marad majd emlékezetes 2005 márciusa a hazai pénz- és tőkepiacokon. Újra bebizonyosodott, hogy a „feltörekvő piacok reneszánsza”, illetve a „pánikszerű eladások” kifejezéssel jellemezhető helyzet között akár néhány nap is lehet az időbeli eltérés. A régió deviza-, kötvény- és részvénypiacait éltető pénz igen forró, mozgásirányát pillanatok alatt képes változtatni. Láttuk, hogyan esik vissza pár óra alatt ezer pontot a tőzsde, és miként vonnak ki a forint hirtelen gyengülésével párhuzamosan egyetlen nap alatt 50 milliárd forintot a külföldiek a magyar állampapírpiacról.
Ez azonban a legkevésbé sem volt meglepő azt követőn, hogy az év első két hónapjában kicsattanó volt a jókedv az összes piacon. Sávközelbe erősödő forintról, elképesztő csúcsokat döntő tőzsdéről és drasztikus hozamcsökkenésről írhattunk akkor, s minden cikk végkicsengése az volt: ennek valamikor meglesz a böjtje. Persze a „valamikor” egy meglehetősen tág fogalom…
Ha nyugalom van, a magas kamatszint vonzza a tőkét, a kamatcsökkentési várakozások vonzóvá teszik a rövid állampapírokat, kitűnő blue-chipjeink a tőzsdét. Amíg a feltörekvő piacok világszerte népszerűek és dől a pénz az itt befektető alapokba, mindenki mosolyog és nyer. Aztán jön egy pillanat, amikor elzáródik a pénzcsap, megijednek a befektetők. Mindegy mi ennek az oka, elég egy kis balhé egy másik feltörekvő régióban a világ túloldalán, vagy hirtelen – mint a múlt hónapban – hozamemelkedés az amerikai kötvénypiacon. Ilyenkor nincs kormány, jegybankelnök vagy nagybefektető, aki megállíthatná a láncreakciót, mindenki menti a pénzét: ki a feltörekvőből, be a biztonságos papírokba.
Ebből a folyamatból csak szerény ízelítőt kaptunk a múlt hónapban, a kivonás gyorsan megállt. Ma ismét csend van, de a feszültség érzékelhető. A forró pénzek nagy része itt maradt. Jó lenne hinni, hogy szerény veszteségekkel megúszhatunk egy nagyobb tőkekivonási hullámot is, de ez a vélekedés hurráoptimizmus kategóriájába tartozna. Az viszont kétségtelen, hogy a befektetői bizalom egy esetleges pánik után csak akkor állhat helyre, ha a makrokörnyezet stabil, azaz hiteles a monetáris és a fiskális politika.
