Támogatási licit

Kampányok sora igyekszik támogatni a boreladásokat az Európai Unióban, a nagyobb exportőrök, például Olaszország, Spanyolország, Chile, Argentína, Dél-Afrika költséges hirdetései egymást érik termékeik két legnagyobb piacán: Nagy-Britanniá-ban és Németországban. Tavaly az utóbbiban az itáliai pincészetek 9 százalékos piacvesztést szenvedtek el, s globális exportárbevételük is 6,6 százalékkal visszaesett. Az első sokkból felocsúdva az olaszok gyorsan léptek, a meglévő külkereskedelmi forrásokon túl egy újabb, 20 millió eurós pénzalapot hoztak létre, amely az ország borait hivatott világszerte népszerűsíteni. Az összeg felét a központi költségvetés állja. A spanyolországi Rioja borvidéken sem sajnálják a pénzt, 2 millió euróval megtoldották, így 5,5 millióra növekedett az az összeg, amellyel a brit és a német vásárlókat igyekeznek vörösboraik serényebb fogyasztására rábírni.

A hagyományos európai exportő-rök gondjainak okozója az Újvilág – vagyis Chile, Argentína, Dél-Afrika, Ausztrália és Új-Zéland – borászatainak hatalmas iramú fejlődése, valamint az EU piacaira irányuló agresszív export-stratégiája. A chilei borok exportja például 1990 és 2001 között hat-hétszeresére növekedett, szőlőterületük immár meghaladja a 140 ezer hektárt. Nem pihennek a dél-afrikai borok exportjáért felelős szakemberek sem, hiszen azt kapták házi feladatul, hogy a 2002-ben elért export mennyiségét 2005-re háromszorozzák meg, de úgy, hogy közben az eladott borok átlagára 40 százalékkal, literenként mintegy másfél font sterlinggel emelkedjen. Az akcióhoz felhasználható összeg első részlete 1,4 millió euró. Argentína a közelmúltban egyik évről a másikra 40 százalékkal növelte borexportját. A figyelemre méltó bővülés hátterében nem valami rafinált reklámkampány áll, egészen egyszerűen az eladási áraikat csökkentették látványosan.

A fenti összegek mellett finoman szólva szerénynek mondhatók azok a források, amelyek a magyar bor népszerűsítését szolgálják. Bár a földművelési tárcához tartozó Agrár Marketing Centrum (AMC) stratégiájában az egyik kiemelt termék a bor, a szervezet 2003-as programtervezetében még így is csak 350 millió forint volt beállítva arra a célra, hogy a magyar nedűket belföldön, valamint a lényegesebb exportpiacokon (Nagy-Britannia, Németország, Oroszország, a balti államok, a Magyarországgal szomszédos országok) népszerűsítsék.

Így többnyire csupán arra nyílik mód, hogy a fontosabb nemzetközi borkiállításokon legyen egy magyar stand, illetve sor kerüljön néhány nemzeti borbemutatóra. A brit piacot megcélzó médiakampányra 10 millió forint jutott. A magyar borok mielőbbi felemelkedésében bízók szerint néhány év múlva legkevesebb egymilliárd forint lesz marketingre fordítható, mely összeg felét a piaci szereplők adnák be a közösbe, felét pedig a költségvetés állná.

SAJÁT FORRÁSOK. Mindezek mellett a komolyabb eredményeket felmutatni képes pincészetek, valamint az igényes borkereskedők saját forrásból is költenek a magyar és a külhoni piac megdolgozására. Figyelemre méltó a piaci szereplők által tanúsított önszerveződés is. E téren a legkomolyabb eredményeket a hegyaljai pincészetek elitje által alapított Tokaj Renaissance Egyesület érte el, amelynek 22 borászat a tagja, amelyek saját befizetéseik révén sikeresen próbálják népszerűsíteni itthon, valamint külföldön is nevezetes borvidéküket. Jó irányba mutató kezdeményezés az Egri Bormíves Céh, valamint a szekszárdi borászatokat, a turizmusban érdekelt vállalkozásokat és önkormányzatokat tömörítő szerveződés is. A leghíresebb magyar borvidékek kiválasztott termelőit tömöríti a Pannon Bormíves Céh, amely a villányi Tiffán Ede, és a badacsonyi Szeremley Huba kezdeményezésére alakult. A jelenleg az ismert egri borász, Gál Tibor által irányított céh a külföldi fogyasztókhoz igyekszik közelebb vinni a magyar nedűket, szintén egy, a tagok befizetéseiből származó közös kassza felhasználásával.