesítés tervezett menetrendjéről, ami azért érthető, hiszen az állam saját eladási esélyeit rontaná, ha nagyon transzparens lenne. Azt sem tudni, mennyire sikerült megnyugtatóan kezelni a kezdeti kisebb fennakadásokat, de ezeket vélhetően megoldották a felek. Csak néhány érdekes problematika, ami az államnál a vagyonelemekkel kapcsolatban jelentkezett: volt olyan értékpapír, amelynek lejárat előtti aktuális értékét nem nagyon lehetett meghatározni, volt olyan értékpapír, amelyet állami tulajdonos nem birtokolhat, végül azt sem tudni, hogy miként kezelték a felek a direkt ingatlan-befektetéseket, hiszen ezek nem transzferálhatók.
