 |
| Zsidek László |
Zsidek László, az egykori üzemi konyhás szakács nem örült, amikor a rendszerváltás után az állami vállalatok csődjével számos munkahelyi menza lett az enyészeté. Utóbb mégis a közétkeztetési intézmények hanyatlása hozta el számára a Kánaánt. Pedig eleinte úgy tűnt, a vendéglátóiparban tapasztalt kedvezőtlen lapjárás neki sem kedvez. Az előnyös földrajzi fekvésük miatt gyorsétteremként jól üzemeltethető helyek Budapesten nemzetközi láncok kezébe kerültek. Így, ha valaki megéhezett, a rövid ebédszünetben többnyire hamburgerrel vagy pizzával csillapíthatta éhségét. A Zsidek család hamar rájött, komoly pénzt hozhat a konyhára, ha alternatívát kínálnak a szegényes ízvilág ellenében, s rendszeresen meleg ételt hordanak a munkahelyekre. Ma már napi 40 ezer adag ebédet szállítanak ki.
Az idáig vezető út egy tepsi jól sikerült piskótával indult, amit a családfő, Zsidek László 8 éves korában készített. „Nagynéném, aki ugyan nem volt végzett szakács, de empirikus úton szerzett tudományát egy étteremben váltotta aprópénzre, megkóstolta a süteményt, és jelezte a családnak: a gyerek tehetséges.” A fiú tudását pár évvel később a Vendéglátó-ipari Szakmunkásképző Iskola tanárai csiszolgatták. Itt alakult ki benne a versenyszellem, amit az állandó hidegtálversenyeken való bizonyítási vágy táplált. A szakácstanuló stréber osztálytársaival minden szabadidejét az iskolában töltötte, hogy minél magasabb szintre fejlessze a tormakrém sonkatekercsbe történő fecskendezését. A lelkesedés azzal az elismeréssel járt, hogy Zsidek 15 évesen a budapesti Műegyetem éttermében – ahol gyakorlaton volt – főételeket készíthetett a tanároknak.
SZÁRNYPRÓBÁLGATÁS. Meghatározó munkahelyként maradt meg Zsidek László emlékezetében a Gastrofol. A fura cégnév a „gasztronómia fóliában” kifejezés rövidítéséből keletkezett. Az itt dolgozók olyan ételeket főztek, amelyek gyorsfagyasztás után a közértek hűtőpultjaiba kerültek. „A vállalatnál olyan higiéniát és etikát sajátítottam el, amely máig meghatározza a munkamorálomat. Nem operáltunk az adagok elcsalásával, mérlegeltük az ételeket, ráadásul a dobozok mindig a szakács nevével kerültek forgalomba, amivel a cég minőségi munkavégzésre sarkallt bennünket.” Pár itt töltött év után a Pest-Budai Vendéglátó-ipari Vállalat pályázatot írt ki a tulajdonában lévő Fortuna Ház éttermeinek üzemeltetésére, amit Zsidek két munkatársával megpályázott és el is nyert. „Délelőtt a helyieket étkeztettük, este pedig diszkót üzemeltettünk ugyanott” – emlékszik vissza. A zajos sikert a legendává vált várbeli szórakozóhely hozta meg, a bukást pedig a klasszikus képlet: a munkatársi viszonyból alakult barátság, amit a három férfi nem tudott különválasztani a munkától. „Mindegyikünk máshogy képzelte el a cégvezetést, ami vitákhoz vezetett, majd üzletvezetési ismeretek híján a cég vagyona szétfolyt” – mondja Zsidek László, aki a gyorséttermek bejövetelének idején hallgatott fia tanácsára. Ő mondta, ha a belvárosban nem jutnak kedvező üzlethelyiséghez, keressenek valami félreeső helyet. „És ha a vendégek nem jönnek be ide, mi szállítsuk ki az ételt nekik” – ismerteti az alaptézist a családfő.
Ez volt a Foodexpress előszobája, amelyet Zsidek – az elkótyavetyélt baráti vállalkozás megmaradt forintjaiból – immár a családjával hozott létre. A kudarc azonban itt sem maradt el. Ismeretlen étkeztetési forma lévén, nehéz volt az üzemeltetéshez szükséges papírokat beszerezni. A közegészségügy idegenkedett az újfajta szolgáltatástól. Míg a papírok körüli hercehurca zajlott, a Zsidek család egy amerikai hangulatú szórakozóhelyet is útjára indított. „Drága bérleti szerződést írtunk alá, ami megfojtotta a vállalkozást. Ráadásul a hely bevezetéséhez nem volt elég forgótőkénk. Anyagilag a nullára kerültünk. Ekkor döntöttük el: próbáljunk meg egy dologra, az étel házhoz szállítására koncentrálni.” Pénz híján Zsidek László kezdetben csak szellemi tőkés lett a vállalkozásban. Az ötlet kivitelezését egy barátja finanszírozta, akit pár évvel később a család kivásárolt az üzletből.
| Zsidek László |
50 éves, végzettsége szakács, bizonyítványát a Vendéglátó-ipari Szakmunkásképző Iskolában szerezte.
Jelenlegi vállalkozását 1995-ben hozta létre fiaival, a cég tulajdona 33-33-34 százalékos arányban a családtagok között oszlik meg. A 480 főt foglalkoztató, 220 főnyi konyhai személyzettel rendelkező cég naponta 40 ezer adag ebédet főz meg és szállít ki, s összesen százezer regisztrált ügyfele van.
A cég tulajdonos-elnöke nős, három gyermek édesapja. Hobbija a fitnesz, illetve az étterembe járás, elsősorban új ízek megismerése érdekében, azzal a szándékkal, hogy a legemlékezetesebbek megjelenjenek a menüsorban. |
|
HA ELINDUL A VONAT. A Foodexpress megalapításakor Zsidek elhatározta, nem ad magának lehetőséget a kikacsintgatásra egészen addig, amíg a cég munkaebéd-házhozszállító tevékenysége professzionális szintre nem jut. A magyar szokással ellentétben és a vendéglátóiparban addig ismeretlen módon, ők keresték a fogyasztót. A telefonos egyeztetés utáni kiszállás, majd a rendelés felvétele hatékonynak bizonyult. „Két fiam kezdetben üzletkötőként tevékenykedett. Ők szállították ki az ételt is. Én felügyeltem a főzést, a feleségem pedig az új munkatársakat kezdte felvenni.” A médiából ismert Rókusfalvy Pál szerint Zsidekék „know how-ja” a minőség és a mennyiség egyensúlyban tartása. Nagy mennyiségű ételt ugyanis igen nehéz jó minőségben előállítani.
Első megrendelőik banki alkalmazottak voltak. Velük azonban pórul járt a cég. Olyan csomagolással próbálkoztak, amelynek szagát teljesen átvette a dobozban lévő étel, így az első 60, verejtékes munkával szerzett kuncsaft lemondta a rendeléseket. Ám a szívós üzletkötők, akik forgalomfüggő bérezést kaptak, újabb megrendelőket szereztek. Ennek következtében viszont túl gyorsan növekedtek. Már több száz fővel dolgoztak, amikor rájöttek, hogy a céget családi vállalkozás formájában nem tudják tovább működtetni. Nem volt vezetőség, nem voltak posztok, mindenki átnyúlt a munkakörök között. Szervezeti formát, vállalati struktúrát kellett kialakítaniuk, amihez tanácsadókat hívtak segítségül. „Péter fiam lett az ügyvezető, Balázs fiam a pénzügyi vezető, feleségem a személyzeti főnök, én pedig az elnök, aki a szakmai munkát is felügyelem” – meséli Zsidek László.
 |
Az előfizetőkből épült adatbázis a cég igazi értéke. Történt már, hogy kiszállítók eltűntek a megrendelők címeivel, de a cég térdre kényszerítése komoly rivális híján eddig elmaradt. „Az az igazi konkurencia, ha valaki megfőzi a saját ebédjét és beviszi a munkahelyére” – véli az elnök, aki ezt innovációval, az árak alacsonyan tartásával, fitnesz menü bevezetésével, a menüsorok bővítésével, online rendeléssel próbálja megakadá-lyozni. Zsidek közeli terveiben szerepel az országos hálózattá bővülés, de az uniós csatlakozás után Ausztria felé is nyitna. Addig is Thaifölddel tárgyal, hogy magyaros ételeinket konzervben szállítsa a Távol-Keletre.
