Összességében az OECD országjelentése pozitív képet vázol fel Lengyelország makrogazdasági helyzetéről. A GDP reál-növekedése, amely egyebek között az 1994 óta megfigyelhető beruházási fellendülés következtében az utolsó négy évben átlagosan majdnem 6 százalékot tett ki, a közeli jövőben is 5,5 százalék felett maradhat. Ennek ellenére a munkanélküliség az idén és jövőre csak lassan fog csökkenni – az OECD 10,1 és 9,3 százalékos rátát prognosztizál. A növekedés ugyanis a termelékenység javulásából táplálkozik, így sok fiatal továbbra sem tud majd belépni a munkaerőpiacra. Folytatódik a mezőgazdaság és a nehézipar háttérbe szorulása is, ami újabb létszámfeleslegekhez vezet.
A párizsi székhelyű szervezet szakértőinek értékelése alapján a folyó fizetési mérleg alakulása a legkedvezőtlenebb fejlemény. A deficit a belföldi kereslet élénkülése és az exportbővülési tempó 11-12 százalékosra lassulása következtében látványosan duzzad. Lengyelországban azonban az OECD szerint nem várható egy, a „cseh minta” szerinti bizalmi és fizetésimérleg-válság. Az elemzők ezt a véleményüket arra alapozzák, hogy a hiány mértéke a kritikus határ – a GDP-hez viszonyított 7 százalék – alatt marad, ráadásul azt a közvetlen külföldi befektetések messzemenően ellensúlyozzák. Az ezredfordulóig azonban nem várható e deficit 6 százalék alá süllyedése, márpedig ez a ráta hosszabb távon kellemetlenül magas. Ezért a tanulmány készítői a költségvetési politika szigorítását ajánlják, a restriktívebb változatot támogatva a varsói pénzügyi tárca által előkészített két forgatókönyv közül; azt, amely 2003-ra költségvetési egyensúlyt irányoz elő.
Strukturális megközelítésben az OECD arra mutat rá, hogy a növekedés eleddig elsősorban az iparból és a szolgáltatásokból táplálkozott, s azon belül is a magánvállalkozások dinamikáján nyugszik. Ezzel szemben vigasztalannak látszik a mezőgazdaság helyzete, valamint az állami üzemek teljesítménye – mindenekelőtt a bányászatban és a nehéziparban. Az ellentétes irányú fejlemények okozta problémák enyhítéséhez a legjobb út a privatizáció felgyorsítása. Azokat a próbálkozásokat, hogy állami üzemek egyesítésével vagy holdingokba terelésével erősebb egységeket hozzanak létre, az OECD szkeptikusan értékeli: elemzői szerint mindez csak tovább késleltetné a megkerülhetetlen szerkezetváltást.
