Európa keleti felében az utóbbi időben felütötte a fejét egy sokak által károsnak tartott adóverseny. Ebbe a versenybe – a politikusi megnyilvánulások, valamint a kormányfő által meghirdetett ötéves adóreform perspektíváját látva – egyértelmű, hogy Magyarország is beszállt. Az adórendszer egyszerűsítését minden politikai oldal magáévá tette, de a radikális egyszerűsítést, az egykulcsos személyi jövedelemadó bevezetését eddig csak a kisebbik kormánypárt és az MDF tűzte zászlajára.
Nem teljesen véletlen, hogy a liberális párt egyik prominense, a korábban párton kívüli Kóka János gazdasági miniszter vetette fel a kérdést. Az egykulcsos adó bevezetése ugyanis a neoliberális gazdaságpolitika egyik vesszőparipája. Egyes értelmezések szerint ennek egyik célja az európai jóléti rendszerek leépítése, s ennek lenne a kísérleti terepe a tőkehiányos gazdaságokkal rendelkező Kelet-Európa. Az itt található, egymással versengő kis országok ideálisak a kipróbálásra.
A nyilvánvalóan adófizetési morált javító, valamint az országimázs lehetőségével bíró adóversenynek káros hatásai is vannak, hiszen legtöbb esetben a költségvetés kiadási oldalát is le kell faragni ahhoz, hogy egyensúly megmaradjon. A legkisebb ellenállás elve alapján az államháztartási rendszer fenntarthatóságát ebben az esetben legtöbbször a szociális kiadásokban végrehajtott költségcsökkentéssel kompenzálják. A flat tax néven ismertté vált egyszerű adózási módszer csökkenti a kedvezményeket, s kevéssé differenciál a társadalmi rétegek között. Bírálói szerint a kelet-európai kísérletek után a nyugat-európai jóléti rendszerek lebontása kezdődik.
Az alábbiakban a flat tax útjára lépett két szomszédos ország – Szlovákia és Románia – adóreformjának rövid értékelését kíséreljük meg.
Észak
Szlovákiában már 2004. január elsejével egységesítették az adórendszert. Ekkortól 19 százalékos a forgalmi, a jövedelem- és a társasági adó kulcsa. Az egyszerűsítés érdekében a személyi jövedelemadó 21 különböző kulcsát törölték el, eltüntették szinte az összes kedvezményt, valamint egységesítették a 14, illetve a 20 százalékos forgalmi adót.
Az első év eredménye lesújtó volt, hiszen az előre jelzettnél sokkal nagyobb gazdasági növekedés ellenére az adóbevételek 2004-ben közel 0,7 százalékkal alulmúlták a 2003-as szintet. Egyedül az indirekt adóbevételek haladták meg az előző évi szintet. De hasonlóan rosszul járt a szociális ellátórendszer is. Ugyan eleve beleterveztek egy, a GDP 0,8 százalékát kitevő többlethiányt, de a társadalombiztosítási rendszerek deficitje ennél is nagyobb volt, összesen a GDP 1 százalékára rúgott.
A lépés főként a kis költségvetéssel, egyébként is nehéz körülmények között működő szervezeteket, intézményeket érintette. Így az alapiskolai ellátásban okozta a legnagyobb gondot. Ugyanis a reform kapcsán úgy alakították át az oktatási rendszer finanszírozását, hogy ezek az intézmények havonta, egyforma részekre lebontva kapták meg az éves normatívát. Ugyanakkor a kiadások nem egyenletesen elosztva jelentkeztek, így főként a téli hónapokban akadályozták az iskolák finanszírozását. A döntés a magánnyugdíj-pénztári rendszer átalakítását is magával hozta, itt a befizetett összegnek az adóalapból való levonhatóságát csökkentették.
A szlovák pénzügyminisztérium egy tanulmánya persze azt szeretné bizonyítani, hogy a reformnak egyetlen kárvallottja sincs. Az államháztartási hiány csökkent, s a szlovák gazdaság gyönyörű növekedési adatokat produkál. A reformok hívei szerint jelentős mértékben nőhet ugyanis a foglalkoztatottság, ami elsősorban a külföldi cégek mind nagyobb térnyerésének köszönhető. A reform pozitív eredménye, hogy 2005 első félévében a kiemelt gazdasági ágazatokban 4 százalékkal nőtt a foglalkoztatottság.
A reformokat fenntartással figyelők szerint ugyanakkor a munkaerő-felvételre amúgy is sor került volna, hiszen Szlovákiába a rendszerváltást követő időszakban kevés külföldi tőke érkezett, így a jelenlegi felfutás már várható volt, aminek csak részben van köze az adóreformhoz. Vagyis kisebb szociális megrázkódtatással hasonló eredmény született volna.
Mindezek ellenére makroszinten egy jó, és Szlovákia versenyképességét valószínűleg javító lépésről van szó, aminek az egyes emberek egyelőre nem biztos, hogy örülnek.
Kelet
Románia valószínűleg a szlovák példán buzdult fel, s a 2004 végén hatalomra kerülő kormánypártok egyik első intézkedésükkel december 29-én módosították a költségvetési törvényt. Ennek értelmében 2005. január elsejével egységesítették az adórendszert, s 16 százalékos jövedelem- és társasági adót vezettek be. Az új kormány célja az volt, hogy a rendkívüli gazdasági növekedést produkáló román gazdaság fellendülésére alapozva pótolja a bevételkiesést. A tervek itt is kedvező kilátásokat mutattak, de a valóság mást hozott. Így már januárban elgondolkodtak azon, hogy esetleg egy százalékponttal 20 százalékra emelnék az áfakulcsot.
Teljeskörű és független értékelést valószínűleg csak néhány hét múlva kapunk az elmúlt egy évről, addig viszont be kell érnünk a román kormányfő érvelésével. Calin Popescu Tariceanu ötödével növekvő állami bevételekről, csökkenő munkanélküliségről és mérséklődő inflációról számolt be az egykulcsos adórendszer eredményeként.
Kormányöröm
A román miniszterelnök szerint a bevételek növekedése minden korábbi várakozásukat felülmúlja. A munkanélküliség 6,2 százalékról 5,5 százalékra, az infláció 9,3 százalékról 8,5 százalékra mérséklődött tavaly az egy évvel korábbihoz képest. A havi átlagjövedelem a tavalyi 600 lejről (170 euró) az idén 740 lejre (210 euró) nőtt.
Az árvizek miatt viszont megtorpant a gazdasági növekedés. 2005 első háromnegyed évében az ország gazdasága 3,6 százalékkal bővült éves szintre vetítve az egy évvel korábbi 8,1 százalék után. A szolgáltatói szektor 7,9 százalékkal, az építőipari 7,1 százalékkal bővült, míg az agrárium teljesítménye 12,6 százalékkal gyengült. Az év első kilenc hónapjában a lakossági fogyasztás 9,7 százalékkal nőtt.
Elemzők már korábban figyelmeztettek, hogy némileg felelőtlenség a román gazdaság 2004-es, rendkívüli növekedését alapul venni a következő évi prognózisoknál. Ugyanis a lendületes bővülés komoly veszélyeket is magában rejt. Románia ugyan sokkal nagyobb, mint Magyarország, de hozzá hasonlóan függ a világgazdaság rezdüléseitől. Veszélyt jelenthet, hogy habár a termelés nőtt, a termelékenység növekedése egyelőre nem tudta követni. Ez még nem okoz problémát, sőt a politikusok népszerűségét növeli, hiszen valószínűleg ez áll az amúgy sem túl magas munkanélküliség csökkenése mögött. További problémát jelenthet majd a román gazdaságnak, hogy – részben – a csökkentett adók miatt megugrott a belső fogyasztás, ami negatívan befolyásolhatja a román inflációs kilátásokat.
