de legalábbis érzékelhető a mozgás kényszere. A kormányzat elgondolkodott, s remélhetőleg ezúttal ez nem a tett halálához vezet majd. Nem új keletű ugyanis a felismerés, hogy a magyar adórendszer nem felel meg a versenyképességi elvárásoknak – sem a szerkezetét, sem a magas kulcsait tekintve. Eddig azonban a politikai behatároltságok miatt mégis egyszerűbbnek tűnt a toldozgatás-foldozgatás, mint a rendszer egészének összefüggő felülvizsgálata.
Nem tudni persze, hogy a most megindult vajúdásból születik-e majd (és ha igen, mikor) valódi reform. Kétségtelen, hogy az uniós viszonylatban is kirívóan magas általános áfakulcs lejjebb szállítása sokáig már nem várathat magára, a kérdés legfeljebb az, hogy még az idén meglépi-e ezt a kormány (aminek kétségkívül lenne némi populáris felhangja), avagy csak a jövő évi költségvetés keretei között. Sokkal bonyolultabbnak ígérkezik az iparűzési adó kiváltása az önkormányzati források apasztása nélkül, illetve az élőmunka terheinek a csökkentése a költségvetési bevételek szinten tartásával.
Mindez pedig már átvezet arra, hogy a múlt héten ugyan elkezdődött a közös szakmai gondolkodás a gazdasági élet szereplőivel, ám a végső döntéseket mégis a politika hozza meg. Azt pedig, hogy a lényegi elmozdulást a jelen szintről mennyire nehezítik majd meg ezúttal is a napi politikai alkuk, máris érzékeltette a miniszterelnök szokásos keddi interjúja. Gyurcsány Ferenc ugyanis azzal utasította el az egykulcsos szlovák személyi jövedelemadóhoz hasonló megoldás bevezetését, hogy az együtt járna minden kedvezmény megszüntetésével és a szociális ellátások drasztikus szűkítésével.
Pedig valódi reform éppen akkor lenne remélhető, ha a kulcsok nagysága helyett az adórendszer szerkezetének a megváltoztatásáról szólna a vita. Ha a bevételek szinten tartása helyett abból lehetne kiindulni, hogy a radikálisan visszavágott kiadási oldal milyen mértékben teszi lehetővé az elvonások mérséklését. Vagyis az adókról indított közbeszédből nem lehet(ne) kizárni a meglévő kedvezmények fenntarthatóságáról, a szociális ellátórendszer átalakításáról folytatott gondolkodást sem. Igaz, hogy túl közel vannak a jövő évi választások, de a politikai szempontok előtérbe helyezése megkérdőjelezheti a változtatási szándék hitelességét.
