Élet a Yukos után

Őrjöngve tört-zúzott a jobbára félrészeg suhancokból álló, feldühödött tömeg tavaly júniusban Moszkva belvárosában, miután az orosz labdarúgó-válogatott az éppen zajló világbajnokságon vereséget szenvedett a japán nemzeti tizenegytől. A Lubjanka téri KGB-épülettől alig egy saroknyira, a Maroszejka utcában lévő Esterházy étteremben rettegve figyelték a fékevesztett horda közeledését. „Talán ötven méterre járhattak tőlünk, amikor végre megérkezett a rendőrkommandó, és megállította őket. Nagy megkönnyebbülés volt” – idézi fel a történteket Szabó Róbert, az Esterházy étterem volt vezetője, aki a tulajdonos gyerekkori jó barátjaként még ma is rendszeresen kijár Moszkvába, hogy ellenőrizze az üzletmenetet.

Karácsony Moszkvában. Ellenfél nélkül a Kreml pártja.

Oroszországban is előfordul tehát néha, hogy egy üzletember örül az állig fölfegyverzett rendfenntartó erők felbukkanásának. Mihail Hodorkovszkij, a Yukos volt vezérigazgatója viszont ezt nem mondhatta el magáról ez év október 25-én Novoszibirszk repülőterén, ahonnan a milliárdos üzletembert kommandósok vitték el bilincsbe verve (Figyelő, 2003/45. szám), hogy azóta is a moszkvai Matrosszkaja Tyisina börtönben várja a döntést sorsáról.

PROGRAMOK HÍJÁN. Erre azonban még egy ideig bizonyosan várnia kell. Miközben ugyanis ő maga tétlenül tölti napjait cellájában, a „Hodorkovszkij-ügy” annál inkább lázban tartja a vasárnap, azaz december 7-én esedékes parlamenti választásokon induló pártokat. Szeptemberben vagy október elején még úgy tűnt, a duma képviselői mandátumaiért folyó vetélkedés teljes érdektelenségbe és unalomba fullad. Hiába állt egymással szemben egyfelől a Putyin elnök mögé fölsorakozó „hatalom pártja”, az Egységes Oroszország, illetve a másik oldalon a két liberális ellenzéki párt, a Jobboldali Erők Szövetsége és a Jabloko – nem beszélve a kommunistákról és az egyéb nemzeti radikális csoportosulásokról -, valódi vita nem alakult ki a politikai erők között. „Október 25-e, Hodorkovszkij letartóztatása óta viszont Oroszországban már van vita: az egyik tábor azt hirdeti, hogy rács mögé az oligarchákkal, míg a másik oldal azt kiabálja, hogy el a kezekkel tőlük” – világít rá a letartóztatás politikai következményeire Natalja Orlova, az Alfa Bank vezető közgazdásza. Tény és való, miközben a választásokról még ma is feltűnően kevés szó esik az orosz sajtóban és a televízióban, ha valamiről mégis vitáznak a felek, az szinte kizárólag a Yukos-affér. A pártok nem arról beszélnek, hogy milyen programjuk van – józanabb elemzők szerint talán örülnek is, hogy nem kell ezzel a témával előhozakodniuk, merthogy valójában a legtöbbjüknek nincs is igazi programja -, hanem azt fejtegetik, hogy helyesnek tartják-e Hodorkovszkij letartóztatását vagy sem.

Így tehát a Yukos-vezér börtönbe zárása a kilencvenes években történt nyilvánvaló privatizációs visszaélések és a szintén tényként kezelhető adócsalások ellenére igenis politikai ügy – a kampány mindennél élesebben világít rá a Kreml ezt cáfoló állításainak tarthatatlanságára. Arról, hogy mi volt a letartóztatás valódi oka – miért esett éppen Hodorkovszkijra a választás a vagyonára hasonlóan zavaros körülmények között szert tevő számos oligarcha közül -, továbbra sem tudni semmi bizonyosat. Számos változat forog közszájon (lásd külön). Akármi is az igazság, annyi bizonyos, hogy Hodorkovszkij letartóztatása politikai szempontból igencsak kapóra jött a hatalom pártjának. Az Egységes Oroszország a választások előtti utolsó időszakban léphetett ki az arctalanságból, méghozzá egy olyan kérdésben határozhatta meg kíméletlen egyértelműséggel a saját álláspontját, amelyet illetően a társadalom rendkívül megosztott. Mondhatni, a Kreml két legyet ütött egy csapásra: félretett az útból egy mind kellemetlenebb ellenfelet, egyúttal szavazatok százezreit biztosította be magának az átlagemberek körében fölöttébb népszerűtlen oligarchák leggazdagabbikának megregulázásával.

Hodorkovszkij. A Matrosszkaja Tysinában raboskodik.

ERŐS ÁLLAM. Mindazonáltal nemcsak az ország szegényebb polgárai, hanem akár az oroszországi piac iránt mindeddig fölöttébb óvatosan érdeklődő külföldi befektetők egy része is üdvözli a Yukosszal és Hodorkovszkijjal szembeni fellépést, az állami ellenőrzés erősödését. Végtére is ma Oroszországban másról sem hallani, mint a korrupcióról, az állami irányítás gyengeségéről, a bírósági rendszer sürgető reformjáról – és nem utolsósorban az oligarchák beavatkozásáról a politikába. Nyilvánvalóan felmerül az igény, hogy erős államra van szükség, amely képes érvényt szerezni az alapvető normáknak.

A jelen körülmények között azonban semmilyen, a bürokratákkal szemben megfogalmazódó gyanú sem tűnik elképzelhetetlennek. „Hogyan is kezdődött a Yukos-ügy? Előbb jöttek a letartóztatások, aztán napokkal később az ügyészség emberei éjszakai házkutatást tartottak a társaság irodáiban, és magukkal vittek egy sor különböző iratot. Erről azonban csak másnap délután 4-kor tájékoztatták a közvéleményt” – mutat rá Jevgenyij Szokolinszkij, a Valjutnij Szpekuljant című pénzügyi magazin tulajdonos-főszerkesztője arra a lehetőségre, hogy a főügyészi hivatal munkatársainak „módjukban állt” saját zsebre fölkészülni a tőzsde várható esésére.

CSINOVNYIKFRÁSZ. A Világbank adatai szerint az Oroszországban ma a GDP 10 százalékára – vagyis mintegy 30 milliárd dollárra – rúgó korrupció nem csupán elriasztja a tőkét az orosz piactól, hanem a belőle hasznot húzó bürokratákat is egyenesen ellenérdekeltté teszi a külföldi befektetők becsalogatásában. „Amint Oroszországba elkezd jelentős méretekben beáramlani a külföldi tőke, és megjelennek a multinacionális óriásvállalatok, nyomban megnő a hatalomra nehezedő nyomás, hogy amilyen gyorsan csak lehet, tegye átláthatóvá a rendszert. Ezek a társaságok a tiszta viszonyokhoz szoktak, a vitás kérdéseket legális körülmények között, bíróság előtt rendezik, és aligha különítenek el szívesen hatalmas összegeket a költségvetésükben megvesztegetési pénzekre” – érzékelteti Natalja Orlova, mitől tartanak a jelenlegi szövevényes viszonyok kihasználása révén érvényesülő csinovnyikok. A multinacionális vállalatok megjelenése létében veszélyeztetné a mai bürokráciát.

Ezt a Kreml is átlátja, s tudja, hogy a kenőpénzeken alapuló rendszer kényes egyensúlyát nem lehet egyik-pillanatról a másikra megbontani. Másfelől a Yukos eladását megakadályozni igyekvő Putyin elnök és környezete azzal is tisztában van, hogy ha belép az országba egy multinacionális olajtársaság, akkor a Kreml már nem Hodorkovszkijjal áll majd szemben, akire vonatkozóan ott sorakoznak a hivatali asztalfiókokban a szükség esetén elővehető, számos korábbi ügyletre kiterjedő terhelő bizonyítékok. Ez szintén része a rendszer egyensúlyának.

STABILITÁSBAN BÍZVA. Ez az egyensúly pedig egyelőre nincs veszélyben, hiszen a Kreml támogatását élvező Egységes Oroszország a vasárnapi voksoláson minden bizonnyal elsöprő győzelmet arat (a választási esélyekről lásd külön írásunkat). Az üzletemberek tehát bizakodhatnak. „Gazdasági terveinket arra építjük, hogy Oroszországban a következő években is stabilitás lesz, nem következik be egy újabb, 1998-as típusú összeomlás” – ad hangot az óvatosan optimista üzletemberi hangulatnak Szergej Cserepnyin, a negyedrészt az orosz Alfa-csoport, negyedrészt pedig a norvég Telenor kezében lévő, míg a fennmaradó részben a New York-i tőzsdén forgó VimpelKom mobil távközlési társaság stratégiai tervezési részlegének vezetője is. Véleménye szerint előreláthatólag az új duma folytatni fogja a bankreformot, az adminisztratív reformot, csökkenti a társasági adókat, és további lépéseket tesz az átlátható gazdasági viszonyok kialakítása érdekében. „Igaz, a Yukos-ügy sokakat megijesztett, de úgy vélem, hosszú távon minden rendben lesz a gazdaságban.”

Ezt a bizakodást persze a hatalom is igyekszik erősíteni. November 19-én még a Kremlhez a legközelebb álló – és a köznyelv szerint Putyin kedvenc lapjának számító – Izvesztyija is úgy kommentálta az idei GDP-növekedési előrejelzés 5,9 százalékról 6,5 százalékra emelését, hogy az aznapra tervezett sajtótájékoztató azért vált szükségtelenné és maradt el, mert a türelmetlen Mihail Dmitrijev pénzügyminiszter-helyettes egyszerűen „képtelen volt visszatartani a közvéleménytől egy ilyen fontos hírt”. Igaz, a Kremlnek a gazdaságot illetően ma nincs is oka a titkolózásra. Oroszország küladóssága a GDP alig 28 százalékát teszi ki, a belső adósság pedig mindössze 2 százalék. A költségvetés 1,5 százalékos többletet mutat, miként a külkereskedelmi mérleg is pozitív: a többlet 16 százalékos. Végül, de nem utolsósorban a jegybank stabilan ellenőrzése alatt tartja a nemzeti valuta árfolyamát. Csupán az a kérdés, meddig folytatódik a lendületes növekedés. Az ugyanis egyértelműen a magas világpiaci olajáraknak köszönhető, ugyanakkor a hasonló tempót diktáló Kínával szemben szinte elhanyagolható a külföldi tőkebeáramlás: Oroszország ma a világ nemzetközi befektetéseinek alig 1 százalékát képes a gazdaságába csábítani, és e pénzek túlnyomó része is a külföldről hazatérő orosz tőke. Egyedül szeptemberben 1 milliárd dollár érkezett „haza” Ciprusról, miközben a korábbi esztendőkben egy év alatt sem áramlott ennyi pénz vissza Oroszországba.

A KBG-székház. Leplezetlen hatalmi ambíciók.

TŐKEÁRAMLÁS. A választások kimenetele tehát már csak azért is nagyon fontos, mert az új duma összetétele és magatartása meghatározhatja, hogy milyen irányt vesz a közeljövőben a tőkeáramlás. Egyelőre a Yukos-ügy sem okozott túlságosan nagy megingásokat: az idén már stabilan több tőke érkezett be Oroszországba külföldről, mint amennyi elhagyta az országot. Persze az, hogy a Yukos-ügyre a tőke kevésbé élesen reagált, mint azt várni lehetett volna, azzal is összefüggésbe hozható, hogy számos üzletember az elmúlt hónapokban pártok kampányát finanszírozza. Az üzletemberek egy része maga is jelölt a dumabeli vagy különböző helyi posztokra – rossznyelvek szerint azért, hogy szükség esetén élhessen a mentelmi jogával -, míg mások az általuk vásárolt mandátumokkal egyszerűen befolyásolni akarják a törvényhozói döntéseket.

Kérdés, mi lesz januárban, a választások után. A Yukos-ügy végtére is mindenképpen elbizonytalanította az üzleti köröket. Ha az új duma nem adja egyértelmű jelét, hogy a történet nem burjánzik tovább, azaz mást nem fenyeget hasonló hatalmi fellépés, akkor a pénzkiáramlás könnyen újraindulhat.