 |
| Hiteligénylő egyetemista. A Diákhitel Központ Rt. stabil kötvénykibocsátó lesz. |
Összességében 80-100 milliárd forint névértékű kereskedelmi banki és vállalati kötvény került a piacra az elmúlt egy évben, számos új kibocsátó közreműködésével – mondja a nemrég még eseménytelen hazai vállalati kötvénypiacról Pásztor Csaba, a Magyar Külkereskedelmi Bank (MKB) treasury és tőkepiaci igazgatója. A korábbiakhoz képest ez egy igen ígéretes trend kezdetét jelzi. A jelzáloglevelek – amelyek szintén e szegmens részei – további százmilliárd forintokat szívnak el az állampapír-piacról. A jelzálogleveleknél már 2002-ben robbanásszerű fejlődés mutatkozott, az idei év pedig minden bizonnyal rekord összegű jegyzéssel kecsegtet. A Földhitel- és Jelzálogbank (FHB) például 157 milliárd forintnyi, a HVB Jelzálogbank is közel 30 milliárd forint értékű jelzáloglevelet bocsátott ki 2003-ban. Bár az OTP Jelzálogbank nyilvános kibocsátása idén mintegy 400 milliárd forintot ért el, ezek a papírok valójában a bankcsoporton belül keltek el, „külső” befektetők nem rúgtak labdába. Noha a klasszikus vállalati kötvényeknél még nem tapasztalható ilyen felfutás, a piac eddigi tetszhalott állapotához képest mégis látványos a pezsdülés.
A szakértők szerint a kötvénykibocsátás eddigi népszerűtlensége több okra vezethető vissza, ám az érdektelenséget főként azzal magyarázzák, hogy e finanszírozási forma itthon még nem eléggé megszokott, ugyanakkor drága. A tőkepiacnál például olcsóbb finanszírozást kínál a hitel. „Túl sok a bank, és a pénzintézetek mindenáron növelni akarják piaci részesedésüket, ezért alacsonyan tartják a hitelek felárát” – indokolja Pásztor, hogy miért részesítik előnyben a cégek a kölcsönfelvételt. A szakember szerint ugyanakkor – a bankok számára megszerezhető források drágulása, a lakosság csökkenő megtakarítási hajlandósága miatt – hamarosan elérkezik az idő, amikor a kötvénykibocsátások versenyképesek lesznek az egyéb finanszírozási formákkal. Manapság pedig azt is érdemes megfontolniuk a társaságoknak, hogy noha a kötvénykibocsátás a költségek miatt (szervezés, engedélyeztetés, tőzsdei bevezetés) általában néhány bázisponttal többe kerül a hitelnél, mégis megéri két lábon állni a forrásbeszerzésben. A szindikált hitelek például egy bizonyos szintet átlépve nagyon megdrágulnak.
A kötvénypiac kibocsátói oldalán a vállalatok kisebbségben vannak. Köztük az idén például egyedül a Mol bocsátott ki rövid futamidejű, éven belüli lejáratú kötvényeket. Korábban viszont az a Matáv is kötvénykibocsátással szerezte forrásai egy részét, amely ma fő tulajdonosától jut pénzhez. A hitelintézeti kínálat sokkal dúsabb: az idén az Általános Értékforgalmi Bank és az MKB kötvényeit jegyezhették le a befektetők, a korábbi években az Erste Bank, és a Daewoo Bank (ma már KDB) szerzett forrásokat ilyen módon, sőt tavaly a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) is kipróbálta magát e piacon. Jövőre a növekedési pályán lévő CIB Bank tervezi kötvényprogram elindítását. A pénzintézet egyébként szintén élt már e forrásbevonási lehetőséggel.
 |
FELÁRAK. A piac egyik új szereplője, a Diákhitel Központ (DK) Rt., szeptember óta három kötvényauk-ciót is tartott. A hallgatói hiteleket nyújtó társaságot ugyanis nem az állami költségvetés finanszírozza, hanem az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK) közreműködésével, a pénz- és tőkepiacokról kell bevonnia a szükséges forrásokat. „Mivel a diákhitelek aktuális kamatát döntően a forrásköltségek határozzák meg, a DK Rt.-nek a lehető legolcsóbban kell pénzhez jutnia” – mondja Őri András kommunikációs igazgató. Törekvéseik nem is sikertelenek. Mivel a cég összes adósságára készfizető kezességet vállal az állam, a szeptember végi első aukción a cég szempontjából igen kedvezően, a hasonló lejáratú állampapírok hozamához képest csupán 40 bázispontos felárral keltek el a kötvények. Noha a most elindított kötvényprogram mindössze 69,5 milliárd forint keretösszegű, a DK Rt. várhatóan stabil szereplője lesz a kötvény-kibocsátási piacnak. A társaság tevékenységében ugyanis hosszú ideig még a kihelyezések dominálnak, ahhoz pedig pénz kell. A rendszer várhatóan 10-12 év múlva lesz csak önfenntartó, addig pedig – a 700-900 ezer fősre várt ügyfélkör mellett – akár ezermilliárd forintra is duzzadhat a kinnlevőség.
RÁBESZÉLÉSSEL. „A vállalati kötvényeket jellemzően intézményi befektetők vásárolják, amelyek többnyire lejáratig megtartják a papírokat, a másodlagos forgalom így elenyésző” – mondja Móricz Dániel, a ConCorde Alapkezelő elemzője. Éppen ezért csak kevés magánszemély bukkan fel a jegyzők között. Kivételt képeznek az olyan bankpapírok, amelyeket a pénzintézetek saját hálózatukban terjesztenek: ilyen esetekben az átlagosnál magasabb lehet a kisbefektetők aránya. A korábbi években kibocsátott CIB Classic kötvényeknek például mintegy 20 százalékát magánbefektetők vásárolták meg. Ádám Zsigmond magánbefektető magyarázattal is szolgál e jelenségre. „Az emberek többsége abba a formába fekteti a pénzét, amelyre a bankban rábeszélik” – mondja az ismert állampapírpiaci befektető. Így aztán a saját bankpapírok igen kelendőek, hiszen a hálózatban dolgozó alkalmazottak ebben érdekeltek.
 |
A helyi reklám tehát hatásos, ám a többi vállalati kötvénynek sehol nem keltenek hírverést. E piac vonzerejét csak csökkenti, hogy a másodlagos piac alig működik, mindössze néhány millió forintnyi papír cserél gazdát naponta, sőt az is előfordul, hogy egyáltalán nincs árjegyzés. Sokkal mozgalmasabb viszont a jelzáloglevelek kereskedése, ahol tényleges árjegyzés működik, a likviditás azonban itt sem haladja meg a néhány tízmilliós szintet.
A vállalati kötvények és a jelzáloglevelek hozama az állampapírpiacon elérhető hozamokhoz igazodik. Az állami garancia mellett kibocsátott kötvényeknél például a felár 30-50 bázispont körüli, és viszonylag alacsony – 40-50 bázispontos – a saját hálózatban értékesített banki papírok esetében is. A jelzálogleveleknél a piac hangulatától függően 50-120 bázispont körül ingadozhat ez a mérték.
A szakemberek abban bíznak, hogy az uniós csatlakozást követően a hazai vállalati kötvénypiac ugrásszerűen bővülhet, bár alaposan megnehezíti a felfutást, hogy a magas költségek miatt – egy-egy rating 20-50 ezer dollárra taksálható – 50-100 milliárd forintnál alacsonyabb értékben nem érdemes nyilvános kibocsátási programot elindítani.
