Iskolakezdés előtt. Kiárusítják a Tankönyvkiadót is.
A privatizáció utolsó nagyobb fejezete, amelyet néhány napja hirdetett meg az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt. (Figyelő 2004/31. szám), az elmúlt napokban a nyári politikai szezon központi témájává nőtte ki magát. A nagyobbik ellenzéki párt augusztus 19-ére rendkívüli parlamenti ülést hívna össze a témakörben, amelyen a kormány magánosítási elképzeléseit ostorozná. Felvezetésként a közvélemény politikai puhítása is megkezdődött – méghozzá mindkét oldalról.
A Fidesz honlapján a hét témájaként, Minden eladó? cím alatt, például a következők olvashatók: „A bankárgondolkodás háttérbe szorítja a józan megfontolást (…) a magánosítással veszélybe kerülő sok ezer munkahely, a tankönyv- és gyógyszerárak elszabadulása kétségkívül nem a biztonságérzet megszilárdulása felé mutat.”
ÁRNYALT ÜZENET.
A nyilvánvalóan szélesebb tömegeknek szóló üzenetet az ellenzék vezetői azért későbbi nyilatkozataikban árnyalták. Orbán Viktor és Rogán Antal rádiós és televíziós megszólalásaikban leszögezték, nem általában a privatizáció ellen vannak, hanem csak az általuk stratégiai, nemzeti vagyonnak tekintett cégek (a Hollóházi Porcelángyár, a Bábolna, a Nemzeti Tankönyvkiadó, a Richter és a Mol részvénycsomagjai) eladásával kapcsolatban fejezték ki aggályaikat.
Az MSZP kommunikációs ellentámadása ugyan nem váratott magára sokat, de hiába volt racionálisabb, ezúttal is gyengébbre sikeredett. Göndör István frakcióvezető-helyettes mindössze azzal érvelt, hogy tőkeemeléssel egybekötött akciókról van szó, ami biztosítja e cégek további működését, illetve, hogy ezúttal átlátható a folyamat, azaz nem hasonlít a Fidesz-érában levezényelt agrárprivatizációhoz. Közben a kormányszóvivő egyértelművé tette: a kabinet saját privatizációs programját hajtja végre, s nem állítja le, nem függeszti fel a folyamatot.
„Mivel még viszonylag messze vannak a választások, most van az az utolsó pillanat, amikor még gyorsan és csendesen, a nyári uborkaszezonban el lehet indítani az utolsó magánosítási akciókat” – véli megtalálni az időzítés magyarázatát Csaba László. A CEU közgazdász professzora a privatizációt amúgy egy olyan randevúhoz hasonlítja, amelyre „a politika nem igazán akar elmenni”, s időről időre kifogásokat keres.
 |
 |
|
|
Privatizációs számtan
Az ÁPV Rt. ebben az évben 377,8 milliárdos bevételre számít, iamelyből a privatizációs bevételek 242,6 milliárdot tennének ki. Az első félévben nagyságrendileg 200 milliárd forint már befolyt magánosításból. A két legnagyobb tétel a 80 milliárdos Postabank-eladás, és a Mol első részvénycsomagjának februári eladásából származó 76,5 milliárd forint. A harmadik nagy tranzakciónál, a Dunaferr eladásánál a vevő az adósságállomány átvállalásával, tőkeemeléssel, regionális fejlesztéssel és a munkahelyek megtartásával „fizetett”, a vételár mindössze 444 millió forint volt. A remények szerint hónapokon belül kikerül az állam tulajdonából az elmúlt tíz évben 15-20 milliárd forintot felemésztő Bábolna Rt. és a másfél év alatt 10 milliárdos tőkepótlásra szorult Malév is. Ezzel éves szinten tízmilliárdos nagyságrendű kiadást spórol meg a kormányzat, s egyúttal elkerüli, hogy Brüsszel a tiltott közvetlen vállalati támogatásokat számon kérje rajta. Az ÁPV Rt. portfóliójában található cégek száma a tervek szerint 157-ről 86-ra csökken. Ezzel párhuzamosan e kör összesített saját tőkéjének értéke a 2004. márciusi 751,8 milliárd forintos szintről 600 milliárd alá csökkenne az év végéig. |
|
|
|
|
|
Számos, most eladósorban lévő cég (például a Malév vagy a Bábolna) azonban mégis hosszú évek óta az adófizetők tízmilliárdjait emésztette fel. „Nem szívesen fizetek azért adót, hogy pontatlan menetrenddel és sokszor udvariatlan kiszolgálással találkozzak, ezt én nem szeretném úgy megőrizni, mint magyar értéket” – jegyzi meg ironikusan a közgazdász.
Nem mellékes, hogy az ÁPV Rt. már régóta tervezett döntéseket hozott most meg, bár az időzítés kétségtelenül szokatlan. Éppen ez lehet a racionális alapja a „fű alatti” privatizáció vádjainak. Az ÁPV Rt. vezetésének álláspontja szerint viszont ők csupán a kormány által elfogadott hároméves privatizációs programnak megfelelően folytatják a magánosítást. A végrehajtás – álláspontjuk szerint – „nem gyorsul és nem lassul, hanem a megfelelő törvényi és jogszabályi keretek betartásával 2002 ősze óta, az aktuális piaci helyzetet is figyelembe véve zajlik”. Eszerint tehát a napokban hozott döntések az eredeti menetrend szerint születtek meg, s azok a vagyonkezelő bevételi tervében szinte kivétel nélkül szerepelnek. Az időzítéssel kapcsolatban a privatizációs szervezetnél azzal védekeztek, hogy egy-egy tranzakció időigénye átlagosan 8-10 hónap, emiatt az éves tervezési rendszerben dolgozó ÁPV Rt. nem tarthat nyári szünetet.
„Nem az a kérdés, most miért gyorsult fel a maradék állami vagyon privatizálása, hanem inkább az, eddig miért aludtak a most terítéken lévő ügyeken” – mondja Mihályi Péter egyetemi tanár, az SZDSZ tanácsadója, több privatizációval kapcsolatos könyv és tanulmány szerzője. Szerinte ugyanis már hosszú évekkel ezelőtt, 1998 előtt, a Horn-kormány idején be kellett volna fejezni a magánosítást, súlyos hiba volt azt az utolsó utáni pillanatokra hagyni. „Sejthető volt, hogy a Fidesz-kormány semmit sem fog tenni. Nem is tettek. Most azonban már szorít az idő: e ciklus végéig minden eladható elemet el kell adni, és végleg be kell zárni az értékesítő szervezetet” – mondja Mihályi Péter. (Draskovics Tibor pénzügyminiszter, a Világgazdaságnak nyilatkozva, ugyancsak ezt hangsúlyozta; álláspontja szerint a magánosítás befejezése után a mai formájában nincs szükség a privatizációs holdingra.)
|
|
|
|
Kínaiak a Malévban?
Egyfordulós, nyílt privatizációs pályázaton kínálják eladásra a Malév 97 százalékát szakmai befektetőnek – jelentette be a kormányszóvivő a múlt heti kormányülést követően. Ha minden jól megy, az év vége előtt még a szerződést is aláírhatják az új tulajdonossal – derült ki Gál J. Zoltán szavaiból. Azt ugyan nem erősítették meg, hogy a kínai Hainan légitársaság tekinthető a legesélyesebb pályázónak, de a körülmények alapján ma ez valószínűsíthető. Igaz, közbeszólhat még az Austrian Airlines is, hiszen az osztrák cég szóvivője pénteken bejelentette: érdeklődnek a Malév iránt, azaz a bolgár légitársaság mellett vizsgálják a magyar cég megvásárlásának lehetőségét is. A Figyelő információi szerint a múlt év végi magyar-kínai csúcstalálkozó idején meglehetősen intenzív egyeztetés folyt a legmagasabb szinten is a Malévről. A kérdés az, milyen előzetes feltételekről volt szó. Mint ismert, a Malévnek a Hainannal közös pekingi járata augusztus 2-án startol, s az sem titok, hogy a két cég között hosszú távú, stratégiai együttműködésről szóló keretmegállapodás született. A Malév vezetése sem rejtette véka alá, hogy a két társaság közt számos további együttműködési lehetőség kínálkozik, így nyilván az első számú érdeklődőnek a kínai cég számít. A Hainan Airlines Kína negyedik legnagyobb légi cége, vagyona 2 milliárd dollár feletti. Nem mellékes, hogy legnagyobb, 15 százalékos részvénytulajdonosa az American Aviation, Soros György egyik érdekeltsége.
Az állam tárgyalási pozícióit mindenképpen javíthatja, hogy az utasforgalom az első félévben látványosan, 24 százalékkal nőtt. A cég üzemi vesztesége több mint egymilliárd forinttal maradt az első félévre tervezett szint alatt, igaz a konkrét féléves adatot, az erős konkurenciára hivatkozva, nem hozza nyilvánosságra a cég. Az állami támogatásból még hátralévő 3 milliárd forintos juttatással együtt az év végére elérhető a nullszaldó, vagy az annál némileg jobb eredmény – derült ki a Malév vezetésének múlt heti tájékoztatóján. |
|
|
|
|
|
SZERÉNY BEVÉTELEK.
Az elmúlt két évben kevés nagyobb cég eladására emlékezhetünk, leszámítva a Dunaferr, a Postabank vagy egy kisebb Mol-csomag piacra dobását. Csaba László szerint a Malévet például már 5-6 évvel ezelőtt el kellett volna adni, amikor még komolyabb értéket képviselt, ehhez képest csak egy-két szégyenletes magánosítási próbálkozásra tellett a kilencvenes évek elején. Ma azonban már 36 milliárdos hitel terheli a légitársaságot, s ráadásul nem csak a szakszervezet ereje nehezíti az értékesítést, de a fapadosok óriásivá nőtt konkurenciája is, így az, aki talán megveszi, nem remélhet biztos üzletet (a Malév kilátásairól lásd külön írásunkat). „A nagy részvényértékesítéseket, a Mol- és a Richter-eladást leszámítva, a megmaradt vagyonból befolyó bevétel még nagyítóval sem lesz látható a költségvetés bevételi oldalán” – teszi hozzá mindehhez Mihályi.
MUTYIVESZÉLY. A cégek reorganizációja, magánosításra való felkészítése során tanulnunk kellene a nyugati példákból. „Sajnos azonban megvan a veszélye annak, hogy újra mutyiban találnak hazai befektetőkre egyes cégek, s ha az új tulajdonosnak be sem kell tennie a saját pénzét, aligha javulhat a privatizált vállalat helyzete” – figyelmeztet Csaba László.
A politikának pedig végre ki kellene vonulnia az állami vállalatok háza tájáról, és minden olyan egységet, amelyre akad vevő, el kellene adni. A jól menő állami cégek a politikai erőknek lehetőséget adnak több-kevesebb pénz kiszivattyúzására. Mihályi Péter szerint például évente 1 milliárd forint körüli a Szerencsejáték Rt. szponzorációs kerete, kiváló visszaélési lehetőséget nyújtva a mindenkori kormány számára, nem is beszélve a hirdetésekbe bujtatott támogatásokról. A piaci alapon működő többségi állami cégek között pedig lényegében nincs sikertörténet. Ezért a legtöbb eladásra váró társaság magas adósságállománnyal, veszteséges működéssel vár új tulajdonosra. Ezzel azután az állam sem jut kellő bevételhez, ha egyáltalán talál befektetőket a régóta nem gondozott, sokszor nem csak tőkehiánnyal, de a stratégia hiányával is küszködő cégekre.
