Az ÁSZ is mondta
Az Állami Számvevőszék legutóbb az 1998 és 2001 közötti időszakra vonatkozóan vizsgálta átfogóan az alapítványoknak juttatott költségvetési támogatásokat. Míg tíz évvel korábban, 1992-1994-ben évente átlag 200-300 alapítvány részesült rendszeres vagy eseti nem normatív költségvetési támogatásban, addig ezeknek az alapítványoknak a száma (a közalapítványokat is beleértve) 1998-2001 között évente átlag 1000-1600-ra gyarapodott.
A központi támogatások összege (a média közalapítványokat nem számítva) 1998-ban mintegy 15 milliárd forint, 2001-ben már mintegy 25 milliárd forint volt. A 2006-os költségvetés tervezete szerint – a médiafinanszírozást nem számítva – csak a közalapítványokra mintegy 15 milliárd forintot költünk jövőre, miközben az ÁSZ által is vizsgált teljes csoport apanázsa ennek sokszorosa lehet.
A sok területről hozható számos példa közül a FigyelőNet a közalapítványok témáját járta körül.
A közalapítványok működését az elmúlt években számos bírálat érte sokszor átláthatatlan működésük, fölöslegesen kiépített bürokráciájuk és az általuk finanszírozott programok körüli anomáliák miatt. Utoljára az Illyés Közalapítvánnyal kapcsolatos ÁSZ-jelentés tárt fel gazdálkodási szabálytalanságokat, de korábban sok vita kísérte többek között a kérészéletű EU Kommunikációs Közalapítvány működését is.
A 2006. évi költségvetés tervezetében az előirányzatokról szóló részletes mellékletben 26-szor szerepel a közalapítvány kifejezés, miközben az egy évvel korábbra vonatkozó javaslatban 28-szor, a 2004-es törvényben pedig 39-szer. A látszólagos eltérés azonban sok esetben duplikációkból adódik, 2004-ben például külön soron szerepeltek a sportközalapítványok (Mező Ferenc, Wesselényi Miklós) működési költségei és az általuk biztosított ösztöndíjak. Sok esetben átfogóbb keretekbe olvasztották be az évek során a régebben külön szerepeltetett összegeket, ahogy az történt példának okáért a régiós együttműködés erősítésére hivatott szegedi és nyíregyházi folyamat mögött álló közalapítványokkal. Ezek a 2006-os tervezetben mint a „Kelet- és délkelet-európai kormányzati stratégia végrehajtása” szerepelnek.
Draskovics megpróbálta…
A közalapítványok száma tehát néhány kivételtől eltekintve egyáltalán nem változott az évek során. Ha közhasznú szervezetek transzparensen és takarékosan végeznék közfeladataikat, ezzel önmagában nem is lenne baj. Tavaly ugyanakkor Draskovics Tibor pénzügyminiszter nyilatkozataival immár a végrehajtó hatalom legfelsőbb szintjén is beismerték, hogy erőteljes racionalizálásra van szükség. A 2004. tavaszi „Draskovics-csomag” a megtakarítások egyik fő irányát a felesleges intézmények, köztük közhasznú társaságok, közalapítványok támogatásának megszüntetésében látta (lásd Draskovics napja – mától fogva spórolnak című írásunk). A felbuzdulásnak azonban csak szórványos eredményei lettek. Megszűnt ugyan az EU Kommunikációs Közalapítvány, a Bursa Hungarica Közalapítvány feladatait az oktatási tárca, az Arany János Közalapítványét pedig a Magyar Tudományos Akadémia vette át. A folyamat azonban ezen a ponton megakadt. Ezt követően Draskovics a 2005. évi költségvetés tervezése során próbálkozott az állami intézményrendszer áramvonalasításával, az e célból létrehozott pályázati rendszer azonban – legalábbis a közalapítványok esetében – csődöt mondott. Bár a nominális finanszírozást nem emelték – például az Avicenna Közel-Kelet Kutatások Közalapítvány ismét 20 millió forintból gazdálkodhatott –, intézmények szinte egyáltalán nem szűntek meg, és a megtakarítás is minimális volt.
… Veresnek sem sikerült
Idén ismét a prioritások kijelölésével próbálkozott a kormány a 2006. évi büdzséterv elkészítésekor, de a bázisszemlélet és a meglévő intézmények mögött felsorakozó lobbierő megint csak erősebbnek bizonyult. A kiadáscsökkentési tervek kudarcba fulladásával és az adócsökkentés korábbi bebetonozása után a kormány előtt egyetlen út állt csak: mintegy 500 milliárd forinttal növelnie kellett a jövő évre szóló pénzforgalmi szemléletben kimutatott hiányt.
Miután a valószínűleg választási szempontokat is figyelembe vevő politikai döntés megszületett a status quo fenntartásáról, a közalapítványok és az általuk támogatott szervezetek is fellélegezhettek. Voltak persze vesztesei az átrendeződésnek, akik arányaiban jelentős veszteséget voltak kénytelenek elkönyvelni: a Magyar Koraszülött Mentők 300 milliós támogatásának több mint 10 százalékát, a Puskás Tivadar Közalapítvány 104,5 milliós forrásának több mint 50 százalékát vesztette el. De a többség stagnálása mellett az igazán jelentős szervezetek bővülést regisztrálhattak: a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány juttatása 1,282 milliárd forintról 1,6 milliárd forintra nő, míg a Mozgókép Közalapítványé 3,7-ről 6,2 milliárdra.
Bár az egymást követő kormányok eredeti szándéka nem ért célt – nem sikerült államháztartáson kívüli forrásokat bevonni az állami közfeladatok ellátásának finanszírozásába –, a közalapítványok valószínűleg a következő kormányzati ciklusban is megmaradnak.
