Gazdaság

Legények a gáton

Egy közelmúltban indult nyomozás keresztülhúzhatja Leisztinger Tamás milliárdos üzletember - értesüléseink szerint legalább 22 milliárd forintos - telekügyletét. A Kopaszi-gát fejlesztés kapcsán az önkormányzat jegyzőjét és a hűtlen kezelés gyanúja miatt feljelentést tevő Schneller Domonkos helyi és fővárosi fideszes képviselőt már ki is hallgatták tanúként.












Legények a gáton 1


Legények a gáton 2
Fotó: Eck Imre Gábor
Legények a gáton 3

Egy történet, két olvasatban, két nézőpontból. Az egyik verzió szerint egy óriási összegű, értesüléseink szerint legalább 22 milliárd forintot érő telekügyletet hajtottak végre a Kopaszi-gát körüli területtel, amelyből a XI. kerületi önkormányzatnak csupán 1,89 milliárd forintnyi bevétele származik, valamint gazdagodott egy rendezett közparkkal. Az alapkérdés: megkárosította-e a helyhatóságot a többek által baloldali kötődésűnek tartott nagyvállalkozó és az újbudai önkormányzat között létrejött együttműködés? Vagy egyszerűen az ütötte ki a biztosítékot néhány XI. kerületi politikusnál, hogy a vagyonlista negyedik helyén álló, nem éppen finom megoldásairól ismert Leisztinger – igaz, 8 milliárd forint körüli befektetéssel – a tranzakció során legalább tízszer akkora bevételt tehetett zsebre, mint az önkormányzat?

Leisztinger Tamásnak a Figyelőnek adott exkluzív nyilatkozatából mindenesetre az derül ki, hogy az ügylet végére még nem tettek pontot a felek; tovább tartanak az egyezkedések a Mota-Engil-Finibanco nevű portugál befektetői csoporttal. A Kopaszi-gát területét birtokló cég, az Öböl Invest Kft. 75 százalékáért a portugálok legalább 22 milliárdot kínáltak – ezt erősítette meg több független forrás is. Leisztinger azonban lapunknak azt állította, hogy a tényleges vételár nem egyezik meg a találgatásokban szereplő összeggel, előbbit azonban nem kívánja nyilvánosságra hozni.









Legények a gáton 4

Olcsó telek az államtól


A nagy, összefüggő Kopaszi-gát-fejlesztés mellett egy „kisebb”, 3,3 hektáros, a fejlesztéshez kapcsolódó telek sorsa is figyelmet érdemel a sokszereplős ingatlanügyben. A feltételezett törvénytelenségek miatt Schneller Domonkos helyi fideszes képviselő november végén hűtlen kezelés és hivatali visszaélés gyanújával már feljelentés-kiegészítést is tett az ügyészségen.
A lapunk birtokába jutott dokumentumok szerint az említett telket 2005 szeptemberében vásárolta meg a ciprusi székhelyű Sampaio Kft. (érdekes összefüggést sejtet a cég portugál hangzású neve annak ismeretében, hogy a lágymányosi ingatlanfejlesztés végül az idén éppen egy portugál szakcégnél kötött ki). Az eladó a Kincstári Vagyoni Igazgatóság (KVI) volt. A Sampaio Kft. bruttó 220 milliós árat fizetett, ami 6620 forintos négyzetméterenkénti összegnek felel meg. Mindössze két hónappal a Sampaio tulajdonszerzése után a kft. egészét megvásárolta Leisztinger egyik ismert érdekeltsége. Az önkormányzat és Leisztinger közös cége az ominózus telket állítólag szintén egy (másik) Leisztinger-érdekeltségtől vette meg később a fejlesztéshez.
A Sampaio ügyvezetője 2006 tavaszáig Rózsa István György volt, aki az MDF országgyűlési listáján egy hellyel maradt le a parlamentbe jutásról. Az értékesítés idején a KVI vagyongaz-álkodási főosztályá-ak vezetője Vas János volt. Ő 2006 tavaszán szintén az MDF listájáról bejutott a parlamentbe.
A feljelentő szerint a Sampaio (illetve később Leisztinger, majd az ő többségi tulajdonában lévő Öböl XI. Kft.) mélyen áron alul kapta meg a KVI-tól a telket, hiszen az négyzetméterenként 20, vagy akár 30 ezer forintot is érhetett. Már megvolt a rendezési terv, s a telkek beépíthetősége is kedvező volt.
A telkek tulajdonosát, a Sampaio Kft.-t a Leisztinger többségű közös cégnek, az Öböl XI. Kft.-nek „játszotta tovább” a helyhatóság – állítja Schneller. Szerinte ezzel mintegy 200 millió forintos vagyoni hátrányt szenvedett el az önkormányzat.

Legények a gáton 4
Legények a gáton 3

Úgy tudjuk, hogy a Leisztinger és a portugálok közti ügylet egyebek mellett azért sem zárult még le, mert a Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK) az elmúlt hetekben nyomozást indított. November végén nemcsak a feljelentést tevő Schneller Domonkos fideszes kerületi és fővárosi képviselőt (a Fidelitas budapesti elnökét) hallgatták ki tanúként, hanem Újbuda jegyzőjét is. Nem lenne meglepő az sem, ha a következő hónapokban a történet két kulcsszereplőjét, Molnár Gyula polgármestert és Leisztinger Tamást is meghallgatná a nyomozóhatóság.

TÍZMILLIÁRDOS ÖNKORMÁNYZATI KÁR? A feljelentés különösen nagy értékre elkövetett hűtlen kezelésről szól, amelyben egyelőre ismeretlen tettes ellen nyomoz a rendőrség. Amennyiben megalapozottnak találják a gyanút, és esetleg parlamenti képviselők is érintetté válnak az ügyben, akkor az ügy az Ügyészségi Nyomozóhivatal hatáskörébe kerül. A nyomozás legalább egy-másfél esztendeig tarthat, mivel sokszereplős, szövevényes telekértékesítésekről van szó. Leisztinger és a lapunk által megkérdezett jogi szakértők is leszögezik: a hűtlen kezelés vádja legfeljebb a hatalmas területet értékesítő önkormányzatnak róható fel, a nagyvállalkozó ilyen jogcímen nem vonható felelősségre. Igaz – teszik hozzá forrásaink -, nincs kizárva, hogy a háttérben olyan együttműködés körvonalazódik, amely túlmutat az önkormányzati szereplőkön. Schneller Domonkos mindenesetre azt állítja, hogy Újbuda önkormányzatát nem kevesebb, mint 10 milliárd forintnyi vagyoni hátrány érte a Kopaszi-gát környékének Leisztinger Tamás nevével fémjelzett fejlesztése kapcsán.

A szövevényes ingatlanügy 2003 tavaszáig nyúlik vissza. Feltehetően ekkor határozta el Leisztinger Tamás, hogy ingatlanfejlesztésbe kezd a lágymányosi Kopaszi-gátnál (Csendesebb vizeken – Figyelő, 2005/37. szám). Az önkormányzat rögvest a segítségére sietett. Molnár Gyula, a kerület polgármestere és Lakos Imre alpolgármester is részt vállalt a nagy jelentőségű fejlesztés előkészítéséből. A helyi ellenzék, különösen pedig Schneller Domonkos – állítása szerint az önkormányzati vagyont féltve – már két évvel ezelőtt felemelte szavát a körvonalazódó konstrukció ellen.

Az ügylet a más esetekben is „bevált” Leisztinger-séma szerint zajlott: alapíts közös céget, majd az abba jelentős értéket vagy tőkét invesztáló tulajdonostársat fokozatosan vásárold ki, lehetőleg minél alacsonyabb áron. E konstrukció persze önmagában még nem büntetőjogi kategória. A helyi ellenzék által feltételezett vagyonvesztés egy többlépcsős telekügylet kapcsán következett be. A folyamat még 2003 októberében kezdődött, a XI. kerületi önkormányzat maga alapított céget Öböl XI. Kft. néven, amely a helyi vagyonkezelőből vált ki. A szerény alaptőke mellé a lágymányosi Kopaszi-gát szinte teljes vízparti területeit, vagyis 28,5 hektárt apportáltak, méghozzá Schneller szerint nem a valós piaci áron, hanem az alacsonyabb, könyv szerinti értéken.

Hivatalosan még 2003 decemberében jelentették be a képviselő-testület előtt, hogy a területen „egy vállalkozóval közösen” fejlesztést tervez az önkormányzat – emlékszik vissza Schneller. A fideszes politikus szerint a képviselők sürgősséggel tárgyalták az ügyet, egy hosszú, helyrajzi számokkal teleírt listát böngészhettek csak, így nem hozhattak kellően megalapozott döntést. Leisztinger ezzel szemben úgy érvel, hogy a képviselő-testület szinte egyhangúlag támogatta a fejlesztést, legalábbis egészen 2005-ig, amíg a közös cégben nem kerültek többségbe az őhozzá köthető társaságok. Ám ezt követően is megvolt az egyszerű többség – emlékeztet a nagyvállalkozó.

Az önkormányzat álláspontja szerint a kerület végül „jól jött ki az ügyből” (az ügylet részleteit lásd külön), hiszen mintegy 2 milliárd forintot kerestek a fejlesztésen, és kaptak egy rendbe hozott közparkot is. Az önkormányzatnak – az egyik magas rangú, kerületi kormánypárti politikus szerint – nem az a dolga, hogy profitorientált vállalkozóként működjön. Elsődleges feladata, hogy közfunkcióit ellássa. „Az erő a pénznél van, így nem tehetett többet a polgármesteri hivatal” – szól a védekezés.

A kerületnek és lakóinak csupán az a fontos, hogy a gazos területből közpark lett, és rövidesen irodák, lakások, üzletek épülnek, és immár rendezett a köztulajdon állapota. Ráadásul úgy, hogy Újbudának nem került ez egyetlen fillérjébe sem, sőt némi hozamot is termelt az ügylet – szól a történet másik olvasata. A fideszes képviselő feljelentésében foglaltak ismeretében azonban erősen vitatható a helyhatóság egyik politikusának azon vélekedése, miszerint „az önkormányzatból hiányoznia kell a vállalkozói attitűdnek”, illetve „a PPP konstrukciókat még szoknia kell a hazai közéletnek”.

EURÓPAI ÁLLAPOTOK. Vitathatatlan azonban, hogy európai állapotok alakultak ki a Kopaszi-gátnál. A területhez 1990 óta hozzá sem nyúltak, mára viszont eltűntek a romos épületek, az illegális horgászbódék, felszámolták a sittet, a szemetet, a gazt. Nemcsak egy szép közparkot alakítottak ki a terület egy részén, de a sporttelep is megújult. Látványos új vízi színpad épült, vendéglátó egységek nyíltak.

Ugyanakkor arra nincs logikus magyarázat, hogy az önkormányzat kormánypárti, a projekt mellett álló politikusainak miért nem esett rosszul, amikor értesültek arról, milyen magas áron kelt el a Kopaszi-gát területe… Ehelyett az önkormányzat iskoláival közösen pár hete nagy hírveréssel beharangozott Guinness-rekord-kísérletet tartottak a megújult öbölben. Mintegy kétezer gyermek gyűlt össze egy ismert lemezlovas dalát énekelve, e sajátos eszközzel keltve hírét a sikeres fejlesztésnek.









Legények a gáton 4

Leisztinger kontra Fidesz


Utólag, 2004 januárjában ébredt a helyi fideszes ellenzék: akkor sürgették először az értékbecslést, mivel szerintük e nélkül került sor a legelső apportra még 2003 decemberében. Így 38 nappal a testületi döntést követően adott végül erre megbízást az önkormányzat – állítja Schneller Domonkos helyi fideszes képviselő. Ez 4 (!) napon belül elkészült, és alá is támasztotta, hogy a mintegy 1,5 milliárd forinton bevitt önkormányzati telek és vízfelület értéke megegyezik a valós apportértékkel. A képviselő állítása szerint 2004 februárjában az önkormányzat számára igen előnytelen szindikátusi szerződést kötött az Öböl XI. Kft. a Leisztinger tulajdonolta Eravissal, amely ekkor még 1 százalék alatti részesedéssel rendelkezett a cégben. Ezt azonban folyamatosan növelhette. Mégpedig oly módon, hogy az önkormányzat opciót kapott területeinek (üzletrészeinek) fokozatos értékesítésére. Az opciós árat azonban egy képlet szabályozta, amely az apportértéken felül csupán a jegybanki alapkamatot írta hozzá az eredeti árhoz.













Legények a gáton 1


Legények a gáton 2
Schneller Domonkos vádol. Eltûntek Újbuda milliárdjai?
Legények a gáton 3

Ráadásul az Öböl XI. Kft. alapításakor Leisztinger mintegy 1,5 milliárd forint értékben az üzletbe bevitt egy 8,5 hektáros, jó adottságú területet. Ezt négyzetméterenként jóval magasabbra értékelték, mint az önkormányzat összesen 36 hektáros vízparti, vízfelületi területét, illetve egy további telkét. A számtanpélda adott: a Leisztinger-érdekeltségben lévő telek négyzetméterára 14 400 forintot ad ki, az összes önkormányzati terület átlagos négyzetméterára csak mintegy 4400 forint! Igaz, e terület jó része az öböl vízfelülete. Schneller állítása szerint, az önkormányzatot mintegy 1,5 milliárdos vagyoni hátrány érte a kisebb apportérték okán. Ráadásul a Leisztinger-érdekeltségű telekről sem látott értékbecslést a képviselőtestület. Leisztinger Tamás álláspontja szerint azonban igen elhanyagolt és zömében nem beépíthető, csak parknak szolgáló területet vitt az ügyletbe az önkormányzat.

Schneller szerint éppen a feltűnő értékaránytalanság az, ami az egész ügyletet végigkíséri, és igen aránytalanná teszi a kiszálláskor kapott összegeket is. A terület felújításának ütemében Leisztinger ugyanis folyamatosan, de az eredetileg meghatározott nyomott áron vásárolta ki az önkormányzati üzletrészeket. Így végső soron az önkormányzat 1,89 milliárd forinthoz jutott 36 hektárnyi területért.

Bár talán 2003-ban valóban nem érhettek többet azok az igen elhanyagolt telkek, ám azok a környékre vonatkozó kerületi szabályozási terv (kszt) elfogadása nyomán már igen – húzza alá Schneller Domonkos. Egy későbbi, 2005. áprilisi döntés ugyanis magas házak építését is lehetővé tette ezen a területen.

A rendezési terv és a magas házak engedélyezése összességében 4-5-szörösére is növelhette az eredeti telekárat, ám az önkormányzat ezért semmilyen ellentételezést nem kért. Többen úgy gondolják, hogy emiatt kifejezetten rossz gazdaként bánt saját vagyonával.

Miközben mintegy 33 milliárd forintra nőtt az összefüggő terület értéke addig, az önkormányzat alig 2 milliárdot és egy rendezett területet látott az üzletből.

Legények a gáton 4
Legények a gáton 3











Legények a gáton 4

Elfogyott a bátorságom


Nagy hátránya is származhat politikai ismeretségeiből
a milliárdos nagyvállalkozónak, aki méltánytalannak tartja a Kopaszi-gát projekt kapcsán őt ért támadást. Utóbbi, a már meg­kötött, legalább 22 milliárdos Öböl-üzlet lezárását is veszélyeztetheti.


– Ritkán szerepel a lapok társasági rovatában, ám az mégis napvilágot látott, hogy az érdekeltségei közé sorolt Hunguest Hotels montenegrói szálloddájában gyakran fordulnak meg a baloldalhoz köthető személyek. Egyebek mellett Veres János pénzügyminiszterről, Hagyó Miklós főpolgármester-helyettesről, vagy a Tisztelet Társaságát kiötlő Schmuck Andorról szól a fáma. Mit szól mindehhez?













Legények a gáton 1


Legények a gáton 2
“Hűlen kezelés gyanúja legfeljebb az eladót, azaz az önkormányzatot érinthetné, de meg­gyõzõdésem, hogy ezzel a konstrukcióval a kerület nagyon jól járt.”
Fotó: Lakos Gábor
Legények a gáton 3

– A szálloda vendégeinek mintegy 40 százaléka magyar, miért ne lehetnének köztük ismert emberek? Amúgy a jobboldalhoz köthető személyek is rendszeresen megfordulnak a szállodában. Schmuck Andor régi jó barátom, aki valóban megkért a Tisztelet Társaságának támogatására, amit el is vállaltam. Itt jegyezném meg, hogy megfinanszíroztam egy koncert megrendezését, ami után azt kaptam a média egy részétől, hogy az MDF-et támogattam. Hagyó Miklóst szintén régebb óta ismerem, együtt szoktunk focizni, és ő is – akárcsak a pénzügyminiszter úr – vendégként fordult meg a szállodában. Ugyanakkor téved, aki azt gondolja, hogy néhány politikust ismerni egyet jelent a jó üzletekkel és a korrupcióval. Ezzel szemben kemény világ a politika, ahol személy szerint nagy hátrányom is származhat az ismeretségekből. A belső viszonyok hektikusan változnak a nagypolitikában.

– De nem szoktak ölre menni az eltérő politikai nézeteket valló vendégei?

– Ott, a szállodában nem jellemző az az acsarkodás, ami idehaza megy, s ami engem aggodalommal tölt el. A sárga irigység faktorral még nincsen gond, hiszen amíg csak ülünk és irigykedünk a tévé előtt, az nem számít. Az „A faktor” (az acsarkodás – a szerk.) viszont nagyon veszélyes, mert érdemi kárt okoz az üzletnek.

– Nem érez késztetést az acsarkodás megfékezésére? Mondjuk egy „harmadik” politikai erő támogatásával, esetleg gründolásával?

– Egyáltalán nincs jó véleményem a politikáról, szomorú dolognak tartom, hogy lehetetlen hosszabb távú célokat számon kérni a politikai eliten. Ugyanakkor az üzleti elitben sem látok kellő eltökéltséget ahhoz, hogy egy harmadik erő színre lépjen. Tegnap éppen egy rangos pókerversenyen voltam, ott lelkesen blöfföltem és kockáztattam. Ám egy új párt, vagy egy harmadikutas politika – ahogyan Önök fogalmaztak – gründolását semmiképpen sem vállalnám fel, még akkor sem, ha csak egy lennék a több résztvevő közül.

– Beszéljünk akkor inkább az üzletről: lát-e lehetőséget külföldi terjeszkedésre?

– Persze. A Balkán, tehát Szerbia, Románia és Bulgária már konkrét célpontnak számítanak, hiszen ingatlanberuházásokra készülünk. Vennénk szállodát a bulgáriai Aranyhomokon, de emellett kereskedelmi és logisztikai ingatlanokkal is készülünk foglalkozni az említett országokban. Nem hinném, hogy mi lennénk a plaza-boom motorja ebben a régióban, de kisebb beruházásokat ezen a területen is szeretnénk tető alá hozni.

– Az Ön többségi tulajdonában lévő Forrás Nyrt. viszont idehaza vitézkedik ingatlanfronton: két kiemelt vagyoneleme közül a ferihegyi terület egy részének eladása alig kapott publicitást, pedig hatalmas üzletről van szó.

– Nagy nyilvánosságot valóban nem kapott, de a Forrás tőzsdei cég, így jelentéseiből kiderül, hogy mintegy 500 hektárnyi területtel rendelkezik a Ferihegy-2. reptér közvetlen közelében. Ebből egy ír befektetői csoport megvásárolt 170 hektárt, ahol logisztikai fejlesztést terveznek.

– Úgy hírlik, a Forrás az agrárszektorban is igen aktív. Bejött ez a stratégia?

– Valóban, hét termelőszövetkezetet tulajdonol a Forrás, amelyek összesen mintegy 20 ezer hektáron gazdálkodnak. Emellett – Csányi Sándor OTP-elnök egyik érdekeltségével karöltve – résztulajdonos a Bábolna egykori takarmánycégében.

– Szegeden, az ottani önkormányzattal közösen tervezett fürdőfejlesztés viszont nem tartozik a stabil befektetések közé, már ami a kilátásokat illeti. Különösen azok után, hogy az uniós támogatási igényre beadott pályázatot visszadobta a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ). Mi lesz így a beruházással?

– Úgy tűnik, mégis sínen van a fejlesztés. Az NFÜ valóban nem volt első körben elégedett az elképzeléseinkkel, de nem dobta azokat a szemétbe, hanem a további fejlesztést igénylő kalapba tette. Így a november végi kormányülésen elfogadott 71-es listán már rajta van a szegedi kezdeményezés is. Összességében 6-7 milliárd forintos fürdőfejlesztésről beszélünk, ebből 3 milliárd az uniós támogatás. Az önkormányzat csak a városi fürdő területét viszi a projektcégbe, a cechet – ahogyan a beruházás mellé tervezett szállodafejlesztés 1,5 milliárdos költségét is – mi álljuk.

– Ez utóbbi feltehetően az Ön érdekeltségébe sorolt Hunguest Hotels „bulija” lesz. Azé a szállodaláncé, amelynek egy ideje Gergényi Péter, a közelmúltban leváltott budapesti főkapitány a biztonsági főnöke. Hogyan esett a választása éppen egy bukott főrendőrre?

– Gergényi Pétert nem a szakma, hanem a politika buktatta meg. Egyébként a főkapitányi posztokat mindig is politikai alapon töltötték be, és a legtöbb esetben a leváltások sem szakmai hátterűek: a politika előbb-utóbb a tehetséges rendőröket is likvidálja ebből a pozícióból. Ahogyan a Hunguest Hotels növekszik, úgy van mindinkább szükség egyfajta belső védelemre. A külföldi terjeszkedésnél pedig szintén speciális szakértelmet igényel, hogy más típusú biztonsági kockázatokkal is számolni kell.

– Előfordulhat, hogy „más típusú kockázatok” a XI. kerületi önkormányzattal közös Kopaszi-gát/Lágymányosi-öböl projektnél is felmerülnek. Legalábbis úgy hírlik, egy helyi fideszes képviselő az ügyészségen tett feljelentést különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés gyanújával ismeretlen tettes ellen.

– Ezt a politikai támadást méltánytalannak tartom. Az ügylet büntetőjogilag és üzletileg egyaránt tiszta, mind az önkormányzat, mind a mi részünkről. A hűtlen kezelés gyanúja legfeljebb az eladót, azaz az önkormányzatot érinthetné, de meggyőződésem, hogy ezzel a konstrukcióval a kerület nagyon jól járt. Amúgy meg furcsállom, hogy a szerződéssel csak így utólag támadt problémája néhány politikusnak. Egy hosszú évek óta elhanyagolt, minősíthetetlen állapotú területért, amelyet bevitt a közös cégbe, az önkormányzat egy gyönyörű közparkot kapott, és keresett 2,1 milliárd forintot. Az önkormányzati terület többsége nem beépíthető, hanem közpark funkciót szolgál, ezért alacsonyabb értéken került a közös cégbe. Ezt a területet a kerület önerőből nem tudta volna rendezni, ma is szennyezett, lerobbant telekként csúfítaná Budapestet. Erre egy helyi képviselő most azt állítja, kaphattak volna érte többet is. Ha így van, akkor annak idején oda kellett volna adni egy másik befektetőnek. Gondolom, arra alapozza a felvetését, hogy „rengeteg ajánlattal” keresték meg őket, és az önkormányzat nem a legelőnyösebbet választotta ki ezek közül…

– Lehet, hogy akkoriban még nem álltak sorban a befektetők, de az idén tavasszal már kapósabb volt a Kopaszi-gát és környéke. Sajtóértesülések szerint a rendezett területért – helyesebben az a fölött diszponáló cég 75 százalékáért – májusban legalább 22 milliárd forintot fizetett egy portugál befektetői csoport. Nem érez aránytalanságot eme summa és az önkormányzatnak fizetett 2 milliárd között?

– Ma persze kevesen emlékeznek arra, milyen volt a terület 2003 végén, amikor a projekt ötlete megszületett. Az önkormányzati telek jó része – emlékszem a vagyonmérlegre – sás, nád, vízfelület, valamint bontandó bódésorok, kármentesítésre váró szeméttelep volt, ahol pakurás hordókat is találtunk. De akadt ott középkori temető, repülőroncs és fel nem robbant bombák sora a második világháborúból. Emellett 40 hajléktalan család lakta a gátat. Sokan az öbölbe vontatott stégeken, elképesztő körülmények között éltek. Nekik megfelelő lakókörülményeket biztosítottunk. A terület teljes rendezésére, további területvásárlásokra mintegy 6 milliárd forintot költött az Arago, e summát fele részben tőkeemelések, fele részben hitelek formájában kapta meg az önkormányzattal közös cég. Az Arago viszont egy rendezett, jóval nagyobb értékű területet vitt be már a kezdet kezdetén a cégbe. Azt csak mellékesen jegyzem meg, hogy az említett vételárról bizonyosat csak én és a vevő képviselői tudhatnak, minden más csak találgatás. Konkrét információk híján „vádlóim” azt sem tudják, valójában, mit adtam el: a fejlesztést termékként értékesítettük számos mellékszolgáltatással, ami sokkal többet jelent, mint az Öböl Invest Kft. 75 százaléka. A vételár sem stimmel, és az sem, mit is értékesítettünk valójában.

– Nem lenne egyszerűbb elárulni a részleteket, tisztázni, mi is volt a portéka, s milyen árat kapott a területet birtokló Öböl Invest Kft. 75 százalékos üzletrészéért?

– Üzleti titkokat azért sem oszthatok meg Önökkel, mert az jelentős gazdasági hátránnyal járhat az érintett szereplők számára. Ráadásul még nem zártuk le a tranzakciót, például egyes környezetvédelmi rehabilitációs kérdéseknek nem értünk a végére.

– Az nem akadályozza a megállapodás véglegesítését, hogy nyomozati ügy lett az öböl projektből?

– Remélem, hogy nem fogja.

– Nem gondolja, hogy a kerületi szintű támadások hátterében kimondatlanul is az állhat, hogy Ön a baloldali kapcsolatait felhasználva valósította meg az ötletet?

– Az önkormányzattal közös cég, az Öböl XI. Kft. megalapítását, a felek viszonyát szabályozó szindikátusi szerződést, illetve az Arago későbbi kivásárlásának lehetőségét is tartalmazó dokumentumokat szinte egyhangúlag szavazták meg a helyi képviselők, köztük a fideszesek is. Ugyanígy elsöprő többséggel támogatta a közgyűlés a tőkeemelést, amelynek révén az Arago 50 százalékot szerzett a projektcégben. A harmadik legfontosabb döntést, amely szerint a maradék üzletrészt is értékesíti az önkormányzat már csak egyszerű többség támogatta. A képviselő-testület tehát minden tőkeemelésről tudott, és ismereteim szerint Molnár Gyula polgármester minden fejleményről tájékoztatta a testületet, menet közben soha nem volt ezzel semmilyen probléma. Az önkormányzat döntött tehát úgy, hogy értékesíti az üzletrészét.

– Ha ennyire zökkenőmentesen ment minden, mi késztette Önt az értékesítésre?

– Elfogyott a bátorságom. Összesen 400 ezer négyzetméternyi beépíthető területről van szó, ami barátok között is 80 milliárdos nagyságrendű projektértéket jelent. Ezt nem bírta volna tőkeerővel az Arago.

– Az nem játszott szerepet a döntésben, hogy a várakozásával ellentétben mégsem ott valósul majd meg a kormányzati negyed? Hiszen annak nyereségéből akár a további építési ütemeket is lehetett volna finanszírozni.

– Ma is meggyőződésem, a Kopaszi-gát környékének kiválóak az adottságai ahhoz, hogy kormányzati negyed épüljön itt. Eléggé szeparált, a víz miatt a belvárosi dugók nem okoznának problémát, tömegközlekedéssel már most elérhető, a 4-es metró Gellért téri megállója megépítésével pedig még közelebb lesz a városhoz. Pályáztunk, de csak egy nyertest hirdettek, és azok nem mi voltunk. Ám ha nyerünk, akkor is azt mondanám: egy Arago nagyságrendű cégnek nem szabad egyedül végigmenedzselnie egy ekkora beruházást. Ugyanakkor itt egy professzionálisan előkészített projektről van szó, készen vannak a tervek. Amennyiben a többségi tulajdonos úgy dönt, akár már jövő tavasszal megkezdődhetnek az építési munkák. Olyan szintű terveink vannak, amelyek az első lakás- és irodaépítések elvi építési engedélyéhez már elégségesek.

– A megmaradt 25 százalékos részesedés mire lesz elég az Aragónak a későbbiekben? Ezt hosszabb távon is megtartanák?

– Az utóbbira határozott igen a válasz. S hogy mire elég? A fontosabb kérdésekben egyfajta vétójogot tartottunk meg, igaz, a beépítési tervekről nagy vonalakban már megegyeztünk a portugál partnerekkel.

– A kormányzati negyed pályázati szakaszában a XI. kerület olyan döntést hozott, miszerint akár 55 méteres magasházak is építhetők a területen. Az új szabályok jócskán dobtak ugyan a telek értékén, ám ezért a döntésért cserébe az önkormányzat nem kért és nem kapott semmit.

– Nem volt a területen rendes közterületi szabályozási terv. Ennek elfogadása az önkormányzat dolga és érdeke, hiszen ebben szabályozza, milyen környezetet szeretne a területen. Visszakérdezek: Önök szerint az önkormányzatnak meg kellett volna zsarolnia a közös cégünket, miközben volt egy előre elrendezett ütemterv a beépítésről, és a közös munkát, valamint az értékesítés ütemét is a képviselőtestület által jóváhagyott szerződés szabályozta. A szomszédos utcákra is elfogadták a tervet. Az összes érintett ingatlantulajdonosnál kalapoznia kellett volna az önkormányzatnak, hogy a döntés nyomán növekedett az ingatlanok értéke, így abból fizessenek be a kerületi kasszába?

Legények a gáton 4
Legények a gáton 3

Ajánlott videó

Olvasói sztorik