Még ma is érdeklődésre tarthatnak számot a találgatások és mendemondák a 37 évvel ezelőtti rejtélyes dallasi merényletről, ezért is sikerre számíthat Avar János Kennedyek című új könyve. A tapasztalt, jótollú, a témát alaposan ismerő hírlapíró munkája élvezetes, kellemes olvasmány. A szerző a tények, események bemutatása mellett nem fukarkodik a legkülönbözőbb pletykák, hálószobatörténetek bőséges ismertetésével sem. Ezért persze nem marasztalható el, hiszen nem tudományos monográfia írására vállalkozott, miként a tárgyalt témák meglehetősen önkényes kiválogatásáért sem volna jogos a rosszallás.
ÚJ STÍLUS. Avar János könyve egyszersmind kiváló alkalom, hogy eltöprengjünk rajta: mivel is magyarázható a Kennedy-család máig is elevenen élő mítosza. Ennek fő motívuma kétségtelenül a világszerte óriási visszhangot és felzúdulást kiváltó elnökgyilkosság, annak körülményei és utóélete. Mindehhez hozzájárult, hogy John Fitzerald Kennedy (JFK) jól ismert és népszerű, fiatal államférfi volt. A Fehér Házban új stílust honosított meg, nagyra értékelte és ügyesen használta fel a tömegkommunikáció, különösen a tévé nyújtotta lehetőségeket. És arról is gondoskodott, hogy állandóan beszéljenek róla és családtagjairól.
Egyébiránt elhivatottságának tudatát a “pénzcsináló” papa oltotta be gyerekei- be. Joseph Kennedy, a kétségbevonhatatlan tekintélyű ír katolikus “pater familias” érdeme, hogy családja a bosto- zni arisztokrácia sorába emelkedett. Politikai befolyásának elismeréseként 1937-ben a fontos angol nagyköveti poszttal bízta meg Roosevelt elnök. A botcsinálta diplomata a kritikus években meglehetősen kétes szerepet játszott, ezért tisztét csak 1941-ig, az amerikaiak háborúba való belépéséig tölthette be. Mérhetetlen hatalomvágyát fiaira örökítette át, akik közül valamelyiknek az elnöki posztot szánta. Nevezetes mondása: A Kennedyeknek csakis kastély vagy budi jár, közte semmi sem. Nos, bátyja, ifjabb Joseph halála után – katonai pilótaként vesztette életét 1944-ben – a sorban második fiú, JFK szerezhette meg a “kastélyt”, de a klán nem sokáig élvezhette ennek örömeit. Közbejött a dallasi merénylet – és az azt követő óriási felhajtás.
A gyilkosságot övezőszámos rejtély állandóizgalomban tartotta a közvéleményt. A Warren-bizottság hosszadalmas vizsgálatának végső következtetését a magányos gyilkosról az emberek nem fogadták el. Inkább adtak hitelt a legelképesztőbb összeesküvés-elméleteknek. A kételyeket számos népszerű könyv és film is táplálta, gerjesztette. Avar végül is úgy véli: az évszázad rejtélyének titkát valószínűleg sohasem lehet tisztázni, mégis úgy érzi: bizonyosak csak abban lehetünk, hogy JFK-val nem magányos merénylő végzett. Nos, ennek ellentmond több tekintélyes történész újabb vizsgálódása. Szerintük az elnököt valóban egyedül Oswald ölte meg, s nincs alapja az összeesküvési feltételezéseknek.
Közben a Kennedyek mítoszát tovább erősítette a következő fivér, az elnöki posztra szintén nem esélytelenül pályázó Robert (Bobby) feltáratlan hátterű meggyilkolása is. Az ő életét szintén magányos merénylő oltotta ki 1968-ban. És a történet folytatódott: a harmadik fiú az 1972. évi elnökválasztáson befutónak tekintett Edward (Teddy), aki már megúszott egy csúnya repülőbalesetet, részes volt egy fiatal lány halálában, s ez az eset véget vetett ígéretes politikai karrierjének. A család utolsó nagy reménysége pedig, a 38 éves ifjabb John, a “legszexisebb férfi” tavaly halálos repülőbalesetet szenvedett.
Mindezek az események – a teljesség igénye nélkül is – bizonyítják: a szüntelenül rivaldafényben álló Kennedyekkel mindig történik valami, ami bőséges anyagot szolgáltat a médiának – és a legendák életbentartásának. Emiatt is helyénvaló a kérdés: valóban valamilyen végzet sújtja-e a hírneves családot? A válaszunk: egyértelmű nem. Az Egyesült Államok elnöki posztja ugyanis mindig “veszélyes üzem” volt. Amerikának négy elnökét gyilkolták meg és kilenc ellen – köztük volt Ford és Reagan – követtek el merényletet. De nem a kiszámíthatatlan fátum magyarázza a Kennedy-klán többi tagját ért baleseteket, szerencsétlenségeket sem, hanem sokkal inkább a beléjük nevelt becsvágy, s az a tudat, hogy ők mindent megengedhetnek maguknak, a végsőkig bízhatnak kivételezettségükben meg szerencsecsillagukban. Vakmerőségükkel azonban kihívták a sorsot maguk ellen – és ezt szenvedték meg.
EZER NAP. Hogy meddig él még a Kennedyek legendája, korai megjósolni, miként arra is nehéz válaszolni: a megölt 35. elnököt az utókor majdan nagy államférfinak fogja-e elismerni. Az azonban már most is bizonyos, hogy JFK rendkívül kényes és bonyolult időszakban nyerte el a posztját, de az is, hogy a balszerencse csupán ezer napot hagyott neki, hogy “kifuthassa formáját”. Ezért rá is érvényes lehetne Fortinbras mondása Hamletről (Arany János fordításában): “… mert belőle, ha megéli, nagy király vált volna még.” De ezt sem tudhatjuk meg soha. –
