Immár az inflációt meghaladó mértékben nő a vállalatok hiteligénye, amelyet – s benne a hosszú lejáratú kölcsönök iránti keresletet is – a bankok egyre nagyobb arányban „képesek” kielégíteni. Az utóbbi két-három évben, amikortól tehát javulni kezdett a magyarországi kockázatok megítélése, a hitelintézetek gyarapítani kezdték a hosszabb futamidőre szóló kihelyezéseiket is. Az ezt megelőző időszakot viszont túlnyomórészt a rövid lejáratok jellemezték, többek közt azért, mert a bizonytalansági tényezők miatt e hitelek forrását lényegesen könnyebb volt biztosítani, mint az éven túliakét. Egyébként vállalati oldalról – főként a nagyvállalkozások részéről – is főként erre mutatkozott igény. A Magyarországon befektető nagyobb cégek ugyanis tetemes tőkével alakultak, majd azt „apasztva” fejlődtek. Beruházási hitelekre tehát kezdetben nem volt szükségük, legfeljebb az éven belüli finanszírozási formákra támadt igényük. A belföldi, illetve a kisebb társaságok mindazonáltal jócskán voltak forrás híján.
Mára viszont – állítják a banki elemzők – megteremtődtek azok a piaci feltételek, amelyek a hosszú távú banki kihelyezések tekintetében is kedvezőek. Ezen kondíciók közé sorolják – még mindig főleg a nagyméretű cégek vonatkozásában – a bankok és ügyfeleik kapcsolatának utóbbi két-három évben bekövetkezett fejlődését. Ehhez alapot részint a társaságok egyre javuló likviditás menedzselése szolgáltat, részint – a költségeket illetően – egyre érzékenyebb hitelpolitikájuk. Idetartozik továbbá, hogy sok társaságnál – és még inkább a vállalatcsoportoknál – központosítják a döntési mechanizmusokat, így az sem ritka, hogy egyetlen kézben fut össze egy teljes cégcsoport valamennyi pénzügyi tranzakciója. Következésképpen egy „szálon” tartja a társaság a kapcsolatot a bankkal is, ami lehetővé teszi az ügyfelek jobb megismerését; lerövidíti azt az időt, míg általában a két intézmény viszonya „bejáratottá” válik, illetve azt is míg – immár konkrétan – az egyes ügyletek elbírálásra kerülnek.
Bár a bankok vállalati hitelkihelyezési piaca többé-kevésbé felosztottnak tekinthető, mégis erős verseny mutatkozik e téren. Emiatt pedig a hitelintézetek egyre táguló köre a közép- és kisvállalkozásokat is kölcsönre érdemes ügyfélnek tekinti. E szektorban ma már számos bank a jövő ígéretes üzletágát látja, ám azt, hogy tényleg azzá is válhasson, a szóban forgó vállalkozói réteg felkarolására irányuló kormány-előterjesztés jóváhagyása alapozhatja majd meg.
A kisvállalkozásoknak jutó kölcsönök komplett törvényi szabályozása tehát még várat magára, s jóllehet, számos támogatási program született már e célból, e szektor a hitelállomány-adatok szerint csak töredékét adja az összvállalati hitelpiacnak. A Magyar Nemzeti Bank (MNB) adatai alapján a vállalkozói hitelek állománya az idén októberben a teljes bankrendszerben meghaladta a 2,1 billió forintot, e „tortából” azonban a kisvállalkozásoknak mindössze 88,7 milliárd forint jutott. Ez egyébként éppen 15 milliárd forinttal haladta meg kölcsöneik tavaly év végi állományát; mindeközben az összes vállalati hitel 350 milliárddal gyarapodott. Arányában tehát a kisvállalkozók kölcsönei bővültek jobban, mely folyamatot a jegybank indexei is alátámasztanak. A vállalatok hitelei – a kisvállalkozásoknak nyújtott kölcsönöktől eltekintve – évente 30-40 százalékkal bővültek az utóbbi időben, a leggyorsabban talán éppen 1997-ben. A kisvállalkozások esete másmilyen: 1996-ban néhány százaléknyival még kevesebb is „fogyott” e hitelekből, mint az azt megelőző évben, és 1997-ben sem igen mutatható ki egyértelmű növekedés. Az idén havonta kiadott tizenkét havi adatok azonban már rendre 30-40 százalékos bővülést jeleznek.
A kisvállalkozók hiteleinek 60 százalékát egyébként a nagybankok bocsátották a kérelmezők rendelkezésére, e téren a közép- és kisbankok nagyjából ugyanakkora állománnyal (20-20 százalékkal) rendelkeznek, míg a specializált hitelintézeteknek egyetlen forintjuk sem akadt erre a szektorra. Amennyiben az összes vállalati kihelyezéseikhez arányítjuk az ezeknek a társaságoknak folyósított kölcsönök állományát, a kép kissé módosul: bár továbbra is a nagybankok vezetnek, hiszen a jegybank júniusi adatai szerint hiteleik 6 százalékát fordították e szférára, a középbankoknál 2 százalék e mutató, a kisbankoknál viszont majdnem 3 százalék.
Figyelemre méltó e kihelyezéseken belül a rövid és hosszú lejáratú hitelek aránya. Míg összességében háromszor annyit adtak a bankok éven belüli futamidővel, a középbankok esetében ez az arány csak kétszeres. Az e kategóriába jutó hitelintézeteknél viszont általában is hasonló a vállalati kihelyezések időbeli megoszlása. A nagybankoknál ez koránt sincs így: a kis cégeknek háromszor annyi rövid futamidejű hitelt adtak mint hosszút, általában viszont csak alig haladja meg az éven belüli vállalkozói hitelállományuk az éven túlit. Megjegyzendő, hogy amennyiben a teljes bankrendszert vizsgáljuk, az utóbbiakból éppen 200 milliárd forinttal kevesebbet kölcsönöztek a bankok, mint rövid hitelből.
A vállalati hitelezésre vonatkozó statisztikákat folytatva: a vállalkozói szektor nettó bankkölcsön-tartozása – azaz hiteleik bankbetéttel nem „ellentételezett” része – 960 millió forintot tett ki a MNB legfrissebb, júliusi adatai szerint, ami akkor még 51,4 százalékos fedezettséget jelentett. Az idén eddig áprilisban volt a legkisebb a bankokban a hitelekkel szemben álló vállalkozói betétek hányada, de akkor is alig maradt 50 százalék alatt. Tavaly egyébként 51-58, egy évvel korábban pedig 61-69 százalék között ingadozott e mutató.
A belföldi társaságokra jellemző továbbá, hogy kétszer annyi kölcsönt vesznek fel forintban, mint devizában, e különbség azonban folyamatosan csökken. A vállalati betéteknél ellenben a devizában fialtatott rész szinte teljesen állandó mértéket mutat, a forintbetétek állománya a tavalyi negyedik negyedév óta jó 100 milliárd forinttal 709 milliárdra gyarapodott, s ezzel a devizában tartott összegnek jelenleg több mint háromszorosát teszi ki. A lakosságot és a vállalatokat összevetve a bankbetétek egészét tekintve az előbbinek jó két és félszer annyi pénze fial a hitelintézeteknél, mint amennyi a vállalatok összesen 941 milliárd forintnyi betétállománya, a hiteleket illetően merőben más a helyzet: a vállalatoknak közel tízszer akkora a magyar bankrendszerrel szemben fennálló tartozásállománya, mint a lakosságnak.
