Megfojtanak a kamatok – panaszolta lapunknak Kovács Ildikó, a Holt Tenger Kft. ügyvezető igazgatója. A társaság Tomesa fényfürdő bőrgyógyászati klinikákat üzemeltet, ahol – az egyébként gyógyíthatatlan – pikkelysömörös betegek tünetmentessé válhatnak. A cég azon kevés magánbefektetők közé tartozik az egészségügyben, amelyekkel az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) szerződött, így a betegek életminőségét javító kezeléseket a társadalombiztosítás fizeti. De csak mintegy három hónapos késleltetéssel. Az 1999-ben Budapesten elindult, ma már az országban összesen 5 klinikát működtető Holt Tenger Kft. beruházásait nagyrészt hitelből finanszírozta, amelyeket még ma is törleszt, így a folyó költségeket csak az OEP kifizetésekből tudná fedezni, amit azonban csak úgy tud megoldani, hogy az OEP számára benyújtott követeléseit – kényszerű módon vállalva a magas költségeket – faktoráltatja.
CSÚSZÁS. E cég esete persze csak csepp a tengerben. A likviditási probléma – milliónyi más gond mellett – az egészségügy szinte minden szereplőjének vállát nyomja, a kis klinikáktól a legnagyobb kórházakig. Az általuk nyújtott szolgáltatásra az OEP-től általában 60-80 napon belül csordogál a kasszába a bevétel, azok az intézmények pedig, amelyek nettósítva (szja és tb-terhek nélkül) jutnak hozzá a pénzhez, a többihez képest további közel egy hónapos csúszással, összesen tehát mintegy 110 nap elteltével kapják meg az elvégzett munkájuk díját. A rendszer az esetek többségében úgy működik, hogy például a januárban nyújtott szolgáltatásról az elszámolást február elején küldhetik el az intézmények az OEP-nek, amely március végén utalványoz, az államkincstár pedig április elején fizet. A nettósított körben pedig csak április végén érkezik meg a pénz. Így olyan pénzügyi vákuum keletkezik, amire jelenleg csak a faktoring cégek tudnak megoldást kínálni.
A Reorg-csoporthoz tartozó, lényegében kizárólagos állami tulajdonban álló Kvantum Investment Rt. másfél éve foglalkozik egészségügyi faktoringgal. A társaság tavaly zárta az első teljes gazdasági évet – tájékoztatta a Figyelőt Máhrné Kazareczki Éva vezérigazgató. Összesen 17 milliárd forint értékben faktorált a cég 2002-ben, ebből mintegy 3,5 milliárdnyi volt az egészségügyben végrehajtott kihelyezés.
A faktorálás azonban drága finanszírozási forma, amit csak akkor szabad alkalmazni, ha teljes díja – a gyorsan megszerzett készpénz ára – kisebb a késlekedve fizetett tarozásból fakadó pénzügyi hátrányoknál. Ilyen helyzet adódott például, amikor az egyik kórház beszállítója az átlagosnál 12-36 százalékkal drágábban adta a gyógyszereket, a kórház azonban nem tudott olcsóbb eladóra váltani, mert folyamatosan tartozott, s így ki volt szolgáltatva e beszállítójának. Egy egyszeri faktoring segítségével azonban rendezte a tartozását, és közben megtendereztette a beszállítókat. Ennek köszönhetően egy 30 százalékkal olcsóbb céget talált, így nemcsak egyszer csökkent a kiadása, hanem ettől kezdve folyamatosan a kedvezőbb kondíciók mellett jutott hozzá a gyógyszerekhez.
FÁZISKERESÉS. Általános probléma az is, hogy az OEP 90 napos fizetési késleltetése miatt az aktuális kiadások és a befolyó pénz nincsenek összhangban. Míg például nyáron jóval kevesebb a beteg, az ebben az időszakban nyújtott szolgáltatásokat az OEP ősszel fizeti ki. Így akkor
(az október-novemberi időszakban), amikor a legnagyobb megbetegedési hullám tör rá az országra, az aktuális költségeket a nyárra elszámolt, kisebb összegből kellene finanszírozni. Ilyenkor is gyakran megéri előleget kérni az OEP-kifizetésekre, hiszen ekkor tudja “kitermelni” az intézmény azokat a pontszámokat, amelyekre később a több pénzt megkapja.
“Az egészségügy számára nem a faktorálás, hanem a rendszer megreformálása hozhat megoldást” – mondta lapunknak Dózsa Csaba, az OEP egészségügyi és ellátási főigazgató-helyettese. A faktorálás díja ugyanis olyan extra teher a kórházak számára, ami újabb forráskivonást jelent az egészségügyből. Az engedményezéssel kapcsolatban egyébként most alakítják át a nyilvántartást, így jelenleg nincs pontos adatot arról, hogy likviditáshiányuk kezelésére hány intézmény és mekkora összegben alkalmazza e megoldást. Mindazonáltal a magántulajdonban lévő egészségügyi vállalkozások számára sokszor egyenesen létkérdés a faktorálás. Persze költséges volta miatt nem folyamodnak hozzá tartósan a bevételükre váró cégek. Ahol egyszer belekényszerülnek e forma alkalmazásába, általában néhány évig élnek vele, de előbb-utóbb kilábalnak a nehéz helyzetből, s akkor felhagynak a faktoráltatással.
A szolgáltatás ügyfelei általában új cégek, amelyeket a bankok még nem szívesen hiteleznek, vagy olyan társaságok, amelyek hirtelen nagyot nőttek, és a banktól a szükséges pénzmennyiségnek csak egy részére számíthatnak. Az állami intézményeknél ez a finanszírozási forma csak eseti. Az OEP-nél egyébként súlyos válsághelyzetben lehetőség van előigénylésre – gyakorlatilag kamatmentes hitelre – is, ilyet évente 8-10 kórház szokott kapni. Ami pedig a normál körülmények közötti kifizetéseket illeti, Dózsa Csaba szerint 30-40 nappal rövidíthetőek lennének a határidők, de ez már az államháztartás egészére kihat, így erről az ország pénzügyi vezetésének kell döntenie.
A FAKTORÁLÁS
LÉNYEGE:
A teljesített szolgáltatás után járó követelését a vállalat vagy a magánszemély a faktorcégnek értékesíti azért, hogy bizonyos költség árán hamarabb jusson a pénzéhez.
ELŐNYE: Javul a cég likviditása, miközben nem nő az eladósodottsága.
HÁTRÁNY A: Drága.
A Figyelő számításai szerint az MKB-nál a faktorálás körülbelül 24 százalékos teherrel (kamattal és egyéb költséggel) jár éves szinten, de a díj ügyfelenként változhat. A Kvantum Investmentnél ennél alacsonyabb díj jön ki: nem magasabb, mint egy kockázatosnak minősített hitel esetében felszámított összeg, a konkrét számok közlésétől azonban a cégnél elzárkóztak A viszonylag biztonságos kihelyezés – az OEP előbb-utóbb biztosan fizet – és a magas várható jövedelem hatására nyilván mások is felbukkannak majd e piacon.