Rakonczay Gáborért aggódott hetekig a fél ország, töprengtünk, megvan-e még egyáltalán. Optimista hangulatban is nehéz volt elképzelni innen, biztonságos távolságban a viharos tengerektől, hogy mit kezd egy magányos kenus kint, az óriási, még nyugodt kedvében is félelmetes víztömeg tetején.
Persze mi mást csinált volna, mint hogy lapátol, ahogy ereje engedi. Ennek eredményeképpen első szóló kenusként átevezett az Atlanti-óceánon, méghozzá rekordgyorsasággal.
Ez egyben válasz egyik kommentelőnk számára is, aki szerint nem Rakonczay Gábor volt az első, aki átevezte az Atlanti-óceánt. Ez így van, sokan voltak már előtte arrafelé, csak ők nem kenulapáttal küzdötték át magukat a nagy vízen, mint a magyar sportember, aki jelenleg Antiguán, ottani magyaroknál várja feleségét. Íme néhányan, akik így, vagy úgy, de már megtették az utat.
Az őrült doki és a gumicsónak
Dr. Alain Bombard az egyik leghíresebb transzatlanti csónakos, aki alapvetően magát használta kísérleti nyúlnak, hogy bebizonyítsa, a tenger adta táplálékkal és esővízzel hetekig ki lehet húzni.
Bombard 1952-ben megnősült, majd azon nyomban bepattant egy hatalmas gumicsónakba, és Monacóból lecsorgott Marokkóba, majd Gran Canariára, Las Palmasba.
Onnan hazarepült Párizsba, meglátogatta feleségét és újszülött lányát, majd visszautazott a Kanári-szigetekre, és kisméretű vitorlával tuningolt, „Eretnek” nevű gumicsónakjával saját ereje, a szél és az áramlatok segítségével eljutott Barbadosra. Útközben csak az általa kifogott, pürésített tengeri herkentyűket és halakat ette, esővizet és nagy néha tengervizet ivott. Baj esetére volt nála néhány konzerv, de utazás előtt ezeket egy közjegyzővel lepecsételtette, és hozzájuk sem nyúlt.
Alain Bombard, az “Eretnek” és az Atlanti-óceán
2010-ben a lengyel Aleksander Doba a szenegáli Dakarból indulva egy 7 méter hosszú tengeri kajakkal Brazíliáig lapátolt. 99 napig tartott az 5394 km-es atlanti utazás.
Doba 2.26 km/órás átlaggal haladt, legrosszabb napján 54 km-et tett meg, az egynapos csúcs pedig 126.5 km volt. Útközben elromlott az áramfejlesztője, összeakadt 20 méteres hullámokkal, törött sótalanító készüléke miatt esővízen élt. Mindezt 64 évesen…
Aleksander Doba, aki 64 évesen 99 napot kajakozott a tengeren
A hosszútávú tengeri kajakozás atyjai az eszkimók voltak. A szóbeszéd szerint a régi időkben a grönlandi inuitok tettek egy-egy kajaktúrát Európába. A 17. században három partra sodródott inuit kajakot is őriztek Skóciában, ez pedig, ha nem is megdönthetetlen bizonyíték, de legalábbis nagyon gyanús.
Franz Romer 1928-ban a Kanári-szigetekről rajtolt, és 58 nap alatt elkajakozott Puerto Ricóba, igaz eredetileg New Yorkba akart eljutni, de egy hurrikán meggátolta ebben.
Nem csak a déli tengereken loccsantak az evezők, számos kajakos próbálkozott, meghódították az Északi-tengert (Derek Hutchinson – 1976), megkerülték a Horn-fokot (Frank Goodman – 1977), körbeevezték Ausztráliát (Paul Caffyn – 1981-82), ellapátoltak Kaliforniából Hawaiira (Ed Gillet – 1987) és Kanadából Írországba (Peter Bray – 2001).
1969-re két komoly evezőstúra is jutott: John Fairfax a transzatlanti csónakosok kedvenc rajhelyéről, Gran Canariáról indulva Floridában ért partot, Tom McLean pedig Új-Foundlandról jutott el Írországba.
1984-ben Amyr Klink Namíbában tette vízre hajóját, és meg sem állt a brazíliai Salvadorig. Peter Bird 1983-ban átevezte az Atlanti-óceánt, de 1996-ban egy hasonló kaland során nyoma veszett.
